A szakértő elárulta, miért támad emberre a varjú

A varjak legtöbbször nem ok nélkül támadnak az emberre, de ezt is ki lehet védeni, ha tudjuk mit kell tenni. A varjú azonban egy intelligens állat, amely az emberek miatt is agresszívabbá tud válni, sőt az unatkozásra is hajlamos.

Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt

A szakértő leszögezte, hogy ez egy teljesen természetes viselkedés a madarak részéről, ugyanis általános esetben csupán arról van szó, hogy védik a fiókájukat. Ezt a viselkedést más madárfajoknál is megfigyelhetjük, például a fekete rigó pont olyan vehemensen védi a fiókáját, mint a dolmányos varjú, csak egyszerűen az előbbinek a közismertsége és főleg a mérete miatt az emberek ezt nem élik meg fenyegetésként – vélekedett Orbán Zoltán.

Hogy kerültek a varjak a városokba?

Az MME szóvivője rámutatott, hogy az evolúció a szemünk előtt zajlik, az alkalmazkodás folyamatos, a környezeti hatásokra reagálnak az élőlények. Több madárfaj is rájött arra, hogy a lakott területek élőhelykínálata az pont olyan, mint amilyenre nekik szükségük van. A dolmányos varjú esetében ezt a folyamatot pedig az emberek csak még jobban felgyorsították többek között azzal, hogy a természetes élőhelyüket elkezdték tűzzel-vassal irtani, és ez a mai napig tart – jelezte.

A mai tudásunk szerint a varjúfélék intelligenciája – bizonyos intelligenciatípusok terén – megfelel a 4–6 éves gyerekének

– hangsúlyozta Orbán Zoltán. Majd rámutatott: amikor egy ilyen intelligens fajt elkezdenek üldözni, akkor elmenekülnek. A varjak így találtak rá a lakott területekre. A beköltözött madarak fiókáinak pedig már a város lesz a természetes élőhelyük, és amennyiben számukra minden feltétel adott lesz – márpedig adott lesz –, akkor az állomány dúsulása felgyorsul.

A varjúnak a fiókája a legfontosabb

A dolmányos varjú támadásai valójában a védekezést szolgálják, a madarak meg akarják védeni a fiókáikat, ugyanis azok hatalmas értéket képviselnek, ugyanis rengeteg energiát fektetnek a felnevelésükbe a madarak. Ha egy üres vagy tojásokkal teli fészket bolygat meg az ember akkor a madarak továbbállnak, ha viszont már kikeltek a fiókák, azt nem hagyják el a madarak és igyekeznek megvédeni az utódaikat – mutatott rá a szakember.

A dolmányos varjak esetében május második hetétől június elejéig tart klasszikusan a fiókák kirepülési időszaka. A fióka, amikor elhagyja a fészket, akkor még gyenge, nem tud igazán repülni, de már a fákon mászkál, a szülei pedig folyamatosan etetik, hogy megerősödjön. Akár 8-10 nap is eltelhet így, míg a fiókák elkezdenek ténylegesen repülni. Ez alatt az időszak alatt történhetnek balesetek, például egy fióka leesik a fáról. Ilyenkor a dolmányos varjak kijelölnek egy „védőzónát” amin belül megtámadnak bármit, ami belép oda – ismertette Orbán Zoltán. Majd hangsúlyozta: 

ez a legtöbb esetben „kamutámadás”, a célja az elriasztás, hogy ne essen baja a fiókának.

Mindez nem az ember ellen irányul, csak a fióka védelmét szolgálja – tette hozzá.

Az egyre gyakoribb problémákat a településeken folyamatosan kialakuló helyhiány okozza, mivel a dolmányos varjak is először az optimális, tágas parkokat választják fészkelőhelyként, de ahogy fogynak a jó helyek, az egyre jobban növekvő állomány kénytelen már egyre közelebb fészkelni az emberekhez – közölte a szakértő.

Így lehet védekezni

A dolmányos varjak fegyvere a megijesztés. A varjú okos, és tudja, hogy sokkal kisebb az embernél, és azt is tudja, hogy ha akarnánk, akkor bármikor árthatnánk neki. Ezért csap le hirtelen és váratlanul, a maximális hatékonyságra törekedve – mondta Orbán Zoltán. Majd kiemelte:

a megoldás az, hogy bele kell állni a dologba, el kell hessegetni, szembe kell fordulni a támadással, és pont úgy kell tenni, ahogyan a madár – mintha oda akarnánk csapni.

Ha az ember a madár ijesztésére megáll, rákiált és hadonászik, akkor a madár elérte a célját, mert a „betolakodó” nem arra megy tovább, amerre a madár fiókái vannak. Ha a madár ijesztésére elkezdünk menekülni ugyanabba az irányba, amerre korábban haladtunk – amiért eredetileg történt az ijesztés –, akkor csak rontunk a helyzeten – tette hozzá.

Az ember segíteni akar, de csak ront a helyzeten

A szakértő szerint sajnálatos módon az ember is sokszor ront a helyzeten, mivel ilyenkor a földre került fiókákat felveszik az öntevékeny madármentők, akik azt hiszik, ezzel segítenek a fiókának. Hazaviszik a varjúfiókát, ami olyan mintha „valaki potenciálisan veszélyes állatot nevelne otthon, és utána elengedné a vadat”.

Ilyenkor a varjúfióka meg fogja tanulni, hogy az őt gondozó embertől annál előbb kap ételt, minél agresszívabb

– hívta fel a figyelmet Orbán Zoltán. Majd rámutatott: ha egy ilyen fióka felnő, akkor vagy elengedik, vagy elszökik „otthonról”. Ennek a madárnak a viselkedése teljesen torzult lesz, részben embernek képzeli magát, és abszolút nem fél tőle, másrészt megtanulta a gondozójától, hogy minél pofátlanabb, minél erőszakosabb az emberrel, annál előbb kap ételt.

Ez is lesz a varjú megoldása, amikor éhes lesz: megpróbál erőszakosan a járókelőktől ételt kérni, de ők nem fogják érteni, hogy azért csinálja ezt, mert éhes. Csak azt látják, hogy egy nagy madár megtámadja őket – jelezte.

Van azonban még egy probléma, ami szintén a varjak intelligenciájából és társas életmódjából származik: tanulnak is egymástól. Ha az egyik varjú unatkozik, és rájön, hogy milyen „vicces”, megijeszteni az embereket, mert tetszik neki, hogy az emberek sikoltozva rohannak el, és eközben a hamburgerét is eldobja, ami ingyenételt jelent, akkor ezt a többi varjú is eltanulhatja – ismertette a szakértő. Hozzátette: az először említett természetes védelmi mechanizmusnál a madarak a legnagyobb termetű „ellenséget”, főleg a férfiakat támadják meg, mert úgy érzik, hogy ők jelentik a legnagyobb veszélyt. Ezek a torzult viselkedésű dolmányos varjak azonban elsősorban a gyerekeket támadják, aztán az időseket, illetve a nőket.

Orbán Zoltán arra is rámutatott, hogy a varjútámadáskor szerzett sérülést sok esetben nem is maguk a madarak okozzák, a potenciális veszélyforrást a menekülés jelenti.

Az MME honlapján is arra hívják fel a figyelmet, hogy a menekülés sokkal nagyobb balesetveszélyt jelenthet, mint magának a madárnak a támadása. Ugyanis ilyenkor az ember eleshet, vagy rosszabb esetben figyelmetlenül ki is léphet az úttestre.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)