Csányi Sándort július 6-án választották a labdarúgó-szövetség elnökévé, a magyar válogatott pedig augusztus 11-én vívja következő mérkőzését idegenben, Angliával. E két időpont között öt hét a távolság, ebből kettő már eltelt. Ha Koemannal eddig nem bontottak szerződést, a következő három hétben feltehetően nem fognak; akkor miért késlekedtek volna? Ezt valószínűsíti, hogy információink szerint az MLSZ mára tervezett elnökségi ülésén a kapitányváltás kérdése nemhogy rendes napirendi pontként, de az egyebek között sem szerepel.
Ennek persze racionális okai vannak – mint Koeman megtartásának is. No, legkevésbé sem az eredményesség, hiszen nemzeti csapatunk a biztatóbbnak hitt kezdés dacára is szokásos negyedik helyén horgonyzott le a múlt őszszel lezárult vb-selejtezőkön, azóta játszott négy mérkőzéséből pedig hármon tömegoszlató teljesítményt nyújtott. A belgáktól tavaly novemberben kapott hármast még volt idő emésztgetni, de a május 29-én és június 5-én a németek, majd a hollandok által ránk mért 3-0 és 6-1 a csapatépítéssel kapcsolatos minden maradék illúziót szertefoszlatott. Csakhogy az idő Koeman esetében tényleg pénz, hiszen az MLSZ előző elnöke, Kisteleki István még tavaly augusztusban egészen érthetetlenül (bár saját szempontjából valamiért biztosan érthetően) szerződést hoszszabbított vele 2011 októberéig, számos nem hivatalos forrásból megerősített, és egyetlen hivatalos forrásból sem cáfolt értesülés szerint havi 30 ezer eurós járandóság ellenében. Ha Koemant menesztik, és ő nem hajlik a kompromiszszumra, jövő októberig ki kell fizetni, az utódjával egyetemben.
E ponton következik az újabb, a legfőbb dilemma: ki legyen az utód, és mikortól? A favorit Egervári Sándor, az U20-as válogatottal tavaly vb-bronzérmet nyert mester, az ugyanazzal a garnitúrával jelenleg U21-es Eb-részvételre hajtó szövetségi kapitány. A nyolccsapatos korosztályos Eb-t jövő júniusban Dániában rendezik, a hét kiadó helyért tíz csoportban folyik a küzdelem, a tíz győztes és a négy legjobb második oda-visszavágós playoffban viszi majd döntésre a dolgot. Együttesünk három győzelemmel és két vereséggel pillanatnyilag harmadik a maga ötösében, de egy meccsel kevesebbet játszott, mint az előtte álló olaszok és walesiek, így ha a hátralévő három összecsapásából kettőt megnyer, minimum második. A program szerint augusztus 11-én Bosznia-Hercegovinában lép fel, szeptember 4-én a walesieket, 7-én pedig a bosnyákokat fogadja. A felnőttek egy nap eltéréssel (szeptember 4. helyett 3.) ugyanezekben az időpontokban Angliában barátságos találkozóra hivatalosak, Svédországba Eb-selejtezőre utaznak, majd ugyanezért a tétért várják Budapestre Moldovát.
A két sorozatot ugyanaz az ember nyilvánvalóan nem vezényelheti. De mi történik, ha Egervári átveszi a nagy csapatot, bukik vele, és a gyorsított eljárással a helyére kinevezett szakvezető ugyanígy jár az U21-esekkel? Az új MLSZ-elnökség mindjárt két békát nyelhet és nyelethet le. Ehhez képest bármire is menjen Koeman az A kerettel, az kész haszon. Bár erősen kétséges, hogy az 1986-os vb óta elvesztett tizenkét kvalifikációs torna után éppen a tizenharmadik hozna szerencsét a vb-ezüstérmes hollandokkal és rossz szellemünkkel, a svéd alakulattal szemben, ha mégis, hozsánna annak, aki további bizalmat szavazott a szövetségi kapitánynak. Ha pedig már az őszi négy összecsapáson – megyünk a svédekhez, jön Moldova és San Marino, végül irány Finnország – sikerül lerombolni a most még meglévő elméleti esélyt, akkor Erwin Koemant talán már a saját cinizmusa sem mentheti meg, munkaadói egészen más alkupozícióból meneszthetik.
Ha ezalatt Egervári az U21-esekkel kijut a dániai Eb-re, pajzsra emelik. Ha nem, túl látványos kudarc őt az eddigi sikerek miatt már nem érheti, ráadásul senki sem vetheti fel, mi lett volna, ha ő marad a gárda élén; hisz ő maradt.
Úgyhogy minél tovább gondolkodik az ember, sajnos annál több érv szól Koeman mellett. Az új MLSZ-vezérkartól pedig, ellentétben elődjével, nem idegen, hogy rációk mentén döntsön és cselekedjen.

Így fog kinézni a parajdi sóbánya ha elönti a víz