Nagyjából kilenc éve, a nagy terrortámadás után az amerikai kormányzat különböző listákon kezdte számon tartani a terroristagyanús személyeket. 2001-es eredetű az úgynevezett No-Fly List, annak a nagyjából hatezer embernek a felsorolása, akik egyik irányban sem léphetik át az Egyesült Államok határát. Ez a lista sok gondot okoz az állampolgárok mindennapi életében, még a néhai Edward Kennedy szenátor (és további 3400 névrokona) sem utazhatott gond nélkül, amiért „T. Kennedy” bűnöző a felelős. Az „ott felejtett” Nelson Mandela volt dél-afrikai elnök csak 2008-ban került le a listáról. Amellett, hogy a közvélemény szerint sem ez a megoldás a terrorista akciók megelőzésére, civil mozgalmak is gyakran támadják a névsort annak valószínűsíthetőleg etnikai, vallási alapú diszkriminációja miatt.
Hat évvel később, 2007-ben született meg a folyamatosan bővülő „terroristafigyelő lista”, amely 2009 márciusában lépte át az egymillió főt. A terroristák elleni harc kezd kísértetiesen hasonlítani McCarthy szenátor ötvenes évekbeli „boszorkányüldözésére” és kommunistalistájára, azzal a különbséggel, hogy ma már fekete bőrűeket, arabokat és egyéb „gyanús alakokat” tartanak folyamatos megfigyelés alatt. Egymillió főt lehallgatni és követni embert próbáló feladat, de így már nem tűnik furcsának a hallatlanul nagy méretű belbiztonsági hálózat.
origo.hu
Leállhat a közösségi közlekedés Budapesten – ez Karácsony forgatókönyve
