Riadalom kerekedett a XIX. század utolsó éveiben a mai Újbuda agyagbányájában. Víz tört fel a föld alól, s olyan gyorsan megtöltötte a tárót, hogy a munkások futottak kifelé, hátrahagyva mindenüket. Páran lent is rekedtek, ők belefulladtak a keserű vízbe. A történetnek kevés köze van a valósághoz, de része a városi legendatárnak, budai nagypapák a Feneketlen-tó partján talán ma is mesélik unokájuknak.
Annyi azért igaz, hogy a budai tavacska helyén egykor téglagyár működött, s az agyagbánya helyét töltötte fel a víz – így jött létre a korántsem feneketlen, legmélyebb pontján 5,4 méteres későbbi horgászparadicsom. A hányatott sorsú tó történetében akadt ugyan néhány jó év, ám a főváros a mai napig sem kezeli rangján ezt a gyöngyszemet. A XX. század fordulóját követő nagyszabású építkezések idején építési hulladékot szórtak a tóba, a főváros ostroma során állítólag holttesteket is, majd a második világháborút követően a bombázások után maradt sittet. Környezetét csak 1957-ben kezdték parkosítani, majd a hatvanas-hetvenes években a fiatalok és a pecások végre birtokukba vehették a partot és a parkot. A szomszédban nyitotta meg kapuit 1959-ben a Budai Parkszínpad, amely mára kulturális központ helyett lepusztult szemétteleppé és hajléktalanok menedékhelyévé vált. De ez külön történet.
A vizet mindeddig kezelő Feneketlen-tavi Horgászegyesület elnökével, Kulcsár Jánossal régi feljegyzéseket, fotókat, térképeket nézegetünk, utóbbiak közül egy 1880-as kiadás másolata is kezünkbe kerül. Ezen már jelölték a mainál akkoriban valamivel nagyobb tavat is. Egy dokumentumból kiderül, az egyesület 1942-ben alakult, ám a diktatúra éveiben – mint minden más civil szerveződésnek – be kellett szüntetnie aktív tevékenységét, s csak a nyolcvanas években térhetett magához tetszhalott állapotából. Akkor stégeket, korlátot építettek, majd folyamatosan versenyeket szerveztek, halakat telepítettek, korlátozott számban éves engedélyeket és napijegyeket forgalmaztak. 1982-től 2007-ig minden évről fényképes tablót készítettek, megörökítve, miként vágják az egyesületi tagok télen a gyékényt, kaszálják tavasszal a füvet, gyűjtik a szemetet – s munkájuk jól megérdemelt jutalmaként emelnek ki olykor tiszteletet parancsoló méretű halakat a vízből. Még negyvenkilós harcsát is fogtak, ami szép eredmény, tekintve, hogy alig 1,1 hektár a tó területe, s mégiscsak Buda szívében fekszik.
Kétezer-hétben már beszélgettünk ugyanitt, az egyesület központjában a tóról – az azóta történtek nem adnak okot a derűlátásra. A helyiség a Kosztolányi Dezső tér egyik házának alagsorában található – ha a tó minősége nem is, az itteni berendezés a hetvenes éveket idézi. A padlón linóleum, a szobákban világos, préselt fából készült asztalok, mellettük bolyhos kárpittal fedett támlás székek – akár egy szocreál iskolaépület tanárijában is lehetnénk. Az irodák a zárt folyosóról nyílnak, az egyikben kapott helyet az egyesület. Sok pénzük sosem volt, lényegében a horgászok tagdíjából tartották fenn magukat, ebből fedezték a halállomány utánpótlását, a tó és környékének karbantartását. Amit lehetett, közösségi munkában maguk csináltak meg.
S hogy miért szakad meg a fényképes tablók sora 2007-ben? Úgy tűnik, ez volt az az év, amikor a tó halállományának, meglehet, vele együtt az egyesületnek a sorsa is megpecsételődött. Egy forró júliusi napon szinte órák alatt pusztult el a kopoltyúsok nagy része, körülbelül 18 mázsa. Lényegében megfulladtak. A katasztrófához Kulcsár János szerint több tényező vezetett egyszerre. Állítja, a környező parkot kezelő Főkert munkatársai télen pétisót szórtak ki a közeli utak, sétányok csúszásmentesítésére, az anyag pedig a vízbe jutott, tápanyagul szolgálva az ott élő moszatoknak. (A pétisó a péti nitrogénművek által kifejlesztett nagy hatásfokú, nitrogéntartalmú műtrágya – Gy. Zs.) Az egyesületi elnök szerint biztos adataik vannak arról, hogy az moszatállomány a sokszorosára növekedett, s természeténél fogva éjszaka kivonta az oxigént a vízből. Az adatok magukért beszélnek – teszi hozzá Hajdu László kerületi képviselő kutatási eredményeket mutatva. Mint a grafikonokon látható, az 1938-ban végzett első dokumentált vizsgálatokhoz képest a nitráttartalom 6,1-szer nagyobb arányban mutatható ki a tó vizében, nitritből 5,1-szer, moszatból 5,3-szer, nátriumból 3,5-szer magasabb a tartalom.
