A Greenpeace azt állítja, hogy négy évtizeden belül közel száz százalékban megújuló alapokra tudjuk helyezni az energiaszükségleteink kielégítését Európában. De mi van akkor, ha a jelenleg 27 országból álló európai közösség úgy dönt, mégsem követi az önök által felvázolt, alternatív utat?
– Ezzel az útitervvel 2050-ig az Európai Unión belül 95 százalékos szén-dioxid-kibocsátás-csökkenést lehet elérni, ami a tudomány szerint szükséges ahhoz, hogy elkerüljük a klímakatasztrófát. De nem csak Európa és a világ levegője, jövője az egyetlen oka annak, hogy törekednünk kell egy száz százalékban megújuló forrásokon alapuló rendszer kiépítésére. Ma Európa energiafelhasználásának háromnegyed része szénalapú erőművekből származik. Ezek azonban folyamatosan öregszenek, és előbb-utóbb le kell őket cserélni. A politikai vezetőknek azt kell csupán eldönteniük, hogy mire. Az általunk felvázolt alternatíva olcsóbb, mint a jelenlegi környezetszennyező rendszerek újjáépítése. A szén-dioxid-kibocsátás csökkentésén túl megfizethetőbb energiát eredményez, növeli az energiabiztonságot, ráadásul munkahelyeket teremt. Számításaink szerint az újjátermelődőenergia-szektorban tíz év alatt 940 ezer, 2030-ig pedig 1,2 millió új munkahely jön létre. Ezek olyan érvek, amiket a politikai vezetők, főleg a gazdasági válság árnyékában, nem hagyhatnak figyelmen kívül.
– A tavaly év végén megtartott koppenhágai klímakonferencia a környezetvédelmi lobbi egyértelmű kudarcának tekinthető. Miért reménykednek abban, hogy ezúttal elér a politikusokhoz az aktivisták hangja?
– Rájöttünk, nem elég kizárólag magáról a konkrét klímaváltozásról beszélni. A kibocsátás legnagyobb része az energiaszektorból származik, de azzal nem csak az a baj, hogy sok szén-dioxidot termel. Gazdasági növekedési potenciál, egészségügyi tényezők, de az imént említett munkahely-teremtési lehetőség is érvek ebben a vitában. Az a feladatunk, hogy minden felet szembesítsünk a problémák közvetlenül rá vonatkozó dimenziójával. Kizárólag a szén-dioxid-szintekre koncentrálva tudjuk, hogy esélyünk sincs az energiaszektor képviselőivel szemben.
– Van olyan ország, ahol úgy érzik, áttörő sikert értek el ezzel az új érveléssel?
– Koppenhága óta nem, de a konferencia mindössze hat hónapja volt. Végül nem jött létre a nemzetközi megállapodás, amit szerettünk volna, de az elmúlt években, még ha olyankor más is a látszat, a felszín alatt sok csatát nyertünk meg. Az Egyesült Államokban például tavaly egyetlen szénalapú erőmű sem épült fel, és ez nagyrészt az aktivisták által kifejtett ellenállásnak köszönhető. Szintén sikerként értékeljük, hogy Európában az elmúlt két évben több tiszta energiát fejlesztettek, mint amennyi piszkosat.
– A tanulmányuk elején röviden megemlítik a Deepwater Horizon balesetét. Mint tudjuk, az Egyesült Államokban immáron április óta szivárog az olaj a Mexikói-öbölbe, és nem látni még a végét. A hatalmas természeti károk ellenére idáig nem találkoztam olyan környezetvédővel, aki hitt volna benne, hogy a történtek miatt a jövőben beszüntetik a tengeri olajfúrásokat. Önök hogyan látják a helyzetet?
– Attól tartunk, hogy ez a katasztrófa valóban nem lesz elég ahhoz, hogy katalizálja a megújuló energiákra való áttérés folyamatát. Nem meglepő, hogy bekövetkezhetett egy ilyen baleset. A történtek csak azt erősítik meg, amit a Greenpeace már régóta hirdet, vagyis hogy az ipari és a politikai érdekek gyakran összeérnek. Sohasem szabad elhinni, hogy a nagy vállalatok a köz érdekében cselekszenek. Barack Obama válasza a történtekre nem kielégítő, ugyanakkor el kell azt is fogadni, hogy a változtatás hosszabb időt vesz igénybe, és legalább három évtizednyi, az ipari lobbi által alakított szabályozást és törvényt kell hozzá módosítani. Az azonban már tényleg a pofátlanság netovábbja, hogy a BP-nek a történtek után is van képe lobbistákat küldeni a kongresszusba megakasztani a készülő törvényjavaslatokat, amelyek szigorúbb ellenőrzés alá vonnák az olajtársaságok működését a jövőben.
origo.hu
Rendkívüli egyeztetést tart a miniszterelnök
