Az utazás ihlette albumait hallgatva eltűnődöm azon, hogy milyen benyomások, élmények húzódnak meg a később bárki számára hallható zene mögött. Mi a fontosabb? A megérkezés vagy az utazás maga?
– Mindkettő. Útközben bőven van időm gondolkodni az életemen, újabb feladatokra készülök, vagy csak töprengek. Ez sokszor lehetetlen otthon, a mindennapi rutinfeladatok közepette. A megérkezés pedig jó érzéssel tölt el. Egyrészt azért, mert elfáradok, másrészt pedig azért, mert újabb lehetőség adódik valami különleges dolog megismerésére. Mindez rendkívül inspiráló a zenei alkotásban.
– Maradva az utazásnál, évente sok száz koncertet ad, tehát az élete java részét úton tölti. Ennek ellenére a közönség mindig egy energikus, szellemes, jó humorú és mosolygós embert lát és hall, aki bárkit képes feltölteni. Hogy lehetséges ez?
– A játék energiát ad, csakúgy, mint a szerelem vagy éppen a közönség. Ez ad erőt akkor is, ha rendkívül fáradt vagyok. Abban a pillanatban, ahogy elkezdődik a koncert, képes vagyok a hátam mögött hagyni minden stresszt és kimerültséget, és pozitívan hatnak rám a zenésztársak is. Valójában mindig a koncertezés volt az álmom. Soha nem a nehézségei foglalkoztattak, hanem sokkal inkább az, hogy a koncertezés lehetőség arra, hogy újra és újra megtapasztaljuk: a zenélés valójában játék.
– A Songbook Tour előtt nem adott ki stúdióalbumot a Pat Metheny Grouppal. Mire készülhet a közönség? Mit tartalmaz a Daloskönyv?
– A Songbook egy teljes gyűjtemény az 1975-ben felvett Bright Size Life albumtól egészen napjainkig, összesen 167 számmal, beleértve a szóló- és zenekari darabokat, valamint más előadókkal készült műveket is. Helyet kap egy életrajz, teljes színes diszkográfia albumborítókkal, a közreműködő zenészek listájával, és megosztom a zeneszerzéssel, improvizációval kapcsolatos gondolataimat is. A turnén a Songbookból, vagyis a teljes életműből fogunk játszani.
– A zenei sajtó önt és Lyle Mayst, zenekarának állandó zongoristáját olyan szerzőpárosként tartja számon, mint a Lennon–McCartney vagy a Simon–Garfunkel páros. Az énekes-gitáros előadóknál a zene és a szöveg harmóniája egyértelmű, viszont olyan összetett zenei kompozícióknál, amelyeket öntől jól ismer a közönség, nehéz egzakt feladatköröket felfedezni. Hogyan születnek a közös szerzemények?
– Az első löket, ami a zeneszerzés felé mozdított, az volt, hogy egyszerűen nem találtam olyan hangokat a környezetemben, amelyek egyéb hozzáfűznivalót váltottak volna ki belőlem akár improvizáció formájában. Elkezdtem hát leírni a hangokat abban a sorrendben, ahogy éppen játszottam. Az én módszerem gyökerei az improvizációhoz nyúlnak vissza, ám az így született kompozíciók nem többek, mint egyszerű dalok, míg a kész művek lényegesen összetettebbek.
– A szerzeményeiről, mint dalokról beszélgetünk, ám nem elsősorban énekhangra írt zenéket ismerünk öntől. Ettől függetlenül nagy sikert aratott a lengyel dzsesszénekessel, Anna Maria Jopekkel készült közös albumuk…
– Az Upojenie valóban különleges album. Anna Mariával 2001-ben találkoztam, az ő ötlete volt, hogy a saját munkáinkat és néhány lengyel népdalt dolgozzunk fel közösen. Azt hiszem, sikeresen házasítottuk az én zenei világomat, némi popot, a korai, klasszikus dallamokat és népzenét különleges hangszereléssel és Anna Maria rendkívüli hangjával.
– Csaknem mindenkivel zenélt együtt, aki számít a dzsessz világában. Ki volt az a zenész, melyik volt az a pillanat a pályafutása során, akit/amelyet – utólag – a legfontosabbnak ítél meg?
– Gary Burton személyében a legnagyobb improvizálók egyikétől volt módom tanulni nagyon fiatalon Korábban említette Lyle Mayst is; játéka hallatán arra gondoltam, hogy nagyszerűen tudnánk együtt zenélni, és így is lett, egészen a mai napig. Richard Bonához fogható figurát korábban soha nem láttam. Többdimenziós tehetség és rendkívüli ember. Visszatérve a kérdésére, konkrét eseményt nem tudnék kiemelni, és az említett nevek is csak példák.
– A legutóbb megjelent albumán mégis elhagyta a zenészeket, és gépekre váltott. Az Orchestration című lemezen robotokkal zenél. Mi vezetett ide?
– Gyerekkoromban, a nagyapám pincéjében volt egy zongora, ami egy belső mechanika segítségével szólaltatott meg darabokat, innen az érdeklődésem és a lelkesedésem. Nemrég aztán módom nyílt megfigyelni olyan robotokat, amelyek többek között dinamikai elvárásoknak is képesek megfelelni. Megkérdeztem egy csomó embert az ötletemről, akik – beleértve a feleségemet is – mind azt hitték, hogy elment az eszem. Eddig ez a hab a tortán!
– Mikor tér vissza a normális mederbe? Mikorra várható egy új Pat Metheny (Group) stúdióalbum?
– Fogalmam sincs. Jelenleg nagyon elfoglalt vagyok, állandóan utazom, vagy az Orchestration-projekttel foglalkozom. Természetesen vannak új ötletek, és biztos vagyok benne, hogy a nem túl távoli jövőben ezeket valamilyen módon megmutatom.
origo.hu
Illik vagy nem illik? Tesztelje tudását kvízünkkel!
