Toxikus molekulákat tartalmazó felhők érkeztek Hollandia felől Franciaország fölé: e szokatlan bejelentést tette filmje, a Vigyázat, ehető! budapesti díszbemutatóján. Gyakoriak az ilyen hírek a francia időjárás-jelentésekben?
– Csak egyszer hallottam a rádióban, ám nem ritka az ilyen hír. Tanúi vagyunk annak, hogy a vegyszerhasználat miatt ma már a világ legkülönbözőbb pontján egyetlen négyzet-centiméternyi föld sincs, amely mentes volna a mérgektől, ugyanis a felhők nagy távolságokba is elviszik a toxikus molekulákat. Elrettentő példa: a bretagne-i földnyelvtől nem messze fekszik egy csodaszép sziget, Belle-Ile. Miközben Franciaország egyik paradicsomi helyeként tartják számon, az itteni légkörben az anticiklonhatásoknak köszönhetően néhány év alatt a többszörösére növekedett a mérgező anyagok koncentrációja. Az izlandi vulkán hamujához hasonlóan a mérgező felhők bármikor bárhová eljuthatnak.
– Egy magyarországi áruházlánc polcain alig egy hónapja találtak rákkeltő növényvédő szerrel szennyezett bébiételt. A biogazdálkodók szerint a kemikáliák kevésbé tetten érhető módon is veszélyeztetik az egészséget. Rákbeteg gazdálkodók, gyerekek: mi volt az a momentum, ami rávitte Barjac polgármesterét, hogy bevezesse a bioétrendet az iskola menzáján, a faluban pedig ösztönözze az ökológiai gazdálkodásra való áttérést?
– Nem volt utolsó csepp a pohárban. Edouard Chaulet, Barjac polgármestere korábban tanár és iskolaigazgató volt. Pedagógusként megfigyelte, ahogy múlik az idő, nemcsak a gyerekek egészségi állapota romlik fokozatosan, hanem a viselkedésük is. És ez igaz a felnőttekre is. A növényvédő szerek ugyanis idegrendszeri károsodást okozhatnak, ezekből pedig évente 76 ezer tonna jut a francia földekre. Barjacban sok a gazdálkodó család. Érdekesség, hogy egy büntetés-végrehajtási intézet iskolája nemrég kérte el tőlünk a film kópiáját. Valószínűleg azért, hogy több börtönben is bevezessék a bioétrendet.
– A filmjéből kiderül, nemcsak több barjaci gazdálkodó, hanem egy kisfiú és kislány is megbetegedett rákban, valószínűleg a kemikáliák miatt. Mi lett velük?
– A kislány most tart betegségének ötödik évében, és elérkezett ahhoz a fordulóponthoz, amikor a kemoterápia nem alkalmazható nála tovább. Mondhatni, mindketten jól vannak, ám a többi gyerekhez képest hátránnyal indulnak a nagybetűs életbe: a kemoterápia ugyanis az egészséges sejteket is károsítja.
– Amikor átállt a falu nagy része az ökológiai gazdálkodásra, a mozgalom erősebb, öszszetartóbb közösséget kovácsolt?
– Nem hozott különösebb közösségi változást, de nem is ez volt a cél. Franciaországban viszonylag régóta vitatott téma a vegyszerek és a génmódosított vetőmagok használata, illetve ezzel szemben az ökológiai gazdálkodás bevezetése, elterjesztése. A változás a barjaci polgárok viselkedésében volt tetten érhető: tudatára ébredtek annak, milyen veszélyeket rejt magában a vegyszerek használata, és képesek voltak változtatni, cselekedni. A polgármestert egyébként újraválasztották.
– Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete, a WHO is felhívta a figyelmet a növényvédő szerek káros hatására. Akkor miért nem segítik kellőképpen az államok az ökológiai gazdálkodás elterjedését?
– Különfélék az indokok. És az érdekek is. Mindenesetre az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete, a FAO 2007 augusztusában közzétett egy hivatalos tanulmányt, amely szerint a világ népességét igenis el lehetne tartani csak ökogazdálkodással megtermelt élelmiszerrel. Majd néhány héten belül visszavonta ezt a tanulmányt, azaz megtagadta a saját hivatalos álláspontját. Vajon miért?