– A nitrit és nitrát csak emberi tevékenység révén tud ilyen mennyiségben bekerülni a tóba – állítja a helyi politikus, aki az egyesületi elnökkel együtt jelentős részben a Főkert Zrt.-t teszi felelőssé a pusztulásért.
A vízszint nem sokkal a halhullást megelőzően majdnem egy méterrel csökkent – ma már valószínűsíthető, hogy a közeli építkezések és mélygarázsok kialakítása miatt szivárgott el nagy mennyiségű víz a tóból. A föld alatti vízáramlások iránya és az időbeli egybeesés alátámasztja ezt az elképzelést. (Többen úgy vélték akkoriban, a négyes metró alagútfúrása is közrejátszott a természeti kár bekövetkeztében, de ezt semmi sem bizonyítja. Sőt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem szakértői vizsgálata egyértelműen kimutatta, a vízhiány nem hozható közvetlen összefüggésbe a metróépítkezéssel.) Az előbbiekhez járult a negyvenfokos kánikula s az a furcsa tény, hogy a meleg és a vízszintcsökkenés ellenére Kulcsár János állítása szerint a Főkert azokban a napokban nem üzemeltette a tóban elhelyezett levegőztetőberendezését. A katasztrófát néhány kárász élte csak túl, reggelre hatalmas haltetemek lebegtek a felszínen, a nemes fajták közül alig pár maradhatott meg a tóban. Az elmúlt években számtalan vízminőségi vizsgálat történt, az egyesületnek azonban nincs több pénze, hogy a hatóságok által is elismert szaklaboratóriumokat kihívja kutakodni. A horgásztatás lényegében szünetel, pedig a társaság 2010 végéig rendelkezik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által kiadott halászati engedéllyel. Az egyesület ennek ellenére a jelek szerint mára minden, a tóra vonatkozó jogát elvesztette, tavasszal már a füvet is a Főkert munkatársai vágták le a korláton belül. Kulcsár János szerint úgynevezett területátadás történt, amelyből a horgászegyesületet kihagyták. A Főkert park- és fasorfenntartási igazgatója, Erdősné Győrffy Márta megkeresésünkre elmondja, a tó kezelése immár valóban az ő feladatuk, a szükséges munkálatokat meg is kezdték. Összegyűjtötték a hulladékot a vízről, kaszáltak, tervezik többek között a – feliratuk alapján egykor Frankfurtban szolgált – padok felújítását, figyelőkutak, mércék felállítását. A rossz állapotú stégeket elszállították – ám mivel azok a horgászegyesület tulajdonában voltak, Kulcsár Jánosék lopás miatt feljelentést tettek. A Főkert igazgatója állítja, nem pétisóval történik a síkosságmentesítés, hanem faaprítékkal. Csakhogy ebben a kérdésben alighanem a bíróságnak kell majd igazságot tennie, lévén Hajdu László képviselő és a horgászegyesület elnöke különösen nagy kárt okozó természetkárosítás miatt is feljelentést tett. Meggyőződésük, hogy a Főkert tevékenysége révén kerültek olyan anyagok a tóba, amelyek a moszatok szaporodásához s az általuk okozott oxigénhiány miatt a halak pusztulásához vezettek. A független képviselő szerint erre bizonyítékuk is van: rendőrök jelenlétében vettek talajmintát, amelyből kimutathatók a pétisóhasználat következményei.
Látható, hogy a kloridszint decemberben és januárban – vagyis amikor a síkosságmentesítés zajlik – drasztikusan megugrik a tóban is, ami a környékbeli utak sózásából eredhet. Bécsben – teszi hozzá Hajdu László – négy természetvédelmi övezetet jelöltek ki, s télen a besorolásnak megfelelően végzik az utak karbantartását. Vagyis ahol jelentős zöld felületek, élővizek találhatók, nem engedik a sózást, csak alternatív módszereket.
