Vihar után a stabilitás csendes unalma

Csendes a Majdan. Olyan, mint a világ legtöbb nagyvárosának központja. Az elmúlt években politikusok szónoklataitól, tüntetők tiltakozásától hangos téren fiatalok sütkéreznek a napsütésben. Immár a korábban megszokott sörösüveg nélkül, mert újabb lépést téve az európai normák bevezetése felé, megtiltották a közterületeken az alkoholfogyasztást. Ukrajna fellélegzett. Megelégelve a politikai csatározásokat, normális életet él.
– Végre elhallgattak! – bök a rada épülete felé a taxis, és mielőtt a demokráciát kérném rajta számon, megjegyzi, hogy ő öt éve ott volt a Majdanon, de elege lett mindenből. – Csak annyit szeretnék, hogy hagyjanak nyugodtan élni!
Inkább a csend, a nyugalom jellemzi manapság a nemegyszer verekedésektől hangos parlamentet is. Viktor Janukovics év eleji elnökké választása után a törvényhozásban is stabil és kényelmes többséget teremtett a Régiók Pártja. A tapasztalt Mikola Azarov vezette kormány immár nemcsak a kommunistákkal és Litvin Blokkjával kiegészült hármas koalícióra, hanem az egyre nagyobb számban átálló képviselőkre is támaszkodhat. Egy jogszabályváltozás következtében már nemcsak a frakciók dönthetnek arról, hogy kit támogatnak, hanem a honatyák is. Így Azarov kabinetje egyáltalán nem szorul a narancsos erők támogatására, s nem keveredik a kompromisszumok hálójába sem. Megoldja a többséget egyes képviselők átcsábításával.
– Hatalmas, sokak által elképzelhetetlen összegek forognak – meséli egy neve elhallgatását kérő honatya Julija Timosenko Blokkjából, aki maradt, mert egzisztenciálisan nem függ a politikától. – Sokak számára a felajánlott pénz egy életre megoldja a gondokat, míg mások saját üzleti tevékenységük biztonsága érdekében eleve keresik a hatalom közelségét – magyarázza a helyzetet.
A politikai paletta egyre kevésbé sokszínű. Janukovicsék népszerűsége 50 százalék feletti. Ha most tartanák az elnökválasztást, egy friss felmérés szerint a második helyen az azóta a gazdasági ügyekért felelős miniszterelnök-helyettessé avanzsált Szerhij Tihipko kapná a második legtöbb szavazatot 14 százalékkal, míg Julija Timosenkónak és a pártjának támogatottsága 9-11 százalékos. Az ellenzékre most rossz idők járnak. Bázisuk Nyugat-Ukrajna három megyéjére szűkült, s e régión kívül a helyi elit is mindenütt szép lassan átsorol Janukovicsék mögé.
Helyezkednek a médiaoligarchák is, így még a narancsosok legfőbb szócsövének számító tévéadó, az Ötös Csatorna is hangfogót tett fel, nehogy veszélyeztesse tulajdonosa üzleti érdekeit. Jellemző az ukrán viszonyokra, hogy Juscsenko gyerekeinek keresztapja, a narancsos forradalom egyik szponzora, a csokoládékirálynak nevezett Petro Porosenko az elmúlt hónapokban mindent megtett annak érdekében, hogy a külügyminiszteri székben maradhasson. Ez ugyan nem sikerült, de most nem olyan a helyzet, hogy megsértődhessen. Az ellenzék ritkuló sajtószerepléseit sokan a sajtószabadság elleni támadásként érzik, ám médiaszakértők szerint annak ellenére, hogy a hatalom sem mindig képes az önkorlátozásra, alapvetően üzleti érdekű helyezkedésről, öncenzúráról van szó. A változások fényében az is jól látszik, hogy a korábbi sokszínű sajtópaletta is alapvetően a hatalmi megosztottsággal, az egyes táborokon belül is létező törésvonalakkal volt magyarázható. A legfőbb hatalmi szervek most hosszú idő után először összpontosulnak egy kézben, s ez a helyzet kihat a médiára is. Az ukránok többsége azonban az elmúlt évek fárasztó politikai bizonytalansága után pozitívan éli meg a mai „unalmas” egysíkúságot. A többség számára ez természetesen egyáltalán nem valamiféle politikai elkötelezettséget jelent, egyszerűen csak értékeli a stabilitást és a nyugalmat. Ez teremti ugyanis meg a lehetőségét annak, hogy Ukrajna helyreállítsa megroggyant imázsát, s ami ennek előfeltétele, kilábaljon a válságból.
– Valami elkezdődött! – hangzik a taxisunk helyzetértékelése.
Valóban úgy tűnik, hogy az új hatalom megpróbál élni a lehetőségekkel. Nem is tehet mást, hiszen a lakosság a stabilitás alatt nem csupán a politikait, hanem a gazdaságit is érti, s életkörülményeinek javulását várja. Míg a gazdaság tavaly 15 százalékot szűkült, az ipari termelés 29,9 százalékkal esett vissza, a hrivnya mintegy 60 százalékot veszített értékéből, s megnőtt a munkanélküliség, addig az idei év első hónapjaiban már megindult a növekedés. A hatalom erősen érdekelt abban, hogy gyors eredményeket produkáljon. Az őszi helyhatósági választásokon ugyanis tovább menetelne, ezzel előkészítendő a teljes hatalomátvételt a 2012-ben esedékes parlamenti választásokon. Ez persze korántsem lesz egyszerű.
Komoly kérdés az is, hogy a pénzügyi szektor stabilizálása, a termelés élénkítése és a szociális elvárások teljesítése megoldható-e külső források nélkül? A kormány újabb, 20 milliárd dolláros hitelről tárgyal az IMF-fel, s ígért 4 milliárdot Moszkva is. A kölcsönök azonban legfeljebb a tűzoltáshoz elegendők, a valódi változásokhoz strukturális reformokra van szükség. Ezek finanszírozásával nem lenne gond, ha mozgósítani lehetne a legalább 40 milliárd dollárnyira becsült hazai tőkét. A kijevi utcákon futó Mercedes 600-asokat, Bentley-ket és Maseratikat látva az ukrán belső potenciál kapcsán nem lehet kétségünk. Az viszont már erősen kérdéses, hogy ez mennyire vonható be a nagy átalakításba.