Országos jelentőségű aranykitermelés folyt a gömöri hegyekben eredő Rima folyó mentén a középkorban, a bányák jövedelméből bőven jutott pénz építkezésre, templomdíszítésre. Anjou-házi királyaink uralkodása idején – 1307 és 1382 között – párját ritkító művészi színvonalú freskófestészet színhelye volt a környék, emlékei most is láthatók a Rima-völgyi gótikus templomok falán. Két emlékhely – Rimabánya és Karaszkó – 2003 tavaszán szerepelt sorozatunkban, hét év múltán két további jeles látnivalót ajánlunk olvasóink figyelmébe.
Rimaszombatból egyenes út – és vasútvonal – vezet északra, Tiszolc (Tisovec) felé. Árpád-kori alapítású településeken haladunk át, az ötszáz lakosú Rimabrézó (Rimavské Brezovo) 18 kilométer távolságra található. Bár a település neve csak 1334-ben szerepel először írásban mint „possessio Brezou”, már egy évszázaddal korábban a kalocsai érsekség honti – akkori neve szerint Rima megyei – bányabirtokához tartozott. Jóval később Kishontként Gömör vármegyébe olvadt e környék. Brézó első, itáliai és német ajkú telepesei az 1268-ban kiadott szabadságlevél szerint maguk választhattak falunagyot, aki a helyi ügyekben ítélkezett; évente egyszer egy összegben fizették a 12 faluvéne által öszszegyűjtött földbért, összegyűjthették a régi aranybányákban növő komlót, amelyből sört főzhettek. 1271-ben, 1278-ban és 1298-ban e jogokat érseki pecséttel megerősítették, további kedvezményekkel bővítették. 1334-ben a Kacsics nembeli Szécsényi Tamás erdélyi vajda, Károly Róbert híve lett a vidék földesura. Későbbi birtokosai a Széchy, Fáy családok, az újkorban a Kubinyiak, Malatinszkyak és Jekelfalussyak. Brézó 1786-ig Kishont megye székhelyeként, a következő évszázadban jelentős ipartelepként tett szert országos hírre. 1770 táján jolsvai polgárok bányásztak vasat a környéken, kisebb kohót és kovácsüzemet is építettek Rimabrézón, a XVIII. század végén a pesti Malvieux György szervezett erdő- és bányahivatalt a gazdag vasérclelőhelyek köré. 1808-ban a nagyrőcei Sturmann Márton igazgatóságával jött létre a Rimamurány–Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság, amely a magyar reformkorszak, majd a kiegyezés utáni gyors iparosítás egyik motorja lett. A „brezovai” és nyustyai acélöntödékben készültek például a Lánchíd alkatrészei.
A Rimaszombattól északra fekvő hegyes-völgyes bányavidék középkori telepes lakosságát a XV. századtól a szlávok asszimilálták, a XIX. század második felétől megnőtt a magyar iparosok, tisztviselők aránya a környéken. A vasműtársaság az 1890-es években tiszta magyar tannyelvű iskolát tartott fenn a település gyermekeinek, Liszkay János helyi lelkész a Gömör megyei magyarok kulturális életének szervezésében is fontos szerepet játszott. 1921-ben az összeírt 509 rimabrézói lakos közül 78-an voltak magyarok, a 2001-es népszámláláskor kilencen vallották magukat magyar nemzetiségűnek (ez Trianon helyi mérlege).
Az országúttól keletre nyíló utcában, a Rima hídja közelében található Brézó evangélikus temploma. Homlokzata utcasorba épült, keletelt szentélye és hajója szabad térségre néz. Magas, szép arányú tornya – ormán ácsolt faárkáddal, négy fiatornyos sisakkal – 1893-ban készült. Három évvel korábban kezdték meg a középkori templom bővítését és átalakítását Schulek Frigyes fővárosi műépítész tervei szerint: a XVI. század eleji egyhajós, egyenes záródású épületet befoglalták a megnagyobbított hajóba, a régi, keresztboltozatos szentélyből a templom oldalkápolnája lett. Az átépítést megelőző falkutatás hozta felszínre a vakolatrétegek alól az 1300-as évek második felében itáliai hatásra készült falképeket. Krisztus életének és halálának jeleneteit, Szűz Mária halálát és mennybemenetelét, a próféták, evangélisták és egyháznagyok képmásait és jelképeit láthatjuk. Prokopp Mária 2002-ben megjelent gömöri freskókönyvét idézve a képek mestere mély jellemábrázoló, kitűnően komponáló festő, aki országos művészeti központból érkezett e vidéki helyszínre. A munka megrendelője Rimabrézó akkori birtokosa, egyházának kegyura, Szécsényi Frank országbíró lehetett. A freskók feltárását és restaurálását Huszka József festőművész tanár végezte el 1890–92-ben.
origo.hu
Orbán Viktor: A türk országok nélkül Magyarországon nem lenne biztonságban az energiaellátás
