Emberséges kőlevestörténet

Június 20-án Pregitzer Fruzsina vezényletével elindult a faluszínházi kultúrát újraélesztő projekt, a Déryné hadművelet. A fiatalokból verbuválódott szezonális társulat eddig négy településre – Dombrádra, Ajakra, Vásárosnaménybe és Mándokra – látogatott el. Augusztus végén a nyíregyházi Vidor fesztivál a társulatot már több előadásra kérte fel.

Nem viccel, csak játszik. Pregitzer Fruzsina 1959. június 18-án született Budapesten. Nem vették fel elsőre a színművészeti főiskolára, ezért egy évet töltött a Nemzeti Színház stúdiójában. Miután 1982-ben végzett a színművészeti főiskolán, a Nemzeti Színház társulatához szerződött, ahol együtt dolgozhatott Sinkovits Imrével és Őze Lajossal. 1990 óta tagja a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színháznak. Igazi karakterszínész. Eljátszhatta Pollyt Bertolt Brecht Koldusoperájából, Olgát Csehov Három nővéréből, Übü mamát Jarry Übü királyából, O’Neil Boldogtalan hold című drámájából Josie-t és a Liliomfi Kamilláját. Évek óta járja Magyarország kistelepüléseit Nem viccelek, csak játszom című önálló estjével, amely főhajtás a Nyugat folyóirat előtt. Gyakorta lép fel rendhagyó irodalomórákon és felolvasóesteken, jótékonysági rendezvényeken. Az idén megválasztották a Magyar kultúra lovagjának. Elismerései: Farkas–Ratkó-gyűrű (1987), Rajz János-díj (1987 és 1989), Domján Edit-díj (1993), Jászai-díj (1994).

Önálló estemmel hosszú évek óta járom a környező kistelepüléseket. Így szembesültem azzal, mennyire hiányzik ezeknek az embereknek az életéből az élő szó, a szavakon keresztül átadott kultúra. Megrendített, hogy milyen hálásak voltak azért, hogy Adyt, Lázár Ervint vagy Karinthyt hallottak tőlem. Húsz éve figyelem, hogy a távoli kistelepülések önhibájukon kívül kulturálisan hogyan távolodnak el, mennyivel kevesebbet kaphatnak ezeknek a térségeknek a lakói. Amikor Nyíregyházára kerültem, havonta tizenhét tájelőadásunk volt, mára örülhetünk, ha kéthavonta egyszer elmegyünk. Így fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy mint évszázadokkal ezelőtt tették a színészek, nekünk kell elmennünk hozzájuk. Ötletemmel megkerestem Román Istvánt, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés alelnökét – meséli az előzményeket Pregitzer Fruzsina, az ötletgazda. A Déryné hadműveletet a közgyűlés, a Nyíregyházi Thália Alapítvány és Tasnádi Csaba igazgatónak köszönhetően a városi Móricz Zsigmond Színház is támogatta. Mint egy szép kőlevestörténet: a színház varrónői elkészítették a bajszokat, megvarrták a pulikutyát, a dekoratőrnek köszönhetően lett plakát, a megyei közgyűlés jóvoltából egy nézőnek sem kell fizetnie a belépőjegyekért.
A művésznő a nyíregyházi társulat fiatal tagjait kereste meg ezzel az ötlettel. – Szerettem volna, hogy a pálya elején lévő színészek lássák, milyen, amikor mindent mi magunk, a két kezünkkel teremtünk meg a színpadon. Mi kellékezünk, pakoljuk a díszleteket, öltöztetjük a másikat. Ahogy régvolt elődeink tették. A nevünk is erre utal: Déryné hadművelet. Mindenkit arra akarunk ezzel emlékeztetni, hogy az ősök milyen színházat hoztak létre – meséli Pregitzer Fruzsina. A kezdeményezéshez így csatlakozott a Móricz Zsigmond Színház társulatából Petneházy Attila, Rák Zoltán, Solti Csanád, Vaszkó Bence, Bata Hajnalka, Budai Zsófi és Fridrik Noémi, illetve Olt Tamás, aki az egész elképzelést színpadra álmodta. Pregitzer Fruzsinának a Déryné hadművelet kapcsán egyik alapvetése volt a fiatalokkal való közös munka. Nemcsak azért, hogy ők megismerjenek egy, a maitól oly messzinek tűnő színházi attitűdöt, hanem hogy a kistelepülések lakosai találkozzanak a pályájuk elején lévő művészekkel, hogy meglássák bennük az alkotni és adni akarást.
Májusban a Lear király bemutatóját követően kezdte el próbálni a társulat saját vásári komédiáját. Pregitzer Fruzsina, aki nem játszott a darabban, intézte a gyorsan alakult társulat első útjához szükséges dolgokat: plakátokat terveztetett, jelmezeknek, díszleteknek járt utána, hírverést próbált csinálni az előadásoknak. – Boldog vagyok, hogy ebben a misszióban rátaláltam ezekre a művészekre. Zokszó nélkül vállalták el a felkérést, már akkor, amikor még nem is lehetett biztosan tudni, hogy lesz-e egyáltalán fizetésünk. Azt akartam, hogy megérezzék, milyen a könnyben úszó szemek tekintetével találkozni, hogy a saját bőrükön tapasztalják meg, miért jó magyar színésznek lenni – tűnődik a művésznő.
Végül megszületett a Canterbury mesék világát idéző, sajátos vásári komédia. Anekdotákat, székely történeteket, népi írásokat bújtak, majd ezek alapján megírták saját, életképekből álló történetüket, amelyet a vándorszínészek iránti tiszteletből egy ekhós szekér motívumra fűznek fel, népdalokkal, zörejekkel kötnek össze. A Déryné hadművelet tagjai lelket simogató történeteket mesélnek el, amelyekben a nézők ráismerhetnek saját életükre. Ahogy ezt Pregitzer Fruzsina megfogalmazta: – Egy ilyen előadás után hetekre van beszédtémájuk azoknak, akik eljöttek egyik előadásunkra. Mentálisan jobb állapotba kerülnek attól, hogy érzik, figyelünk rájuk, csak nekik játszunk. Nem hagyhatjuk, hogy azt higgyék, azért mert kistelepülésen élnek, másodrendű állampolgárok.