Demszky Gábor utolsó száz napja

Húsz éve, hogy fővárosi önkormányzati képviselőként egy cikkben értékeltem Demszky Gábor első száz napját. És most lassan elérkezik az utolsó száz nap, de most már Demszky egész húszéves működését is értékelhetjük.
Érdekes, hogy már az első száz nap után világos volt, hogy mik a főpolgármesterrel a bajok. Először is látszott, hogy Demszky nem igazán tudja, merre fejlődik Budapest és hogy merre kellene azt fejleszteni, hogy valóban modern világváros legyen. Alapvető kérdések fel sem merültek, mint például, hogy hány bevásárlóközpont kell Budapesten és mi legyen azokkal az utcákkal, utakkal (Kossuth Lajos utca, Rákóczi út, Nagykörút, Kiskörút), amelyek kereskedelme látványosan elhal a plázák versenye miatt. Mi legyen azokkal a lakótelepekkel, amelyeket azért építettek fel, hogy a – közben látványosan összeomlott – szocialista nagyüzemek munkásai ott lakjanak? Hogyan lehetne az átalakuló város közlekedését úgy megoldani, hogy egyszerre környezetbarát és hatékony megoldást találjunk? Hogyan lehetne megoldani végre, hogy ne csak lépésben, dugókban araszolva lehessen átkelni a Dunán? Milyen gazdasági tevékenységeket kell hosszabb távon fejleszteni Budapesten? Milyen legyen a kapcsolat a város és a körülötte egyre terebélyesedő agglomerációs övezet közt?
De nemcsak a várostervezés, hanem a városüzemeltetés is gyenge pontja volt már kezdettől fogva Demszkynek, amit az egyre jobban lepusztuló és sztrájkokból korrupciós botrányokba tántorgó BKV jól illusztrál. Az elmúlt években a városüzemeltetés Budapesten egyre inkább akadozott, a tömegközlekedéstől a közterület-fenntartáson át az általános iskolákig mindenütt működési zavarokkal és rossz hatékonysággal találkozott a városlakó. A tömegközlekedést lepusztult buszokkal próbálja a BKV megoldani, a tavaly javított utakon méteres kátyúkba esnek az autók, az aluljárók büdösek és koszosak, a környező településekről többórás dugókban lehet csak reggel bejutni a városba…
Természetesen nem kell valakinek mindenhez értenie, bár egy főpolgármester esetében nem hátrány, ha legalább a városfejlesztés és városüzemeltetés kérdéseihez ért. Nagyobb baj, hogy már a kezdet kezdetén is világos volt, hogy Demszky Gábor nem jó szervező és csapatépítő. Demszky Gábor nemcsak nem tudta megfelelő szakértőkkel és jól működő szakapparátussal körülvenni magát, hanem néha egyenesen úgy tűnt, hogy a főpolgármester nem is tudja, mi folyik a városban. Demszky Gábor úgy meglepődött legközelebbi munkatársainak korrupciós ügyein, mintha semmi köze sem lett volna sem Budapesthez, sem a főpolgármesteri hivatalhoz. Lehet, hogy tényleg nem tudott ezekről a dolgokról, de ha ez így van, akkor fel kell tenni a kérdést, hogy ki vezette az elmúlt húsz évben Budapestet?
Volt-e pilóta az elmúlt húsz évben a Budapest nevű repülőgépen?
Sokan bizonygatják Demszky Gábor jó szándékát, de egy város vezetéséhez ennél talán több kell. A főpolgármester teljesítményét a város fejlődése vagy visszafejlődése, működése vagy működési zavarai, a lakosok jó közérzete vagy elégedetlensége méri. 1990-ben Budapestnek jó esélye volt, hogy a térség első számú, vezető fővárosa legyen. Demszky ebben a versenyben az első öngólt a Budapest–Bécs-világkiállítás megtorpedózásával lőtte. Demszky komoly mérhető eredményeket eddig csak – az alternatív rendezvények támogatásán túl – a „Világvárost építünk” plakátok kihelyezésével ért el, mert ha nem is épült semmi jelentős a városban (vagy ha épült is, gyorsan összeomlott, mint az Erzsébet téri volt autóbusz-pályaudvar és környéke) a semmit számos óriásplakáttal hirdette a főváros mindenütt.
Demszky Gábor akkor vonult volna be a történelembe követendő példaként, ha 1994-ben azt mondja: „Elég volt, nem értek hozzá, nem akarok főpolgármester lenni, keressetek valakit, aki ért hozzá!”
Ha ezt mondja, elejét vette volna annak, hogy a fővárosban az MSZMP–MSZP hatalomátmentés Demszky szamizdatos és másként gondolkodó nimbuszával legitimálja magát, és lehetővé tegye néhány politikai kalandornak, hogy nyerőautomatának használja a BKV-t és a város más vállalatait.
A következő főpolgármesternek a dolga nehezebb lesz, mintha 1990-ben, a kommunizmus romjain kellett volna átvenni a város vezetését. Akkor csak építeni és működtetni kellett (volna), most a rossz struktúrákat szétverni, a rossz beidegződéseket feloldani, a korrupciós hálókat szétvágni kell – és ezután jöhet csak az építkezés feladata, amelyet már 1990-ben el kellett volna elkezdeni.

A szerző közgazdász