Csalódást okozott a világ kedvence

A brazil válogatott vb-szereplései:
1930 – csoportkör
1934 – nyolcaddöntő
1938 – bronzérem
1950 – ezüstérem
1954 – negyeddöntő
1958 – aranyérem
1962 – aranyérem
1966 – csoportkör
1970 – aranyérem
1974 – negyedik hely
1978 – bronzérem
1982 – 2. csoportkör
1986 – negyeddöntő
1990 – nyolcaddöntő
1994 – aranyérem
1998 – ezüstérem
2002 – aranyérem
2006 – negyeddöntő
2010 – negyeddöntő

Múlt szerda óta az új megvilágítási rendszernek hála, zöldessárga brazil „mezben” feszít este az évente kétmillió turistát vonzó a Rio de Janeiró-i Megváltó Krisztus-szobor. Erre mi történik? Két nap múlva több ezer kilométerrel arrébb, a dél-afrikai Port Elizabethben a mezt „hivatalból” viselő labdarúgó-válogatott 2-1-es vereséget szenved Hollandiától, és kiesik a világbajnoki negyeddöntőből.
Bármelyik nemzeti gárda szereplésébe belefér mindez, kivéve a brazilt, amelynél mindig az aranyérem volt a cél, az idők és a futball végezetéig. Eme egyedi alapvetés abból táplálkozik, hogy a selecao az egyetlen csapat, amelyik mind a 19 eddigi vb-n részt vett, tízszer eljutott az éremcsatákig, öt aranyból, valamint két-két ezüstből és bronzból álló gyűjteményével az örökranglista élén áll. Ráadásul a földkerekség minden szegletében nemzeti hovatartozástól függetlenül egyedi nimbusszal bír. Csak egy kiragadott példát említünk: egy, a negyeddöntős kiesés előtt hazánkban végzett közvélemény-kutatás szerint a magyarok több mint egyötödének Brazília a kedvence, háromnegyedük biztosra vette elődöntőbe jutását, egyharmaduk pedig végső sikerét.
A brazilok játéka egyet jelent a látványossággal, a könnyed közönségszórakoztatással. A mai racionális labdarúgást játszó selecaónál is kötelező jelleggel fellelhetők a jegyek. A portugál nyelvű meghatározás kiválasztottakat jelent, ez találó a nemzeti alakulat közel százéves múltjára viszszatekintve. Bár már 1902-ben megrendezték az első állami bajnokságot, a válogatott először csak 1914-ben állt össze, hogy 2-0-ra legyőzze az angol Exeter Cityt. Főképp Rio de Janeiro és Sao Paulo torzsalkodása miatt sokáig csak egyes államokból lehetett a játékosokat kiválasztani, így fordulhatott elő, hogy az első két vb-n, 1930-ban Uruguayban és 1934-ben Olaszországban nem sok vizet zavartak a brazilok. 1938-ban aztán már a gólkirály, Leonidas da Silva vezetésével a dobogóra léphettek. A II. világháború után következő, 1950-es megméretés hazai pályán nagy csalódást okozott, a végső diadalról döntő derbit közel kétszázezer néző előtt a Maracanában 2-1-re elveszítette a gárda Uruguayjal szemben. Több néző azonnal a mélybe vetette magát a meredek lelátóról bánatában, hasonló esetről az idei kiesés kapcsán még nem kaptunk hírt.
További részletes vb-történeti áttekintésnek nincs itt a helye, de annak igen, hogy kétszer is a magyar válogatott akadályozta meg a brazilt a nagy tettek elérésében. Először 1954-ben Svájcban, amikor a papírforma valósult meg az Aranycsapat negyeddöntőbeli 4-2-es győzelmében; másodszor pedig 1966-ban a csoportküzdelmek során, hiszen Bene, Farkas és Mészöly góljaira csak Tostao tudott válaszolni. Mégis ez az időszak hozta a dél-amerikai aranykort Pelé 1958-as megjelenésével, hiszen abban az évben, majd 1962-ben és 1970-ben is Brazília szerezte meg az aranyérmet. A triplázást követően 1994-ben, majd 2002-ben szintén a selecao diadalmaskodott.
