A tavasz tizennyolcadik pillanata?

„Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.– Úgy látszik, lebuktam – gondolja Stirlitz.– Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.”

A hidegháború korának végéről, a két nagyhatalom kapcsolatainak újraindításáról tárgyalt a minap az Egyesült Államokban Barack Obama és Dmitrij Medvegyev. Az orosz elnök elutazása után néhány nappal pedig, mintha csak valaki cáfolni akarná a két elnök által elmondottakat, robbant a már letűnt időket idéző kémbomba. Az amerikai igazságügy-minisztérium éppen egy hete jelentette be, hogy tíz, Oroszországnak dolgozó kémet lepleztek le és vettek őrizetbe az Egyesült Államokban, mondván, hosszú távú, erősen fedett küldetést teljesítettek Oroszország megbízásából. S mivel a hálózatot állítólag már hét éve figyelő FBI nem tud arról, hogy a csoport komoly információkhoz jutott volna, nem kémkedéssel, csupán pénzmosással, valamint azzal vádolják őket, hogy idegen ország be nem jelentett ügynökeiként dolgoztak. Mint minden rendes kémtörténetben, itt is bemutattak különböző bűnjeleket. Így egy halott kanadai személy útlevelét, ismertetőjelként beazonosított narancssárga tasakokat, továbbá láthatatlan tintával írt üzeneteket. Többek között egy rossz angolsággal megfogalmazott, orosz titkosszolgálati megbízásra utaló utasítást. „Hosszú távú szolgálatra küldték önöket az Egyesült Államokba. A képzésük, a bankszámlájuk, a gépkocsijuk csak egy célt szolgál. Azt, hogy végrehajtsák küldetésüket, vagyis kutassanak fel és építsenek ki kapcsolatokat politikaformáló körökben, majd küldjenek jelentéseket a Központnak.” A zaftos, s talán túlságosan is kerek történet felpezsdítette a nyári szabadságra készülő amerikai közéletet. Az újságírók már a találkozásokkor használt jelszót parodizálva a „Nem találkozhattunk mi Pekingben?” mondattal köszönnek egymásnak.
De a sajtó munkatársai nemcsak viccelnek. A csoport sztárjáról, a Bond-lánynak elkeresztelt 28 éves Anna Chapmanról pillanatok alatt fényképeket szedtek elő a közösségi portálokról, kiderítették, hogy a lánykori neve Kuscsenko, a vörös hajú szépség azóta elvált angol férje pedig már el is adta sztorijukat a The Daily Telegraphnak. De dolgoztak az ügyészek is, s az elsőként megtört áluruguayi Juan Lazaro után a szerepük szerint amerikai–kanadai kettős állampolgárságú párt játszó Michael Zottoli és Patricia Mills is bevallotta, hogy valójában férj és feleség, akiknek családja Oroszországban él, valódi nevük pedig Mihail Kucik és Natália Pereverzeva. Közben nem találják a hatóságok a Cipruson – mint kiderült, nem a Budapestre, hanem Prágába indulóban – elfogott, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezett Christopher Robert Metsost, akit az amerikai szervek szerint a hálózat bankárja volt.
A hidegháborús kémregényeket idéző botrányt figyelve az embernek önkéntelenül eszébe jut a szovjet idők hírszerzőjének, Stirlitznek a története. A tavasz tizenhét pillanata című, a második világháború végén játszódó, 1973-ban készült film hőse már több mint húsz éve dolgozik beépített ügynökként a német hírszerzés és elhárítás központjában. A korhoz képest realistának tűnő film valós elemekre épül. Önkéntelenül a Stirlitz-viccekre emlékeztet ugyanakkor, hogy a „mély fedésben”, jól felépített álidentitás mögött ténykedő kémek közül kettőnek is orosz neve volt, a többiekről pedig kiderült, érezhető volt orosz akcentusuk. Furcsának tűnhet, hogy az „illegálisok” csoportjának ékköve éppen egy KGB-s lánya, mint ahogy az is, miként hagyhatja ott a kódjeleit egy papírcsomón egy ügynök, mint azt az FBI állítja.
Azt senki sem gondolja komolyan, hogy az orosz hírszerzés ilyen elemi hibákat vétene. Éppen arról értekeznek ugyanis az elemzők, hogy a KGB dicső és romantikus korszakát követő összeomlás után az állam erősödésével az orosz titkosszolgálatok is összeszedték magukat. Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy különösen megélénkült a kémtevékenység Angliában, s mint az elmúlt hét eseményei mutatják, aktív a felderítés az Egyesült Államokban is. Felmerül az is, hogy az utóbbi időszak terrorizmus elleni harcban elszenvedett kudarcai után bizonyítani akaró FBI „színez” egy kicsit. Szakértők a leleplezés időzítése kapcsán felvetik azt is, hogy talán a keményvonalasok akartak üzenni ezzel a szerintük Moszkvához túlságosan közeledő Obamának. Tény, a diplomáciai mozgásokba nem illik az ügy. Az is kétségtelen tanulság ugyanakkor, hogy a hírszerzésről továbbra sem mondott le egyetlen, magára valamit is adó ország sem.