A napokban kiderült, hogy Ukrajna egy nagy színház, és színész benne minden férfi és nő, de leginkább Volodimir Zelenszkij az, aki ezt egyébként el is ismeri. Sose volt kérdéses, hogy a showbusiness világából érkezett komédiás egy előadás részeként fogja fel az életet, megszólalásai mindig ezt mutatták. A média és a világdiplomácia pedig szépen húzta a talpalávalót, segítette az imázs kialakítását. Ez egy tudományág a médiában, hogyan lehet marketingelni egy háborút, egy embert, egy politikust. Cikkek tömegei születtek arról, hogy Zelenszkij az új Churchill, a bölcs és a többieknél távolabbra látó háborús vezető, s aki nem támogatja őt, az az agresszor Oroszország szekértolója.
Zelenszkij minden fórumon katonai ruhában jelent meg, jelezvén állandó készültségét, figyelmeztetve országa súlyos helyzetére. Amikor valamilyen nemzetközi eseményen akár személyesen, akár videóhívásban megjelent, a résztvevők felállva tapsoltak, ezzel is jelezve, hogy készek maguk is fegyverrel és pénzzel támogatni Ukrajnát, amely közös harcot vív a demokráciáért és a szabadságért.
Az imázsgyáros gépezetet maximumra állították, Zelenszkij pedig már életében kicsit a szentek közé emelkedett.
Aztán a legitimációját már rég elveszített, megtépázott ukrán parlament elfogadta azt a törvényt, amelynek értelmében a független – egy háborús országban ez persze a helyén kezelendő – korrupcióellenes ügyészség bekerül a kormányzat alá. Nagyon leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a kormány maga dönti el, korrupt-e vagy sem. Mivel ez a lépés gyakorlatilag szabadrablást engedélyez a hatalomnak, az emberek utcára vonultak, tiltakozva a döntés ellen.
Valójában Ukrajna mindig a korrupció melegágya volt, amióta a nagyhatalmak úgy döntöttek, hogy ütközőzónaként használják fel az Oroszország és a NATO közötti területet. Egy ilyen államnak nem szabad fejlődnie, mert akkor a pénzből fegyver lesz meg befolyás, a virágzó városok és bivalyerős gazdaság önálló gondolatokra csábítja a helyieket, vagyis a legjobb, ha a bűnözők még időben lenyírják a birkák gyapját. Ugyanezt csinálják Moldovában és Boszniában is, több-kevesebb sikerrel.
Ukrajna viszont ezzel a lépéssel elveszítette a világ felé mutatott mosolygós képet. Mert hiába minden imázsépítés, ha a rideg valóság azt mutatja, hogy a háborús Ukrajna vezetése önkényesen viselkedik, a lakosság egyáltalán nem érzi magában a honvédő tüzet, a központi rablás pedig ma nagyobb, mint korábban volt.
Meglepő módon az imázsgyárosok beszüntették a tevékenységüket. Olyan cikkek születtek nyugati szerzőktől, amelyek szerint Zelenszkijnek távoznia kellene a hatalomból. Megpedzegették, hogy Zelenszkij utódja is meglehet a londoni nagykövet személyében, és Amerika leteheti az elnököt a székből.
Nyugati vezetők bírálták a korrupcióellenes ügyészség hatalmának megszüntetését, személyi következményeket latolgatva. Ez néhány nap leforgása alatt történt. Véletlen volna? Aligha. A nagy manipulátor valahol egy ismeretlen helyen úgy döntött, az eredeti terv valószínűleg nem kivitelezhető, a teleregénybe fordulatot kell csempészni.
Ha viszont Amerika valóban képes arra, hogy az ukrán elnököt elmozdítsa, akkor vajon mennyire tekinthető Ukrajna független államnak? Az uniós vezetők és itthoni baloldali-liberális szolgálóik miként folytatják az ukrán EU-csatlakozás szorgalmazását?
