Kicsoda Slawomir Mrozek? Legtöbbünknek talán hangzatos, de egyébként valóban tökéletesen kifejező címe jut eszébe: az abszurd pápája. A ma nyolcvanéves író életrajzából megtudhatjuk, nem vadászott elefántra, nem volt sem titkos ügynök, sem John Kennedy szeretője. Műveiből emlékezhetünk a diktatúrák groteszk valóságára. Tangó, Emigránsok, Sztriptíz, Mulatság – remekbe szabott drámái a magyar színpadokon is ismertek.
Az újságírónak álló Mrozek az ötvenes évektől karikatúráival, szatirikus novelláival, majd drámáival vált népszerűvé a kommunista Lengyelországban. A didaktikus meséket parodizáló, Az elefánt című elbeszéléskötete 1957-ben jelent meg, amellyel lengyel irodalmi díjat nyert. Bár a cenzorok értették, hogy művei a totalitárius rendszert figurázzák ki, Mrozek arról ír, az egyén mennyire tehetetlen a hatalommal szemben, nem hallgattatták el, sőt sztárolták: ezzel a nyugati demokráciáknak azt kívánták példázni, hogy Lengyelország szabad, toleráns állam.
Mrozeket nem hagyta nyugodni a saját igazsága és a helyzet fonáksága sem: 1963-ban elhagyta Lengyelországot. Miután 1968-ban a párizsi Le Monde napilapban elítélte Lengyelország részvételét Csehszlovákia lerohanásában, műveit hazájában betiltották. Mégis bárhol is élt a világon, és bármit is írt, lengyel honfitársai mint váteszt követték figyelemmel. Pedig Mrozek nem hisz az írók közéleti szerepvállalásában, a felelősséget az alkotásban látja.
Csak 1996-ban tért haza. Mióta az elmúlt években súlyos betegségből épült fel, Baltazárnak hívja önmagát. Újabb önéletrajza is e címen jelent meg.
origo.hu
Gázolt a vonat Galgamácsa közelében
