Még zajlott a szavazás, az ellenzék már a helyi választások eredményének meghamisításáról beszélt. Erre azonban aligha van most szüksége Mihail Szaakasvili csapatának, amely más eszközökkel is biztosíthatta győzelmét. Maga mögött tudhatja az egész hatalmi apparátust, a médiát, s kezére játszik az ellenzék széttagoltsága is. Így míg a tavalyi tüntetésekkor még a hatalom köreiben is számoltak a leginkább ellenzéki érzelmű Tbiliszi polgármesteri székének elvesztésével, s titokban meg is elégedtek volna ennyi visszaszorulással, addig most Gigi Ugulava feltehetőleg különösebb gond nélkül megtarthatja a posztját az ellenzék egyik üdvöskéjével, Iraklij Alaszaniával szemben. Ezen az sem változtat, hogy a lakosság többsége, kiábrándulva, távol maradt a szavazástól.
E hazai győzelem azonban csupán időlegesen enyhíthet Szaakasvili gondjain. Obama megjelenésével és az amerikai külpolitikai stratégiaváltással a grúz elnök elveszítette legfőbb támaszát. Jelzi ezt, hogy Washingtonban immár nem tartják az orosz–amerikai közeledés akadályának a grúziai helyzet rendezetlenségét, s Moszkva egyéb területeken nyújtott támogatása fejében elfogadják a régió geopolitikai realitásait. Így a posztszovjet térségben helyreállítja befolyását Oroszország, amit jelez az is, hogy az egykori „színes forradalmak” vezetői közül már csak Szaakasvili van hatalmon. A grúz elnököt az is nyugtalaníthatja, hogy míg egyedül a régióból őt nem hívták meg a győzelem napi parádéra, addig az ellenzék több vezető politikusa is tiszteletét tette Moszkvában.

Kiderült, hogy ki a rejtélyes lottónyertes, aki óriásplakátot vett az Oktogonon