– Ilyen ellentmondást nemcsak az ENSZ, hanem az Európai Unió is fel tud mutatni. Miközben tizenhárom tagállamban folynak az ökológiai gazdálkodást népszerűsítő programok, az új Európai Bizottság a génmódosított kukorica után most a génmódosított burgonya behozatalát is engedélyezte.
– Nevezhetjük ezt következetlenségnek, de nevezhetjük szimplán képmutatásnak is. Nyilvánvaló a stratégia: a látszat kedvéért az unió egyes területeken bizonyos engedményeket tesz az ökogazdálkodás, a bioélelmiszerek népszerűsítéséért, majd néhány hónap múlva hoz egy elítélendő, botrányos és igazságtalan döntést, mint amilyen például a génmanipulált termékek bevezetésének engedélyezése. Felvetődik a kérdés: hogyan engedélyezhetik az európai vezetők ezeknek a termékeknek a behozatalát, amelyeket mindössze három hónapig teszteltek emlősökön? Holott köztudott, az ilyen termékek igazi hatásának kimutatásához minimum kétéves tesztelési időszak kellene.
– A politikai akarat, illetve annak hiánya a Vigyázat, ehető! című filmnek is egyik kulcsfogalma. Bár az uniós politika ellentmondásos e kérdésben, az ökológiai gazdálkodásba bevont területek száma Európában folyamatosan nő. Mit szól ahhoz, hogy van olyan európai tagállam, ahol a tendenciával ellentétesen inkább csökken e területek száma?
– Abban az országban emberiségellenes bűntettet hajtottak végre. Konkrét statisztikák, felmérések szólnak arról, hogy milyen krónikus, illetve halálos betegségek kialakulásához vezethet a tömegtermelésnek nevezett intenzív vegyszeres mezőgazdasági termelés. Az ilyen gazdálkodás favorizálása egyrészt a növényi és állati élet elleni bűncselekmény, másrészt növeli a gyerekeinkre és általában az emberi létre leselkedő veszélyt. Kérdés, hogyan engedhetjük meg e gazdálkodás további erősödését, mikor az első számú áldozatok azok a gazdák, akik a kemikáliákat használják. Nem tudom, milyen kézzelfoghatóbb bizonyíték kell még, mikor azt látjuk, hogy azok, akik érintkeznek ezekkel a vegyszerekkel, krónikus betegségekkel küzdenek, valamint a gyerekeik már betegségekkel születnek: rák, cukorbetegség, idegrendszeri károsodások, genetikai deformációk.
– Az ökológiai gazdálkodás a kisebb, a családi gazdaságoknak kedvez, amelyek el is tudják látni a helyi piacokat. Ez ellentétes a multik, a nagy gazdaságok érdekeivel és a neoliberális gazdaságpolitika dogmájával, miszerint mindenhol mindig legyen verseny, még ha egyenlőtlen is. Milyen a politikai diskurzus erről az ön hazájában?
– Természetesen Franciaországban ez a téma a környezetvédők és a jelenlegi kormány között politikai vitát eredményezett, amelynek voltak konkrét következményei is: a regionális és az uniós választásokon a francia zöldek a korábbinál nagyobb támogatást kaptak.
– Két éve a montreali fesztiválon, tavaly a Berlinalén vetítették a Vigyázat, ehető!-t. A hatásra jellemző, hogy most márciusban Luxemburgban belga és német tartományok által is támogatott, hivatalos zöld akciót építettek a filmje köré. Nem érték atrocitások az ellenoldal részéről?
– Az biztos, hogy a film bemutatója óta a kémiai összetételű mezőgazdasági szerek gyártóinak honlapján előkelő helyen szerepelek mint negatív hős. Valószínűleg közvetlen támadások azért nem értek, mert egyrészt igazat mondok, másrészt, ha el is hallgattatnának, a biogazdálkodást ellenző lobbi „problémája” ezzel nem oldódna meg. Más módszerekkel igyekeztek gáncsolni, hogy hírt adhassak a barjaci kezdeményezésről. A Vigyázat, ehető! című filmet két producerrel kezdtem el forgatni, a munka végére egy sem maradt. A most befejezett filmemnél szintén egyedül voltam producer, egy segítő sem akadt.

Folytatódik az M9-es autópálya építése