Szandzsingrad – Sztálingrád után szabadon így nevezték el a brit katonák Szandzsin harmincezres városát, utalva a véres harcokra és a rájuk háruló feladat nehézségére. Ami azt illeti, az Afganisztánban elesett britek egyharmadát, mintegy százat itt vagy a település közelében öltek meg. A Helmand folyót kísérő termékeny „zöld zóna” északi részén található csomópont az ellenállók aktivitásának éppúgy a fészke, mint az ópiumtermelésnek. Amikor a britek átvették a tartományt 2006-ban, és megvívták első csatáikat, az ISAF akkori parancsnoka úgy fogalmazott, hogy Nagy-Britannia hadereje nem vett részt ilyen heves harcokban a koreai háború óta. A város fölött 2007-ben nagy áldozatok árán sikerült többé-kevésbé átvenni az ellenőrzést, ám most mégis az a döntés született, hogy amerikai erők váltják fel szövetségeseiket, akik ezentúl Helmand középső részére koncentrálhatnak. Hivatalos források logikus lépésről, a csapaterősítések kínálta lehetőségről beszélnek, melyek révén a tartományban végre elég nyugati katona lesz, ugyanakkor vannak, akik tartanak annak rossz üzenetétől. Eszerint a tálibok a britek távozását a vereség beismeréseként, menekülésként fogják propagálni. Hogy a kérdés megítélése nem egyértelmű, azt az a tény támasztja alá, hogy Liam Fox brit védelmi miniszter a parlamentben vette védelmébe a döntést, a képviselőknek magyarázva annak szükségességét.
Tegnapra virradóra egy újabb súlyos incidens gyengítette a külföldi erők és az afgán kormánycsapatok között amúgy is ellentmondásos viszonyt. Az ISAF egy tévedésből végrehajtott légi csapásában öt afgán katonát ölt meg – közölte az afgán védelmi minisztérium, elítélve az újabb súlyos melléfogást. A tárca szóvivője szerint az ISAF egyik harci repülőgépének személyzete tálib lázadókkal tévesztette össze az afganisztáni hadsereg katonáit, akik Gazni tartományban, a főváros Kabultól délnyugatra vettek részt egy hadműveletben.
Az incidenssel az afganisztáni háború egyik kulcskérdése került sokadszor a felszínre. Az igazi megszálláshoz még a csapaterősítések után is kevés katonával rendelkező nyugati haderő nagymértékben a légierőre támaszkodik az ellenállók elleni harcban, ugyanakkor felderítésének és célazonosításának minőségét az alkalmazott korszerű technológia dacára sem tudta a megkívánt szintre emelni. A hadszínteret helyiként kitűnően ismerő ellenállók pedig taktikájukban és stratégiájukban is fokozottan építenek erre a tényre. Jól tudják, hogy egy-egy ilyen incidens többet tesz a külföldiek vereségéért, mint a nekik okozott veszteségek, hiszen a média tudósításai nyomán a nyugati hátországot demoralizálja. A külföldi csapatok parancsnokai – most éppen David Petraeus tábornok – pedig az incidensek elkerülésének igénye és aközött őrlődik, hogy katonái minél szabadabb kezet akarnak kapni a tálibok elleni harcban.

Magyar szavak, amiket szinte senki sem ismer – Ön tudja mit jelentenek?