(ki ismeri Laki Krisztina nevét )

Én nem tudom, hogy a hírnév miként keletkezik. Ma, celebmániás korunkban a legkülönbözőbb figurákat kapja szárnyára, hogy aztán alkalmasint elejtse őket. Így korunk csillagjai nagyobbrészt hullócsillagok. Azt, amit érdemnek nevezünk, ebben a körforgásban nem játszik sok szerepet. Arany János élete alkonyán azt írta önmagáról: „Több a hírnév, mint az érdem…” Ez az ő esetében nem volt igaz. Ugyanakkor felpanaszolta azt, hogy sosem nyerte el, amire vágyott: „Egy kis független nyugalmat, / melyben a dal megfoganhat…” A gyönyörű dalok persze anélkül is megfogantak, s a hírnév máig is az övé, de amit oly annyira kívánt: „Csöndes fészket, zöld lomb árnyán…”, a sors megtagadta őket. A celebeket nem érdekli sem a zöld lomb árnya, sem a független nyugalom. Sziporkáznak a képernyőn és a bulvárban, miközben jó néhány alkotóművész él közöttünk, akinek érdemei nagyobbak, mint ismertsége.
Teszem azt hallották-e századannyian Laki Krisztina nevét, mint Győzikéét? És ha eltekintünk a bulvárra, s a celebkultúrára fogékony honfitársainktól, hány művészbarát tudja, hogy e név viselőjét külföldön a világ egyik legnagyobb koloratúrszopránjaként tartják számon, és a legkiválóbb zenepedagógusként ismerik? Az örök érvényű mondás szerint: senki sem próféta saját hazájában, s Laki Krisztina valóban nem itt, hanem nyugaton, Bécsben, Kölnben, Milánóban, s koncerténekesként harminchat országban szerzett hírnevet. Olyan korban hagyta el az országot, hogy német és olasz operaénekesi technikát tanuljon, amikor az idegenben tanulni vágyó művészeknek mintegy számolniuk kellett a számkivetettséggel is.
Réti József tanítványa volt, s talán ezért fogadták szívesen a kezdet kezdetén a berni operaházban. Ez volt az első lépcső a karrier útján, innen már tehetsége vitte tovább, először Düsseldorfba, majd Kölnbe, Stuttgartba, Hamburgba, Barcelonába, Párizsba, Milánóba. Az akkori idők legnagyobb operaénekeseivel lépett fel együtt sztárszerepekben, a legismertebb karmesterekkel és rendezőkkel dolgozott. Úgymond: lépcsőfokról lépcsőfokra haladt előre, hírnevét mindig megelőzte az érdem. A lépcsőfokok nélküli celebvilágot nem ismeri. Egész életében Caruso bon motját tartotta szem előtt: a legnagyobb tehetség a szorgalom. Kezdettől fogva tudta és elfogadta azt, amit Kopernikusz így fogalmazott meg: a művészet célja, hogy a gonoszt távol tartsuk magunktól. S ahol nincs jelen a gonosz, ott diadalra jut a jó. A „testében lévő titokzatos hangszert”, magát az emberi hangot ezzel a szorgalommal és áhítattal fejlesztette tökélyre, s egy idő után készen állt, készen áll arra, hogy ezt a titkot megossza másokkal is. Jelenleg a müncheni Hochschule für Musik und Theater professzora, a Wiener mesterkurzus oktatója. Az osztrák szakmai lapok véleménye szerint napjaink legjobb zenepedagógusa.
A legjobbak, legnagyobbak mindig hazavágynak, s ha sikerül: hazatérnek. Laki Krisztina Düsseldorfban él, de egyre gyakrabban jön haza, a legkülönbözőbb nemzetiségű, operaénekesnek készülő, tehetséges fiataloknak tart mesterkurzusokat Budapesten, s az ország más vidékein. Most ismét megkérdezem: ki ismeri a nevét? Milyen nyilvánossághoz jutott eddig Magyarországon? Ismerjük-e CD-kről, hangfelvételekről, rádióból, televízióból csodás zengésű hangját? Jelét adtuk-e, hogy a miénknek tekintjük őt, s tisztában vagyunk-e azzal, hogy Laki Krisztina nem a hulló-, hanem az állócsillagok közül való? Én nem tudom…