Tizenhat százalék

A szocialisták most az ellen agitálnak, ami régiónk számos országának felemelkedését hozta. Az MSZP-ben úgy látják: az egykulcsos adó igazságtalan. Eszerint igazságos a jelenlegi rendszer és az, hogy nagyjából két és fél millió polgár tartja el az államot.

A napokban ismét feltette jól ismert lemezét az MSZP: a szocialisták újból a társadalmi feszültség szításából kívánnak politikai tőkét kovácsolni. A jelenség nem ismeretlen, a balliberális kormányzás nyolc esztendeje azzal telt el, hogy a hatalmon lévők a lakosság egyik csoportját a másik ellen hangolták. Egyszer a többséget a kisebbség ellen, másszor a fiatalokat az idősek ellen, némelykor a vidéken élőket a fővárosiak ellen. Mindig, minden helyzetben a szembeállítás politikáját, hogy ne mondjuk: az osztályharc elveit alkalmazták. Ellenzékben is ehhez a módszerhez folyamodott az MSZP, ezúttal a kormány tervezett adólépései kapcsán hangzottak el hasonló mondatok. A szocialisták leginkább az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését támadják. A Fidesz elképzeléséről egyelőre annyi tudható, hogy az elkövetkező két esztendőben lépcsőzetesen valósítanák meg az egykulcsos adózást, és a változtatás nyomán a jövőben minden polgár 16 százalékos közterhet róna le a keresménye után. Az MSZP politikusai azzal érvelnek: az egykulcsos adó a jómódúaknak kedvez, és a szegényebb rétegeket a mostaninál is rosszabb helyzetbe hozza. Ráadásul a tervezett intézkedés – mondják – nem javít az ország gazdasági helyzetén, nem teremt munkahelyeket és nem növeli az adófizetők meglehetősen szűkös táborát sem. Emellett azt is hangoztatják, hogy a kormány a törvényjavaslatai mellé készítsen minden igényt kielégítő hatástanulmányt.
A kabinetnek nem lesz nehéz dolga az egykulcsos adó bevezetését alátámasztó dokumentumok elkészítésekor. Csak annyit kell tennie, hogy megvizsgálja mondjuk Szlovákia, Csehország vagy Oroszország példáját. Tanácsot kérhet szerb, román, ukrán, litván, lett vagy észt szakértőktől, miként az albán, a macedóniai, a montenegrói és a bolgár tapasztalatokat is alapul veheti. Ezekben az államokban ugyanis kivétel nélkül egykulcsos adót alkalmaznak. S ha figyelembe vesszük, hogy Lengyelország döntéshozói is tervezgetik az egyetlen adómértékre épülő rendszer részbeni meghonosítását, kijelenthetjük: a kelet-közép-európai térség majd minden országában egy adókulccsal számolnak.
Önmagában amiatt, hogy mások ebben az intézkedésben látták felemelkedésük zálogát, hazánknak még nem kellene követnie a régiós divatot. Az egykulcsos módszerre áttérő államok gazdasági eredményei azonban meggyőző érvként hozhatók fel. Érdemes a velünk nagyjából azonos fejlettségi szintről indulók példáját felidézni. Szlovákiában 2003–2004 táján hajtották végre a közteherviselés reformját és vezették be az egykulcsos rendszert. A változtatás gyors eredményekkel járt: 2005-ben már emelkedett a személyi jövedelemadóból befolyt összeg. Emellett új munkahelyek keletkeztek, jórészt azért, mert az alacsonyabb közterhek miatt külföldi befektetők települtek az országba. Vagyis az egykulcsos adó élénkítette a gazdaságot, növelte a termelékenységet. Pontosan úgy, mint Csehországban, ahol az egyetlen adómérték meghonosítása után nemcsak a fellendülés nyilvánvaló jeleit tapasztalták, hanem az adócsalás látványos viszszaszorulását is. Ezek a folyamatok kísérték a 2001-es orosz adóreformot. Ott az egykulcsos adószámítás kialakítását követő esztendőben ötödével emelkedett a személyi jövedelemadóból származó állami bevétel, s nőtt a forgalmi, valamint a társasági adó címén érkező összeg nagysága. Utóbbi megállapítást a Reformszövetség 2009 februárjában közölt tanulmánya rögzíti. Emlékezhetünk rá: a Reformszövetség adóügyi javaslatainak kimunkálását az az Oszkó Péter irányította, aki később a Bajnai-kabinet pénzügyminisztere lett.
