Becslések szerint a hazánkban működő, nem banki tulajdonban lévő vállalatok évente 450–920 milliárd forint közötti összeget visznek ki az országból adózatlanul – mondta el lapunknak Róna Péter közgazdász. – A Magyarországon megtelepedett nagy kereskedelmi láncok az itteni leányvállalataik jövedelmét sok esetben offshore cégeken keresztül futtatják, s így kerülik el az adófizetést. Módszerük általában az, hogy az idehaza felépített áruház tulajdonosa egy adóparadicsomban bejegyzett vállalkozás, amelynek bérleti díjat fizet a magyarországi leányvállalat. Ez a díj általában kiemelkedően magas. A bérleti díjon felül számos címen szed még sápot az anyavállalat: így menedzsment díjat, névhasználati díjat, royalty-t (termékbe épített jogdíjat) számol fel a magyarországi működés fejében. Ezen költségelemek mindegyike az adóalapot csökkenti, vagyis az így elszámolt összeg adófizetés nélkül hagyja el az országot az offshore cégen keresztül.
Hasonlóképpen vélekedik Herich György, a Magyar Okleveles Adószakértők Egyesületének elnöke, aki hangsúlyozta, hogy a magyar költségvetés, illetve gazdaság már egy multinacionális kereskedelmi beruházás elindításakor elszenvedheti az első veszteséget amiatt, hogy a kivitelezőket általában a saját érdekeltségi, illetve ismeretségi körükből választják ki a beruházók. Ugyanakkor a külföldiek a működés során is elszámolnak számos olyan szolgáltatást, amit az anyacég nyújt a magyarországi leányvállalatnak, így adatbázis-kezelési, szoftverdíjakat és más hasonló kiadásokat, amelyek nem minden esetben állnák ki az ellenőrzés próbáját. De a multik tevékenységének vannak olyan elemei is, amelyek ellenőrizhetetlenek a hazai hatóságok számára. Így például azért helyezik előtérbe a külföldi árukat, mert azok olcsóbbak a magyarnál, és a beszerzésük során extraprofitot rakhatnak zsebre. Az pedig ellenőrizhetetlen, hogy az így keletkező jelentős haszonkulcsból mennyit érvényesítenek a magyarországi kereskedelmi egységekben. A már jól ismert polcpénzt, illetve az egyéb címen beszedett egyéb díjakat is szívesebben gyűjtetik be az anyacéggel, mert az így keletkező nyereség is kívül marad a magyar adóhatóság látókörén.
Róna Péter arra hívta fel a figyelmet, hogy ez a folyamat a rendszerváltás óta zajlik, így a kereskedelmi láncok által eddig az országból kivitt tőke nagysága meghaladja az általuk befektetett tőkét. Vagyis már szó sincs arról, hogy egy multinacionális vállalkozás kockázati tőkével van jelen a magyar piacon. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy számos esetben a beruházáshoz állami támogatást is kaptak, ami szintén könynyíti a terheiket. Ráadásul akár gond és veszteség nélkül, egy pillanat alatt kivonulhatnak az országból ezek a vállalkozások – állapította meg Róna Péter. Persze szó sincs arról, hogy bárki is elüldözné őket, az azonban elvárható, hogy a magyar cégekkel azonos feltételekkel működjenek.
A közgazdász a rendszer kialakulásáról elmondta, hogy a rendszerváltás hajnalán a magyar gazdaságpolitika irányítói – a hazai tőke hiánya miatt – olyan jogi, szabályozási rendszert építettek ki, amelyik a külföldi tőke érvényesülését segítette elő. Ennek eredményeként – az OECD kimutatása szerint – a külföldi vállalkozások hazánkban 60 százalékkal több kedvezményt kapnak, mint a visegrádi négyek többi tagállamában. Ez értelemszerűen azt is jelenti, hogy a magyar cégek, különösen a tőkeszegény kis- és közepes vállalkozások jelentős versenyhátrányt szenvednek el, hiszen minden egységnyi megtermelt bruttó hazai termékre (GDP) több, mint másfélszer annyi adót fizetnek, mint az amúgy is erősebb multinacionális cégek.
Ha megnézzük, milyen következményei vannak a külföldi cégeknek nyújtott kedvezményeknek, arra jutunk, hogy számukra 20-30 százalékkal kevesebbe kerül a munkaerő, így tudnak többet is fizetni a jó szakembereknek, s az állami támogatás okán beruházásaik is olcsóbbak. Róna Péter ez utóbbival kapcsolatosan azt tartja igazán felháborítónak, hogy ezen támogatásokat az esetek döntő többségében titkosított szerződésekbe foglalják, s megtagadják annak nyilvánosságra hozatalát, pedig itt is adófizetői forintokról van szó. A legelkeserítőbb a külföldieket pártoló szabályozási rendszerben az, hogy az amúgy is gyönge magyar vállalkozások versenyhátránya évente újratermelődik. S amíg ezen nem változtat a kormányzat, addig hiú ábránd a kilábalás.
origo.hu
Tankcsapda: íme a harmadik tag: „Ő az igazi”
