Lemmingstratégia

A Norvégiában élő lemming (Lemmus lemmus) az emlősök osztályának a rágcsálók rendjéhez, ezen belül az egérfélék családjához tartozó faj. Kinézetre alig különbözik egy szürke egértől, hírességét onnan kapta, hogy három-négy évente tömeges öngyilkosságot követ el. A tudósok ennek okát még nem tudták megfejteni. Pedig ha tudnánk, az közelebb vinne az Európai Unió gazdaságpolitikájának megértéséhez.
Európa ugyanis most éppen gazdasági öngyilkosságot követ el, legalábbis Michael Hudson professzor szerint, aki az Eurasia Review madridi hírportálon fejti ki nézeteit az unió gazdaságpolitikájáról. Hudson az amerikai Missouri egyetem professzora, aki hosszú távú gazdasági folyamatok elemzésével foglalkozik és több ország (Egyesült Államok, Kanada, Lettország) kormányának is gazdasági tanácsadója.
A professzor szerint annak ellenére, hogy a jelenlegi gazdasági viszszaesés egy hosszan elnyúló depressziót eredményezhet, az európai vezetők, az Európai Központi Bank elnöke, Jean-Claude Trichet, a brit miniszterelnök, David Cameron, a görög miniszterelnök, George Papandreu (aki ráadásul még a Szocialista Internacionálé elnöke is), és valamennyi európai vezető költségvetési megszorításokra szólít fel, holott a recesszióból való kilábalás pontosan ennek ellenkezőjét, a vásárlóerő növelését kívánná meg, ami a kormányzati kiadások növelését igényli, mint ahogy azt Keynes annak idején világosan megmagyarázta. A mostani megszorítások abból a téves neoliberális elméleti tételből származnak, hogy az állami kiadások növelése emeli a kamatlábakat és ezáltal termelési célú magánberuházásokat szorít ki. A jelenlegi körülmények között azonban az alacsony kamatlábak azt eredményezik, hogy a spekulánsok olcsóbban jutnak tőkéhez, amelyet pénzügyi „innovációk” segítségével megsokszorozva még inkább eladósítják a gazdaságokat. Mindez a jövedelmek átcsoportosításához vezet a bérek és kormányzatok rovására és a pénztőke javára. Adam Smith és követői, amikor a szabad piacgazdaság gondolatát megalkották, nem a ragadozó tőke szabadságára gondoltak. A pénzügyi megszorítások azzal fenyegetnek, hogy az unió vagy felbomlik, vagy pedig mélyszegénységbe süllyed, ahogy az az unió új tagállamaiban már most is megfigyelhető.
Michael Hudson nincs egyedül ezzel az elképzelésével, Paul Krugman, az ismert Nobel-díjas közgazdász épp az elmúlt héten fejtette ki a New York Timesban azt a gondolatát, hogy a jelenlegi megszorítások egy hosszú, „harmadik” depresszióhoz fognak vezetni. Az első depresszió az 1873-as tőzsdepánikot követte, a második az 1929–31-es pénzügyi válságot. Mint Krugman magyarázza, a depresszió nem azt jelenti, hogy nincs időnként fellendülés, ám ez a fellendülés nem hozza be a korábbi válság veszteségeit. Krugman szerint e harmadik depresszió elsősorban a téves gazdaságpolitika eredménye. A kormányzatok az inflációtól félnek, amikor a probléma épp a defláció, s a nadrágszíjmeghúzást prédikálják, amikor a probléma éppen az elégtelen vásárlóerő.