E logika alapján elképzelhető, hogy Zelenszkijnek valóban távoznia kell, a szükséges zenekar tust húz, a színész pedig meghajol a közönség előtt és bevonul a függöny mögé, örökre. Ukrajna pedig hirtelen demokratikussá válik, s az eddigi elnök önkényúrként marad meg a kollektív emlékezetben? Sok sebből vérzik ez a forgatókönyv, talán maguk a szerzők se tudják, merre lehet folytatni ezt a pokoli valóságshow-t. Zelenszkij persze feláldozható, s mint színész el is tudja játszani a bukást, feltehetően hajlandó is erre, talán a szerződésében is benne van ez a kitétel.
Ukrajna azonban nem áldozható fel, legalábbis még nem. Ukrajnában annyi befektetést hajtottak végre az elmúlt években, hogy azt nem hagyják veszni.
Aggasztó nézni, hogy az uniós vezetők mennyire későn reagálnak az eseményekre, s egy sincs közöttük, aki képes lenne egyetlen lépéssel előbbre gondolni, mint a többiek. Mindig csak reagál mindenki, aki Brüsszelben sündörög. Aki kilóg ebből a sorból, az pont a magyar miniszterelnök, de neki csakis a bírálat és a háborgás jut, mert nem hajbókolt Zelenszkij előtt,
s nem tapsolt együtt ütemesen, mikor az ukrán elnök feje megjelent a kivetítőn. Feltehetően nincs visszaút Zelenszkij számára, de félő, hogy a drámának ez csak az első felvonása volt, a szünet után folytatja mindenki. Új szereplőkkel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!