Tárcavezetői kinevezése után Oszkó a múlt év közepén több elemből álló adócsomagot terjesztett be a parlamentnek. Ezt végül a liberálisok és a szocialisták voksaival fogadta el a Ház. A megszavazott és kihirdetett rendelkezések között szerepelt egyebek mellett a forgalmi adó emelése, a vagyonadó bevezetése, a jövedéki adó felsrófolása, valamint a vállalkozók járulékainak mérséklése és a személyi jövedelemadó enyhítése. Utóbbit érdemes alaposan megvizsgálni. Az Oszkó-csomag úgy rendelkezett, hogy idén ötmillió forintos adóalapig 17 százalék közterhet kell fizetniük a magánszemélyeknek. Ezzel kapcsolatban a szocialisták azt hangoztatták, hogy a passzusok nyomán a polgárok döntő többsége a legalacsonyabb kulccsal adózik majd. Oszkó Péter csomagjának azonban van egy másik része. Ez arról szól, hogy 2011-től, vagyis a jövő évtől az ötmilliós határ 15 millióra emelkedik. Ez annyit jelentene, a kereső lakosság 99 százaléka egyetlen mérték szerint fizetne adót, azaz bizonyos értelemben a szocialisták már tavaly törvényt alkottak az egykulcsos személyi jövedelemadóról.
Minderről tudomást nem véve, az MSZP politikusai éles bírálatokkal illetik a Fidesz elképzelését. Az okokról csak találgathatunk, bár az utóbbi évek eseményei alapján nincs nehéz dolgunk. A balliberális kabinetek elszalasztották azt az óriási esélyt, amelyet kormányzásuk idejének gazdasági viszonyai kínáltak, s most attól tartanak, hogy ez hamarosan mindenki számára egyértelművé válik. Félnek, hogy hibájuk, amellyel esztendőkkel vetették vissza hazánkat, nemsokára megdönthetetlen gazdasági számsorokban ölt testet. Az elmúlt nyolc évben a szocialista vezetésű kormányok ugyanis csak szónokoltak a közterhek mérsékléséről, csupán kampánytémának tekintették azt. Emlékezetes a 2006-os országgyűlési választások előtt elfogadott, ötéves adócsökkentésről szóló törvény sorsa. A jogszabály nagy ívű enyhítést rajzolt fel, s minden bizonnyal komoly szerepet játszott abban, hogy a voksolást követően ismét Gyurcsány Ferenc alakíthatott kormányt. A szocialistáknak azonban a választás megnyerése után az volt az első dolguk, hogy a kirakattörvényt visszavonják, s adócsökkentés helyett brutális megszorításokat hirdessenek. Felemelték a forgalmi adót és a járulékokat, valamint ekkor ismerkedhettünk meg például a társaságok és magánszemélyek különadójával, az elvárt adóval és a házipénztáradóval. Eközben Szlovákia és más térségbeli államok beszéd helyett nagyarányú adócsökkentést hajtottak végre, méghozzá látványos eredménnyel: lehagytak minket a gazdasági versenyben, a külföldi befektetők más országokat választanak helyettünk, északi szomszédunknál pedig már euróval fizetnek. Nagyrészt az adók enyhítése és az egykulcsos közteher-viselési rendszer kialakítása miatt. Az új kormány is ezen az úton indult el, s nincs okunk kételkedni: ha az intézkedés másoknak bevált, nálunk sem okoz majd károkat.
A szocialisták most az ellen a megoldás ellen agitálnak, ami régiónk számos országának felemelkedését hozta. Az MSZP-ben úgy látják: az egykulcsos adó igazságtalan. Eszerint igazságos a jelenlegi rendszer és az, hogy idehaza nagyjából két és fél millió polgár tartja el az államot, és közvetve a többi hét és fél milliót. A baloldali politikusok biztosak abban is, hogy a közterhek enyhítése nem növeli az adófizetők számát. Szerintük tehát a magyarok sokkal inkább hajlamosak az adócsalásra, mint a szlovákok, a csehek vagy éppen az oroszok. Ez a tézis egyértelműen hamis, miként az is, hogy az adók mérséklése nem növeli az állam bevételeit. Utóbbit éppen a Horn-kormány cáfolta meg, amikor 1995 táján csökkentette a társasági adót. Az enyhítés után emelkedett az ilyen címen az államkasszába befolyt összeg. Ezek alapján nyilvánvaló, hogy Magyarország előtt egyetlen lehetőség kínálkozik: a közterhek enyhítése és az egykulcsos adózás meghonosítása. S ettől semmi, még a szocialisták tiltakozása sem tántoríthatja el a kormányt.