Hasonlóra idén sem kínálkozott kisebb esély. Dunga, az 1994-es világbajnok csapat kapitánya a 2006-os negyeddöntős végállomás után vette át a szakvezetői posztot, azzal a szándékkal, hogy honfitársa, Mario Zagallo és a német Franz Beckenbauer után harmadikként nyerjen játékosként és edzőként is vb-címet. A 2007-es Copa América és a 2009-es Konföderációs Kupa sikere jó alapot teremtett ehhez, a vb-selejtezők sem okoztak gondot, hiszen a gárda megnyerte a dél-amerikai csoportot. Dunga ugyan részben a maga képére formálta a taktikát – fegyelem, kevesebb csillogás –, s kihagyott a keretből olyan kiválóságokat, mint Ronaldinho, Pato vagy Adriano, de az eredmények őt igazolták. Kezdetben Dél-Afrikában is, hiszen a Koreai NDK 2-1-es és Elefántcsontpart 3-1-es felülmúlása után belefért a Portugália elleni 0-0 a csoportelsőséghez, majd az egyenes kiesés szakasz kezdetén Chilét 3-0-ra sikerült kiütni.
A Hollandia elleni negyeddöntő első félideje egyértelműen a selecao eddigi legjobb vb-játékát hozta. A rivális védői csak „zongorán kísérték” az elöl cikázó csatárokat, akik sorra kapták a jobbnál jobb labdákat a középpályásoktól, például a látványos vezető gól előtt Robinho Felipe Melótól. Ám a második játékrész elején jött egy megmagyarázhatatlan hiba, Julio Cesar mellébokszolt a labdának, amely Felipe Melo fejéről a hálóba hullott. Holland nem volt a környéken… Aztán egyre több lett; Robben szöglete, Kuyt csúsztatása és Sneijder stukkolása után az Oranje átvette a vezetést. Ekkor világlott ki a brazilok fő gondja, a fordításhoz szükséges lelkierő hiánya. A kritikus szituációt rosszul kezelték, pontatlanná, idegessé váltak, Felipe Melo pedig feltette a koronát a szenvedésükre piros lapjával.
Maradt az 1-2, Brazília harminchat év szünet után újra kikapott Hollandiától, ráadásul két fő dél-amerikai riválisa, Argentína és az elődöntőbe jutott Uruguay is előtte végzett a világbajnoki összesítésben, amelyre korábban csak kétszer, 1930-ban és 1966-ban akadt példa. Kiesésével már bizonyosan nem a selecao lesz az egyetlen, amely saját kontinensén kívül is nyer vb-t – mint 1958-ban Európában (Svédország) és 2002-ben Ázsiában (Japán–Koreai Köztársaság). Dunga levonta a konzekvenciát, lemondott. „Szomorú és nehéz elviselni, ami történt. A második félidőben nem tudtunk az elsőben nyújtott színvonalon játszani, hibákat követtünk el. Négy évre vállaltam el a szakvezetőséget, s bár nem értük el célunkat, a világbajnoki címet, akadtak jó eredményeink, összességében hatalmas élmény volt a csapattal dolgozni.” Kaká, a játékmester ugyan 2002-ben ott lehetett a vb-keretben, de mellékszerepet (sem) játszott; 2006 és 2010 pedig csalódást jelentett a számára. „Akadtak pillanatok, amikor azt hittem, nem játszhatok a vb-n, e holtpontokon csapattársaim segítettek át. Döntőbe akartam jutni, s hazánk hatodik világbajnoki címét megnyerni, de két nagy hibán elcsúsztunk. A fájdalmat még fel kell dolgozni, így nem tudok válaszolni arra, négy év múlva részt veszek-e a vb-n, addig még sok minden történhet.”
Az viszont tény, hogy a 2014-es seregszemlét maga Brazília rendezi, s az lesz csak az igazi csalódás, ha 1950-hez hasonlóan akkor sem jut otthon a csúcsra.