A tavasz tizennyolcadik pillanata?

„Stirlitz Berlin főutcáján sétál, miközben a járókelők gyanakodva figyelik.– Úgy látszik, lebuktam – gondolja Stirlitz.– Most vagy az oroszos pofám az oka, vagy ez az ejtőernyő a hátamon.”

A kemény karatés. Legalább húsz éve figyelte az FBI a múlt héten az Egyesült Államokban kirobbant orosz kémbotrány egyik főszereplőjének, a Juan José Lázaro Fuentesként 1983-ban feltűnt, állítólag uruguayi születésű újságírónak a feleségét, így az elsőként valló gyanúsított sem ismeretlen a szervek előtt. Perui felesége, Vicky Peláez egy 1985-ben rendezett karateversenyen szeretett bele igazán. Lázaro az utolsó mérkőzés elején eltörte a lábát, de így sem adta fel a küzdelmet, hanem végig keményen állta a sarat. Egyik volt baloldali munkatársa már azt furcsállta, hogy sose beszélt a gyermekkoráról, csak annyit árult el, hogy egyetlen gyermek, és már korán árván maradt. A tapasztalt újságíró, Justo Linares szerint furcsa akcentusa miatt inkább felvettnek vélte uruguayi állampolgárságát. Linares egyébként évtizedekig dolgozott együtt Juan Lázaro feleségével, ezért közelről ismerte férjét is, akit kemény, szűkszavú emberként ír le. Mint megjegyzi, a társalgásba általában nem kapcsolódott be, ehelyett inkább mindent megfigyelt, elemzett. Egy politikai elemző, Juan Velit pedig egyszer több ember előtt rá is kérdezett a fotósként dolgozó Juan Lázaro idegenül hangzó kiejtésének okára, mire az újságíró pulykavörös lett, kirohant az értekezletről, és többé nem állt szóba vele. A perui szociológus, Farid Kahhat valószínűnek tartja, hogy a néhai Szovjetuniónak kellett egy beépített ember Peruban, hiszen ez a dél-amerikai ország volt akkoriban Moszkva legfontosabb partnere a térségi fegyverszállításokhoz. Az 55 éves baloldali újságírónő, Vicky Peláez elvileg ma kerülhet feltételes szabadlábra, ha kifizetik a negyedmillió dolláros óvadék előlegét, tízezer dollárt. Szomszédai azonban nem akarják viszontlátni, és nem hajlandók hozzájárulni a pénz összegyűjtéséhez. Mint mondják, „félnek az FBI-tól és az orosz terroristák megjelenésétől”. Peláez segítséget kért elnökétől, Alan Garcíától, de a perui államfő úgy reagált, aggasztja, hogy tudomása szerint férje a terrorizmus nagykövetének mondta magát már Peruban is. Robert Kraków, Juan Lázaro ügyvédje szombaton közölte, hogy védence visszavonja eddigi vallomását, és ártatlannak vallja magát az ellene felhozott vádpontokban. (S. T.)
A végzet asszonya. Igazán komoly veszélyt a nyugati demokráciákra a 11 gyanúsított közül sokak szerint egyedül a 28 éves „sztálingrádi szépség”, Anna Chapman, lánykori nevén Kuscsenko jelentette. Az internetes közösségi portálokon fellelhető fotóit nézve ugyanis fennállt a lehetősége annak, hogy egyszer nemzetbiztonsági szempontból fontos ember is a horgára akad. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy Anna élénk társasági életet élt, s megjelenése nem hagyta közömbösen a manhattani fogadások férfilátogatóit. Anna Kuscsenko Volgográdban nevelkedett, közgazdász diplomát pedig kitűnő eredménnyel a moszkvai Népek Barátsága Egyetemen szerzett. Kiváló angoltudását hasznosítva gyorsan bekapcsolódott az üzleti életbe. Londonban a NetJets repülőgép-társaságnál dolgozva privát gépeket adott el gazdag oroszoknak, de megfordult a Barclays Banknál is. A brit főváros egyik bárjában ismerkedett össze Alex Chapmannel, s öt hónapnyi ismeretség után összeházasodtak. A férfi a The Daily Telegraphnak arról mesélt, hogy külügyminisztériumban dolgozó apjáról felesége azt mondta neki, hogy „a régi Oroszországban” titkos ügynök volt. Alex Chapman felidézi, házasságuk vége felé feleségének viselkedése szinte egyik napról a másikra „drámai változáson” ment át, „orosz barátokkal”, ahogy többször kérkedett, „befolyásos” emberekkel kezdett találkozni, s hirtelen „nagyon sok pénzhez lett hozzáférése”. Négyévi együttlét után 2006-ban elváltak, s Anna visszatért Moszkvába, majd nem sokkal később áttelepült az Egyesült Államokba. Itt egy gazdag orosz vevőkre specializálódó internetes ingatlanügynökséget hozott létre, amely gyors virágzásnak indult. A hirtelen megvilágosodott exférj szerint „valahonnan egyértelműen nagyon sok pénzt pumpáltak a cégbe”. A többiekkel szemben saját nevén élő, pénzmosással nem gyanúsított Anna Chapmannek az ügy meghozta a világhírnevet. Ahogy a The Independent fogalmaz, a London és New York előkelő köreiben forgó szépség sötét titkokat rejtő története filmvászonra kívánkozik. A lap szerint már folynak a tárgyalások arról, hogy a XXI. századi Mata Hari szerepét Scarlett Johansson játssza el. (S. G.)

