Kertes házas környezetben takaros fehér ház emelkedik Budakeszin. A hófehérre meszelt falak, az épület tetejére helyezett hatalmas kereszt és a csengő feletti apró névtábla árulkodik csupán arról, hogy a domonkos nővérek kolostorához érkeztünk. A közösség tagjai közül Dóra, Filoména és Veronika nővér vállalta, hogy válaszol lapunk kérdéseire.
– Dóra nővér, nem fél attól, hogy hamarosan nem lesznek jelentkezők a szerzetesi életre, mert a XXI. század ezer élményt kínáló világa esetleg elcsábítja a jelentkezőket?
– Nem az egyén dönt a szerzetesi élet mellett, hanem az Úr. Ahhoz, hogy valaki nővérré váljon, isteni hívás kell – mondja Dóra nővér, aki megmosolyogja az előbbi felvetést, majd hozzáteszi: – Aggodalomra az adhat okot, hogy akiket Isten megszólít, nem akarják a hívást megérteni.
– Mi abban próbálunk segíteni a fiataloknak, hogy akiben van affinitás, kipróbálhassák magukat, és megtanulják hallani az Isten szavát a szívükben. Sok az érdeklődő, azonban előfordulnak félreértések is. Vannak ugyanis olyanok, akik azt hiszik, hogy Isten hívja őket, de később kiderül, hogy csak tetszett nekik a ruhánk, vagy érdekesnek találták az életünket – magyarázza Dóra nővér.
– Azok, akik elhivatást éreznek az apostoli élet iránt, több szűrőn esnek át – veszi át a szót Filoména nővér, aki elmondja azt is, hogy az érdeklődőknek pszichológiai vizsgálaton is részt kell venniük. A pszichológus arról formál véleményt, hogy az illető alkalmas-e a közösségi életre. Ezután egy év jelöltség, majd két év noviciátusi idő következik. A noviciátus elején még a rendházban tanul és végez házimunkát a leendő nővér, majd a második évtől részt vehet a fogadalmas nővérek munkájában is. Ha a noviciátus letelt, négyéves juniorátus, azaz ideiglenes fogadalmi idő következik, ez után tehet leghamarabb örök fogadalmat a nővér. Felvetődött azonban a kérdés, mi lesz azokkal a nővérekkel, akik meggondolják magukat.
– Természetesen előfordul, hogy valaki áldozatul esik valamilyen csábításnak. Ilyenkor az érintettnek a megyés püspöktől kell felmentést kérnie az örök fogadalma alól. Ha a nővér a felmentést megkapja, köthet szentségi házasságot – mondja Dóra nővér. Hozzátette: tizennyolc évvel ezelőtt, amikor felszállt arra a vonatra, amely a szombathelyi kolostorba vitte, nem gondolkozott ezen. Számára ez már a végleges döntés volt a szerzetesség mellett. A nővérek elmagyarázzák, hogy azok az asszonyok, akik polgári esküvő után döntenek úgy, hogy elválnak, majd megtérnek, még lehetnek később tagjai a rendnek, azonban a templomi, vagy ahogyan a domonkos nővérek mondják, szentségi házasság után ez már nem lehetséges.
Veronika nővér még nincs harmincéves, de már tizenegy éve a rend tagja.
– Mit szólt a családja ahhoz, hogy ezt az utat választotta?
– Nagyon hálás vagyok a családomnak, mert nagyon szépen szeretnek. Nem értik ugyan a választásomat, hiszen nem vallásosak, de elfogadták a döntésemet. A domonkos nővéreket gimnazistaként ismertem meg, de akkor még nem foglalkoztatott a kolostor gondolata – mondja Veronika nővér. – Éltem a tinédzserek megszokott életét, még szerelmes is voltam – teszi hozzá. – Döntő élmény volt viszont az, amikor elmentem egy nővér fogadalomtételére. Ekkor találkoztam Isten mérhetetlen szeretetével. Sokáig megfogalmazni sem tudtam, hogy mit érzek. Sejtettem, hogy Isten mit vár tőlem, de azt kívántam, hogy bár ne sejteném. Ekkor még nem akartam nővér lenni, ezért úgy imádkoztam, hogy a Miatyánkból kihagytam azt a sort, hogy „legyen meg a te akaratod”. Ezzel is jelezni akartam, tudom, hogy mi az Isten akarata, de ez nem azonos az én terveimmel. Később, amikor már megnyugodtam, és tiszta fejjel tudtam gondolkozni, akkor rájöttem, hogy mégis ez az én utam. Azóta már egyetlen sort sem hagyok ki az imádságból – fűzi hozzá Veronika nővér.
