Betli, de legalább nem terített

K A J A K - K E N U Szokatlan, sőt ismeretlen érzés, hogy kajak-kenu világbajnokságon már a döntők előtt magyar kudarcról kell beszámolni. Előfordulhat ugyan, sőt valószínűleg így is lesz, hogy a vb után – a hölgyek jóvoltából – a sikerek a most még sajgó sebekre is gyógyírként hatnak, de ettől még tény, ötszáz és ezer méteren férfikajakban három finálét is a mieink nélkül rendeznek meg a hét végén Poznanban. Csütörtökön az ezerméteres középfutamokban egyesben Kucsera Gábor és a négyes is kiesett, tegnap ötszázon egyéniben Szalai Tamás jutott erre a sorsra. Szerencse, hogy ellensúlyként Kammerer Zoltán a hosszabb távon Vereckei Ákossal, a rövidebben pedig Kucserával is a legjobb idővel evezett a döntőbe. A női kajakosok könnyedén vették a selejtezőket, kenuban egy magyar egység, Széles Gábor és Varga Dávid (C-2 500) búcsúzott.

(Poznan)

Csütörtökön hívatlan vendégként viharos erejű szél borzolta a versenypálya, a Malta-tó vizét. Ami nem ritka eset, a sydneyi olimpia ötszázas fináléi során hasonló körülmények nehezítették meg a kajak-kenusok dolgát. A magyaroknak akkor inkább kedvezett a nagy szél, ám akkor is akadt kivétel, Vereckei Ákos, aki toronymagas esélyesként csak negyedik lett. Itt Poznanban Kucsera Gábor ezer egyesben az első helyről inkább csak álmodozhatott, de a döntőbe jutás számára is alapcél, sőt elvárás volt. Ehhez képest futamában ötödikként kiesett.
– Nem kudarcként élem meg ezt az eredményt, mert nem arról volt szó, hogy végig a mezőny mögött kullogtam. Nyolcszázötven méterig az élen haladtam, ám a hajrában alulmaradtam a hullámokkal szemben. A borzalmasan lötykölődő vízen nem a kajaktudás döntött – magyarázta a bizonyítványt.
Másnap ötszázon igazolta, hogy nem a levegőbe beszél, Kammererrel szinte tökéletes pályát lapátoltak végig. Ennek dacára érvényes a kérdés: van-e értelme erőltetnie a szólózást, hiszen immár a második év telt el eredmény nélkül. Tavaly az Európa-bajnokságon nem jutott döntőbe, a vb-n hetedik lett, idén a kontinensviadalt hatodikként zárta. A két világverseny között mindkét évben felmerült, hogy beül a négyesbe, jövőre ezzel a lehetőséggel nemcsak miatta, hanem a csapathajó érdekében is komolyabban kell számolni.
Elméletileg van egy harmadik út: a kettes, hiszen Kammererrel 2006-ban e távon világbajnokok lettek. Csakhogy Kammerer idén összeült Vereckeivel, s nagyon siklik alattuk a hajó.
– Kucsi a legjobb barátom, de Ákossal is tökéletes duót alkotunk, nem mondhatom neki azt, hogy bocs, mégis Kucsit választom. Ötszázon örömest indulok vele, ezren azonban neki kell megoldást találnia – vette elejét a kombinálásnak a háromszoros olimpiai bajnok Kammerer.
A négyes ügye még égetőbb. Legutóbb, sőt, amióta ez a szám szerepel a világversenyeken, eddig csak egyszer fordult elő, hogy a férfi kvartettünk kiesett. Igaz, 2005-ben Kammererrel, Storcz Botonddal, Vereckeivel és Horváth Gáborral kétszeres olimpiai bajnok egység tagjaiként esett meg ez a szégyen. A magyarázat után legalább akkor nem kellett hosszasan kutakodni: a fiúk lazábbra vették azt az évet. Idén Dombi Rudolf, Szalai Tamás, Kökény Roland és Hadvina Gergely nem mentegetőzhet ugyanezzel. Ami Szalait illeti, nem is akar, a nemzetközi mezőnybe idén Eb-győzelemmel berobbant fiatal versenyző kendőzetlenül beszélt a kudarcról:
– A felkészülés hajrájában dönteni kellett, hogy az egyesre vagy a négyesre helyezzem a hangsúlyt. Az utóbbira esett a választás, hiszen az olimpiai szám. Ezt megsínylette a szólószámom, kicsivel elmaradok az Eb-n nyújtott formámtól. Ráadásul a rajtbíró kibabrált velem, sokat kivárt, le kellett támasztanom, amivel már a kezdésnél hátrányba kerültem. Elismerem, talán fejben sem voltam felkészülve arra, hogy már a középfutamban olyan időt kell evezni, mint a fináléban. Ezen javítanom kell. A négyessel más gondok is akadnak. Nem akarom bántani, de Dombi a kétszáz és az ezer métert szerintem nem tudta összeegyeztetni, négyesben csak a hajrában húzott úgy, ahogy kell. Egyéni teljesítményben Hadvinával együtt túl sokkal elmarad tőlem és Kökénytől. Nekem az is szokatlan volt, hogy csak a versenyek előtti napon utaztunk ki. Szerdán hajnali négykor kellett kelnem, s noha tizennégy órát aludtam, nem tudtam kipihenni magam.
– Számomra azért érthetetlen Kucsera és a négyes szereplése, mert az Eb-n az előbbi hatodik, utóbbi egység pedig második lett. Valami nyilván félresiklott a felkészülésben, a negatívumok felerősítették egymást – értékelt Storcz Botond szövetségi kapitány.
Majd egyetértőleg bólintott arra, hogy inkább idén történjen így, mint jövőre. Akkor viszont részben már az olimpia a tét. Senkinek sem szabad hibázni.