Elméletileg a pride-felvonulás az elfogadásról és a szeretetről szól, legalábbis minden fórumon, ahol a közös vonulást támogatják, ezzel érvelnek. Ez nem provokáció és nem a szexuális deviancia tobzódása, hanem öröm és közös élmény.
Aztán mikor megtörténik a felvonulás, akkor mindig kiderül, hogy most se sikerült elfogadhatóra maszkírozni a vállalhatatlant.
Nem nálunk persze, hanem itt a szomszédban, a szuperelfogadó és überliberális Bécsben. Volt ott malacnak öltözött dagadt bácsi, mindenféle bőrszíjakat magára tekerő alak meg önmagukat kocsi elé befogó csoport, csak ízelítőül. Aki akar ilyesmit látni, az megtalálja a neten a képeket. Tényleg elképzelhetetlenül ízléstelen a pride, ahol már szó sincs semmiféle polgárjogi akcióról és a döntés szabadságáról. A cél nyilvánvalóan az, hogy a társadalom ingerküszöbét meg- és túlugorva ismét megdöbbentsenek mindenkit, szexuális irányultságtól függetlenül, hogy bekerüljenek a médiába, és sikerüljön tematizálni a közbeszédet. Mert összekapcsolódik minden, a teljesen torz nyugat-európai mindennapokban a malacbácsi már nem nagy sztori, öt malacbácsi már talán az.
Az akcióval pedig üzenni lehet a magyaroknak, lám, Bécs megcsinálta, Budapest készüljön fel, hiszen erre halad a történelem. Csakhogy nincs igazuk. A történelem nem erre halad, nem ez a jövő.
Ez egy borzasztóan mélyen levő, ízléstelen politikai vonulat, amelyre joggal mond nemet minden jó érzésű ember. A pride maga a legfőbb indok arra, hogy hatóságilag megálljt parancsoljon a magyar kormány. Egyáltalán nem kell különösen konzervatívnak lenni ahhoz, hogy ne akarjon ilyen felvonulást valaki a főváros főutcáján látni. A pride ízlésesen nem pride, csakis túlzott provokációval működik. Nemcsak a gyerekeknek káros ilyet látni, de a felnőtteknek is. Valaha, nem is olyan régen ezek a figurák még az éjszaka teremtményei voltak, mára polgárjogot nyertek, és büszkén hirdetik azt, ami egykor titok volt. Persze a többség sose foglalkozik az ilyen futóbolondokkal, sokkal jobb dolga is van az embereknek annál, hogy malacbácsikat nézzen, és csóválja a fejét. De ha mindenki csak félrenéz, akkor ez lesz a normális, pedig ez soha, semmilyen kultúrkörben nem volt elfogadott, és soha nem is lesz az. De lenne oly bátor bárki Nyugat-Európában, hogy fellépjen a pride ellen, és máris elkezdődne az eltörlés, a cancel culture jól bejáratott gépezete, üvöltő üzenetekkel és gyilkos indulattal. Az a malacbácsi egyáltalán nem olyan nagyon gyenge, ugyanis rengeteg barátja és elvtársa van, ráadásul alig várják, hogy valaki felüljön a provokációjuknak.
Mert onnantól ők vannak nyeregben, ők játszhatják az áldozatot, ebben pedig nagyon profik.
Magyarországon egyértelműen nemet mondott erre a mozgalomra a kormányzat, mondhatni egyedüliként mondta ki az európaiak közül, hogy a király meztelen. Ha a sok európai ország mind-mind azt mondja, teljesen normális teret adni a deviancia utcai megjelenítésének, akkor sem lesz ez igaz, és akkor se lesz ez kötelező feladat mindenki számára. Bármennyire is összekapcsolódnak az európai országok, azért ezek ma is különálló államok saját nemzettel, kultúrával, nyelvvel, beállítottsággal. Nem mindenki gondolja ugyanazt egy-egy témáról, és nem lehet elvárni senkitől, hogy bólogasson, mert az unió többsége ezt szeretné. Tőlünk keletre rakéták zuhognak nagyvárosokra és óvóhelyeken ülnek az emberek, katonák masíroznak a laktanyák felé, és romok alól menekítik az áldozatokat. Ausztria pedig, úgy tűnik, elfelejtette, hogy inkább csak házasodnia kellene.
Igaz, már nem is különösebben boldog.