Isten szeretetére adott válasz
– Hogyan bírják ki azt, hogy a családjuktól távol élnek? – kérdezem Filoména nővértől.
– Amikor novícia lettem, sokat gondolkoztam azon, hogy jól döntöttem-e, de nem én vagyok itt az egyetlen, akit kétségek gyötörtek – mondja Filoména nővér, aki Dóra nővérre pillantva így folytatja: – Volt közöttünk olyan, aki sokszor eljátszott azzal a gondolattal, hogy hazamegy az utolsó vonattal.
– Igen, sokszor gondoltam arra, hogy ha az esti ima után az oltár szélére tenném a gyertyát, és elindulnék, akkor még elérem az utolsó vonatot hazafelé – vallja be Dóra nővér mosolyogva, majd hozzátette: a szíve mélyén tudta, hogy erre a lépésre nem lesz képes soha, annyira nyilvánvaló számára Isten hívása, és hogy csak így lehet boldog.
– Pár évvel ezelőtt, amikor a testvéremnek megszületett a kisfia, én is elgondolkoztam azon, hogy tényleg ezt az életet akarom-e – veszi vissza a szót Filoména nővér. – Ekkor az édesanyám is megkérdezte, nem hiányzik-e nekem az, hogy legyen családom, gyermekem. Elgondolkoztam, de végül arra jutottam, hogy az anyaság szép, de nekem itt, a kolostorban van a helyem. Erre érzek hívást – mondja Filoména nővér, aki megjegyezte: a hívás Isten szeretetére adott válasz. – Miután tizenkilenc évesen megtértem, megtapasztaltam az isteni szeretetet. Erre a szeretetre pedig úgy akartam válaszolni, hogy mindenemet, az életemet akartam Istennek adni.
– Hogyan tapasztalta meg Isten szeretetét?
– Több példát is említhetnék, de nagyon élénken él bennem az a nap, amikor még nem tartoztam a nővérekhez, de már rendszeresen jártam szentmisékre. Ekkoriban ápolónőként dolgoztam, és a délelőtti műszak után misére siettem, ami után egy idős beteget kellett volna meglátogatnom. Nagyon fáradt és éhes voltam, és már szívesebben mentem volna haza. A mise elején ezért arra kértem az Urat, hogy erősítsen meg. A mise vége felé beálltam az áldozókkal a sorba, és az idős atya véletlenül két ostyát adott. Ez számomra azt jelentette, hogy az Úr dupla dózist adott magából, ezzel válaszolt a kérésemre – fogalmazott Filoména nővér.
Életük az ima
– Nővér, a rendbe lépés után megtartják a keresztnevüket?
– Nem. Amikor valaki megkezdi a noviciátusi időt, választhat magának egy nevet, vagy kérheti az elöljárót, hogy javasoljon neki. Egyetlen feltétel van csupán, hogy a rendben ne legyen két azonos nevű nővér – magyarázza Filoména nővér. – „Kovács kettő” tizedes itt nem lehet – mondja nevetve Veronika nővér.
– Hogyan telik önöknél egy átlagos nap?
– A nővérek mindennapjainak gerincét az egyéni és közös imádság (zsolozsma) adja. Azok a nővérek, akik dolgozni járnak, már hajnalban kelnek, mert aki bensőséges kapcsolatot szeretne Istennel, annak rá kell szánnia az időt – fűzte hozzá Veronika nővér, aki Kőszegen, alsó tagozatos iskolásokat tanít, így már hét órakor a hátán van a táska. Dóra nővér hangsúlyozza: ha Veronika nővér hétkor már iskolába indul, akkor az azt jelenti, hogy hajnalban kel, ugyanis a személyes ima ideje egy óra, a szentmise fél és a zsolozsma ideje is fél óra. Este pedig újra eljön az imák ideje.
