Orbán Viktor Rómába utazott, hogy találkozzon XIV. Leó pápával. Az Apostoli Szentszék jellegéből adódóan egyetlen háborút se támogat, következetes szószólója a békének, de mivel hatalma spirituális és nem gyakorlati, máshogy politizál, mint egy határokkal és lakossággal bíró ország. Az utóbbiak közül pedig Európában egyedül Magyarország vállalta fel a különutas gondolkodást és törekedett a békére. Minden lehetséges fórumon ragaszkodott ahhoz, hogy a békének nincs alternatívája, a háború csak fájdalmat és károkat okoz, bármit is mondjanak a kiművelt és háborús részvényekbe fektető öltönyös gazemberek.
Most pedig a pápa és a magyar kormányfő egyeztetni fog többek között arról, miként lehet divatossá tenni a békepolitikát.
Ez ugyanis egy folyamat, amelynek sosincs vége, vannak hullámai, néha sokan állnak be a sorba, máskor valóban csak egy vezető ül a pápa mellett. De az értékeket nem lehet megváltoztatni, azokban hinni kell és rengeteget dolgozni, hogy végül eredményes legyen ez a fajta gondolkodásmód. A békét nem adják ingyen, az országok vezetőit érdekeltté kell tenni, hogy maguk is a fegyvernyugvás felé forduljanak. Azt pedig nem mondhatjuk, hogy a magyar álláspont teljesen elszigetelt.
Donald Trump amerikai elnök ugyanis a saját stílusában pontosan azt teszi, amit el lehet várni tőle, vagyis hangzatosan és harsányan, de rendkívüli aktivitással igyekszik lezárni a konfliktusokat.
Viszonylag jól is csinálja, mint valami hollywoodi sztár, aki sütkérezik a dicsőségben, amikor aláírja a tűzszünetet a Hamász és Izrael, esetleg a békét Kambodzsa és Thaiföld. Régebben mindig azt a megoldást választották az amerikai elnökök, hogy a konfliktusokat fegyverrel kell megoldani, beküldték a katonáikat, és végignézték, hogy a helybéliek meghalnak, a sajátjaik pedig koporsóban térnek haza. Aztán a vérengzés évei után cseppet sem lett békésebb egyik ország sem, csak sokkal romosabb.
Ez a harsány amerikai diplomácia egyértelműen hatékonyabb, mint az elődök húsdarálója, és ez ad esélyt arra, hogy a háttérben folyó munka eredménnyel jár, és lesz békecsúcs Trump és Vlagyimir Putyin között. Minthogy rengeteg az ellenérdekelt ember, szervezet és ország, nem szabad meglepődni, ha a tárgyalásokat megpróbálják elgáncsolni.
A valódi média és az annak csúfolt közösségi oldalak is gátlástalanul zúdítják a hazugságokat az olvasókra, miközben fogalmuk sincs, mennyien dolgoznak csendben azért, hogy előre tudják mozdítani a kiegyezést Ukrajnában. Ezen névtelen dolgozók között ott vannak a magyar diplomaták és politikusok is.
Nem fogják kifecsegni, milyen részleteket tárgyaltak végig, kikkel egyeztettek, hogy végül sikerüljön leültetni egy asztalhoz a valóban fontos személyeket, és azok alá tudják írni a vérontás végét. A csendes diplomácia örökös mestere persze a Szentszék, mindig az marad, de a jelen helyzetben a magyarok sem tétlenkednek. A harsány amerikaiakkal és a hallgatag Szentszékkel együtt igenis van esélye a békének, a békepolitikának, de az eredményekért meg kell dolgozni, és egyáltalán nem biztos, hogy azonnal siker koronázza az erőfeszítéseket.
Azt lehet tudni, hogy az európai államok egy része szívesen meghúzza magát a tömegben, mert nem akar konfrontálódni a harcias politikusokkal, de a valóságban rokonszenvez a békepolitikával.
Amikor majd ezek a vezetők is képesek lesznek tevékenyen odaállni azokhoz, akik elvetik a vérontást, akkor mondhatjuk, hogy divatos lett a béke, és igaza lett a magyaroknak. A jutalom pedig nem valami kitüntetés lesz, hanem a béke maga,
amiért mi is megküzdöttünk.
