Várhidi, az aranytartalék

A július 4-i évfordulón gondolatban még manapság is sokan újrajátsszák az 1954-es labdarúgó-világbajnoki döntőt, különösen négyesztendőnként, amikor az aktuális vb zajlik. Ilyenkor Bern tragikus hőseit is többen keresik a megszokottnál; azaz már csak kettejüket, Grosics Gyulát és Buzánszky Jenőt. Ők persze már mindent százszor elmondtak, amit el lehetett ama 3-2-ről, ezért is érdemes megszólaltatni további szemtanúkat. Mert vannak, hiszen már akkoriban is 22-es kereteket nevezhettek. Az Aranycsapat klasszikus tizenegye mellett  Svájcban játéklehetőséget kapott Szojka Ferenc, Palotás Péter, Tóth II József és Tóth Mihály, de náluk is többet emlegetik a kihagyott jobbszélsőt, Sándor Károlyt. Ő volt a huszonharmadik. No és a keret hét további tagja, a hét „aranytartalék”? Neveiket valószínűleg még a legmegveszekedettebb futballbarátok sem tudnák felsorolni. Pedig közöttük volt például beszélgetőpartnerünk, Várhidi Pál, az Újpesti Dózsa későbbi sikeredzője is.