– Veronika nővér, nem hiányzik önnek a szórakozás, a diszkó? Hiszen még nagyon fiatal.
– Diszkóba sosem jártam, de semmiben nincs hiányérzetem. A barátaim megmaradtak, és melléjük kaptam még egy közösséget is, ami bár nagyon sokszínű, de a célunk közös, így ez összekovácsol minket – mondja a nővér. A domonkos rend tagjai az engedelmességre tesznek örök fogadalmat, és ebbe értik bele a tisztaságot és a szegénységet is.
– A tisztaság az osztatlan szívűséget, illetve a házasság nélküli, szűzi életet jelenti, a szegénység arra vonatkozik, hogy a rend tagjai vállalják azt, hogy egyszerű életet élnek, lélekben és testben szegényen – magyarázza Dóra nővér, majd a lábára mutat: – Ha most Veronika nővér azt mondaná, szemet vetett például a papucsomra, akkor szó nélkül odaadnám neki, mert a rend tagjai nem mondanak semmit a magukénak. Mindenünk közös, így nem ragaszkodunk semmihez. Pénzünk sincs, ha valamire szükségünk van, akkor az elöljáró dönt arról, hogy megvásároljuk-e. Az engedelmesség fogadalma egzisztenciális odaadottságunkat jelenti a küldetésre. A nővérek számára természetes, hogy alávetik magukat az Isten akaratának, amit az elöljáró közvetít számukra, oda mennek apostolkodni, ahová küldik őket – teszi hozzá Dóra nővér, aki azért, hogy az apostoli életet választhassa, lemondott a tanításról, pedig ízig-vérig tanárnak érezte magát.
– Nagyon szerettem az osztályomat, azt az iskolát, ahol osztályfőnök lehettem. De a szívemben dörömbölő hívó szónak nem tudtam nemet mondani. Tíz éve nem vagyok pedagógus, mert a tanítást is elkérte tőlem a jó Isten, hiszen elöljáróvá választottak, és nem maradt rá időm, viszont, mint mondtam, mi nem ragaszkodhatunk semmihez, és ebben a szolgálatban is megtaláltam az örömet – mondja a nővér. A domonkos nővérekre jellemző az élethosszig tartó tanulás, ami a teológia mellett bármilyen más szak elvégzését is jelentheti. A nővérek között így van közgazdász, pszichiáter, de zenetanár is.
– Ki-ki tehetségéhez mérten a legmagasabb fokon tanul – magyarázza Filoména nővér, akiről Veronika nővér megsúgja, hogy a napokban szerezte harmadik diplomáját.
Eltűnt a bűn fogalma
– Nehezebb a nővérek élete, mióta romlanak az erkölcsök?
– Sok lány, asszony jár hozzánk, aki a segítségünket vagy a véleményünket kéri. A férfiak szemérmesebbek, így ők levelet írnak. Sokféle problémával jönnek, de egy dolog világosan látszik, hogy az utóbbi években relativizálódtak a sziklaszilárdnak hitt erkölcsi normák – mondja Dóra nővér.
– Egyszerűen megváltozott a bűn fogalma. Néha úgy tűnik, hogy teljesen eltűnt. Sokszor tapasztaljuk azt, hogy az illetőnek fogalma sincs arról, hogy helytelen úton jár. Általában nem is az égbe kiáltó baj miatt keresnek meg minket, hanem teljesen más okok miatt. Ha én ilyen esetekben az erkölcscsősz szerepben lépnék fel, akkor ezek az emberek azt hihetnék, hogy visszaélek a bizalmukkal, és nem akarok segíteni nekik. Pedig a végső cél az, hogy az érintettekben felébredjen a vágy arra, hogy a helyes úton, Isten útján járjanak.
origo.hu
Felismeri ezeket a retró reklámszlogeneket? A legtöbben csak tippelnek!
