A játékvezetői baki a magyar futball-legendárium szerves része. 1934-ben az osztrákok ellen Sesta kezezéséért Mattea nem ad tizenegyest, majd érthetetlenül kiállítja Markost; az 1938-as fináléban Capdeville diszkréten, de az olaszokat segíti; az 1954-es döntőben Ling les címén, tévesen érvényteleníti Puskás egyenlítő gólját az NSZK ellen; 1962-ben csak Latisev nem látja, hogy Tichy szabadrúgása után a csehszlovákok gólvonala mögé vágódik a labda; 1978-ban Garrido elnézi, ahogyan az argentinok rojtosra rugdalják Törőcsiket, sőt a hajrában még őt és Nyilasit állítja ki; 1982-ben a belga kapus, Pfaff elüti a ziccerben kilépő Fazekast, de White megkegyelmez neki.
Rég volt, talán igaz se volt. Hisz abban az időben még a mi csapatunk is rendre feltűnt a vb-n, a focit is biztosan fakockával játszották. Azt gondolná az egyszeri ember, ilyen durva tévedés és orvosolatlan igazságtalanság manapság, a nanométer (a méter milliárdodrésze) és a dollármilliókat mozgató labdarúgás korszakában egészen elképzelhetetlen.
Aztán egy békés vasárnapon, a vb egyenes kieséses szakaszában előbb az angol Lampard nyilvánvaló gólját nézi el az uruguayi asszisztens és játékvezető, majd az argentin Tévez ordító lesről fejelhet a mexikóiak hálójába, akik hiába tiltakoznak a stadion kivetítőjén jól követhető ismétlés láttán az olasz partjelzőnél és bírónál, mindketten hajthatatlanok.
Megoldás lenne persze, ha a németek és az argentinok a középkezdés után saját hálójukig engednék az ellenfelet, vagy Rosetti játékvezető vonná vissza a gólt, hisz így csak magát tenné tönkre és nevetségessé, nem egy komplett csapat és több mint százmilliós, futballőrült nemzet álmait törné össze; de ilyen áldozatra a harmadik évezredben számítani merő ábránd, mert a fejlődés minden antik értéket relativizált, eltemetett.
A labdarúgás szabályrendszerét kivéve. Az ugyanis kikezdhetetlen. A nemzetközi szövetség, a FIFA illetékesei tegnap előbb kommentálni sem kívánták a két malőrt, majd a szóvivő kijelentette, hogy a vitatott argentin találat helyszíni visszajátszása volt az igazi hiba. Ez a szovjet kommunista párt 1986-os logikája, mely szerint nem az a baj, hogy felrobbant a csernobili atomerőmű, hanem hogy hírt adott róla a TASZSZ.
Elkerülendő a kapkodást, jövő tavasszal azért összeül majd nyolc tekintélyes bácsi az International Board, a sportág szabályalkotó testülete képviseletében, és talán szót ejtenek a videobíró bevezetésének lehetőségeiről is. Addig viszont – és jobb híján valószínűleg azután is – legalább olyan embereket kellene a pályára, az oldalvonal mellé és a FIFA elnöki székébe is delegálni, akiknek szemük és szívük is van a játékhoz.
És mindkettőt rendeltetésszerűen használják.

A magyarok sosem tűrték meg a Júdásokat