A hidegháború korának végéről, a két nagyhatalom kapcsolatainak újraindításáról tárgyalt a minap az Egyesült Államokban Barack Obama és Dmitrij Medvegyev. Az orosz elnök elutazása után néhány nappal pedig, mintha csak valaki cáfolni akarná a két elnök által elmondottakat, robbant a már letűnt időket idéző kémbomba. Az amerikai igazságügy-minisztérium éppen egy hete jelentette be, hogy tíz, Oroszországnak dolgozó kémet lepleztek le és vettek őrizetbe az Egyesült Államokban, mondván, hosszú távú, erősen fedett küldetést teljesítettek Oroszország megbízásából. S mivel a hálózatot állítólag már hét éve figyelő FBI nem tud arról, hogy a csoport komoly információkhoz jutott volna, nem kémkedéssel, csupán pénzmosással, valamint azzal vádolják őket, hogy idegen ország be nem jelentett ügynökeiként dolgoztak. Mint minden rendes kémtörténetben, itt is bemutattak különböző bűnjeleket. Így egy halott kanadai személy útlevelét, ismertetőjelként beazonosított narancssárga tasakokat, továbbá láthatatlan tintával írt üzeneteket. Többek között egy rossz angolsággal megfogalmazott, orosz titkosszolgálati megbízásra utaló utasítást. „Hosszú távú szolgálatra küldték önöket az Egyesült Államokba. A képzésük, a bankszámlájuk, a gépkocsijuk csak egy célt szolgál. Azt, hogy végrehajtsák küldetésüket, vagyis kutassanak fel és építsenek ki kapcsolatokat politikaformáló körökben, majd küldjenek jelentéseket a Központnak.” A zaftos, s talán túlságosan is kerek történet felpezsdítette a nyári szabadságra készülő amerikai közéletet. Az újságírók már a találkozásokkor használt jelszót parodizálva a „Nem találkozhattunk mi Pekingben?” mondattal köszönnek egymásnak.
De a sajtó munkatársai nemcsak viccelnek. A csoport sztárjáról, a Bond-lánynak elkeresztelt 28 éves Anna Chapmanról pillanatok alatt fényképeket szedtek elő a közösségi portálokról, kiderítették, hogy a lánykori neve Kuscsenko, a vörös hajú szépség azóta elvált angol férje pedig már el is adta sztorijukat a The Daily Telegraphnak. De dolgoztak az ügyészek is, s az elsőként megtört áluruguayi Juan Lazaro után a szerepük szerint amerikai–kanadai kettős állampolgárságú párt játszó Michael Zottoli és Patricia Mills is bevallotta, hogy valójában férj és feleség, akiknek családja Oroszországban él, valódi nevük pedig Mihail Kucik és Natália Pereverzeva. Közben nem találják a hatóságok a Cipruson – mint kiderült, nem a Budapestre, hanem Prágába indulóban – elfogott, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezett Christopher Robert Metsost, akit az amerikai szervek szerint a hálózat bankárja volt.
A hidegháborús kémregényeket idéző botrányt figyelve az embernek önkéntelenül eszébe jut a szovjet idők hírszerzőjének, Stirlitznek a története. A tavasz tizenhét pillanata című, a második világháború végén játszódó, 1973-ban készült film hőse már több mint húsz éve dolgozik beépített ügynökként a német hírszerzés és elhárítás központjában. A korhoz képest realistának tűnő film valós elemekre épül. Önkéntelenül a Stirlitz-viccekre emlékeztet ugyanakkor, hogy a „mély fedésben”, jól felépített álidentitás mögött ténykedő kémek közül kettőnek is orosz neve volt, a többiekről pedig kiderült, érezhető volt orosz akcentusuk. Furcsának tűnhet, hogy az „illegálisok” csoportjának ékköve éppen egy KGB-s lánya, mint ahogy az is, miként hagyhatja ott a kódjeleit egy papírcsomón egy ügynök, mint azt az FBI állítja.
Azt senki sem gondolja komolyan, hogy az orosz hírszerzés ilyen elemi hibákat vétene. Éppen arról értekeznek ugyanis az elemzők, hogy a KGB dicső és romantikus korszakát követő összeomlás után az állam erősödésével az orosz titkosszolgálatok is összeszedték magukat. Az utóbbi időben sok szó esik arról, hogy különösen megélénkült a kémtevékenység Angliában, s mint az elmúlt hét eseményei mutatják, aktív a felderítés az Egyesült Államokban is. Felmerül az is, hogy az utóbbi időszak terrorizmus elleni harcban elszenvedett kudarcai után bizonyítani akaró FBI „színez” egy kicsit. Szakértők a leleplezés időzítése kapcsán felvetik azt is, hogy talán a keményvonalasok akartak üzenni ezzel a szerintük Moszkvához túlságosan közeledő Obamának. Tény, a diplomáciai mozgásokba nem illik az ügy. Az is kétségtelen tanulság ugyanakkor, hogy a hírszerzésről továbbra sem mondott le egyetlen, magára valamit is adó ország sem.