– Ehelyett Budapesten elköltünk évi 300–400 milliót, hogy a téli sószórás okozta fapusztulást helyreállítsuk – így a képviselő.
A tó fenntartására, üzemeltetésére és a zöld terület kezelésére hivatalosan negyvenmillió forintot biztosított a Fővárosi Önkormányzat, ami az eddigi nulla forinthoz képest is magas összeg. A birtokunkba került, a Fővárosi Önkormányzatban született belső feljegyzés szerint azonban a Főkert ezen összeg mellett további 81 724 800 forintot is igényelt a következő öt évre a feladat ellátására. Ezt az információt a Fővárosi Önkormányzat vonatkozó ellenőrzési jelentése tartalmazza, amelyet két belső ellenőr jegyez, s amelyen Tiba Zsolt főjegyző aláírása is szerepel. Az érintettek nem nyilatkozhatnak, a sajtóosztály munkatársa pedig azt mondta, a dokumentáció ellenére ők nem tudnak erről a kifizetési igényről.
Az ügy további pikantériája, hogy a rendőrség időközben hűtlen kezelés miatt nyomozást rendelt el, melyben a gazdaságvédelmi nyomozók az önkormányzati cég és a hozzá tartozó gazdasági társaságok szerződéseit, illetve a Fővárosi Önkormányzattól kapott támogatások felhasználását is vizsgálják. A Hír Tv-nek nyilatkozó Kocsis László volt vezérigazgató az előzetes letartóztatásban lévő Hagyó Miklós volt MSZP-s főpolgármester-helyettest és Demszky Gábor egykori főtanácsadóját, Mesterházy Ernőt nevezte meg a „pénzszivattyú” működtetőiként, akárcsak korábban mások a BKV, az FKF vagy a Főtáv ügyeiben. A sajtóban felmerült a szocialisták harmadik kerületi elnökének neve is, mint aki érintett lehetett a pénzek kitalicskázásában, de Czeglédy Gergő cáfolja a vádakat. Mint tudatta, bepereli a információt közlő lapot. (Az ügyről további részletek: Feneketlen pénzszivatytyú. Magyar Nemzet, 2010. június 9.)
A történtek körül tehát egyelőre sok a kérdőjel. Azt, hogy az eddigi kezelő miért maradt ki minden döntésből, s hozták helyette pozícióba a Főkertet, a Fővárosi Önkormányzat sajtóirodája azzal indokolja, hogy a tó jelenlegi állapotában horgászásra alkalmatlan, a horgászegyesület alaptevékenysége így ellehetetlenült. A főváros részéről nyilatkozó Hikáde Beáta szavai szerint a tó elsődlegesen dísz- és nem horgászfunkciót tölt be, az ő elképzeléseik között a haltelepítés egyelőre biztosan nem szerepel. Tájékoztatása szerint a szükséges építések, beruházások hosszas közbeszerzési eljárást követően valósulhatnak meg, így egyelőre a költségek végösszegéről nem lehet beszélni. A fővárosi sajtós ráadásul nem egyszeri, hanem évi negyvenmilliós költségről számol be, ami jelzi, hogy az illetékesek számára sem teljesen világos, miről, mennyiről is szól a közgyűlés döntése. Logikus lépés lenne, hogy a tó kezelési joga a XI. kerülethez kerüljön, úgy tudni, ezzel az újbudaiak is egyetértenek. Ám a főváros egyelőre nem enged.
A tó és a park rendbetételének szándékával persze mindenki egyetért. A módszert azonban, hogy az eddig önként, mindenféle díjazás nélkül dolgozó horgászokat és természetvédőket még csak nem is tájékoztatják a fejleményekről, sokan sérelmezik. Hajdu László képviselő abban bízik, ha már így alakult, a megszavazott pénzből – amely tehát a jelek szerint nem is negyvenmillió, hanem további több mint nyolcvanmillió forint lehet – legalább a klorid- és moszatszint csökkentéséhez szükséges berendezéseket beszerzik. A pusztulásért azonban valakinek így is vállalnia kellene a felelősséget. Akkor is, ha a halakon ez már nem segít.
origo.hu
Orbán Viktor: A türk országok nélkül Magyarországon nem lenne biztonságban az energiaellátás
