Azt hittük, uniós csúcs, de a magyar miniszterelnök beszámolója alapján inkább haditanács volt csütörtökön Brüsszelben. A többség azt latolgatta, miként lehet legyőzni Oroszországot, három tagállam, Magyarország, Szlovákia és Csehország pedig a békére próbálta irányítani a háborúba ájultak figyelmét. Történt mindez abban az Európai Unióban, amelynek hitvallása éppen az volt idáig, hogy többé-kevésbé garantálta ötszázmillió európai polgár leghőbb vágyát: Soha többé ne legyen háború a kontinensen. Erre most Európa vezetőinek többsége azonnal az oroszok ellen vonulna, ha lenne rá pénze és képessége. Szerencsére nincs, ezért egyelőre Ukrajna felfegyverzésében és anyagi támogatásában találták meg a pótcselekvés számukra megnyugtató formáját.

A legbőszebb háborús uszítók is belátták, hogy a befagyasztott orosz vagyon közvetlen felhasználása Ukrajna támogatására több végzetes következménnyel is járhat. Hogy mást ne mondjunk, durva hadüzenetként értékelheti az orosz fél, és a vagyonelkobzás egyenlő lett volna az atomcsapásokkal még embertelenebbé tett harmadik világháború kitörésével. 

De a belga miniszterelnök sem repesett az örömtől, amikor arra akarták rávenni, hogy tegye bűnrészessé országát a teljesen törvénytelen akcióban, különben úgy járhat, mint hazánk. A velejéig romlott, korrupt előterjesztők lemondását a mocskos tervről azonban az motiválhatta inkább, hogy feltehetően kevesebbet nyernek az életveszélyes játékkal, mint amennyit veszítenek, ha válaszul az Oroszországban lévő európai vagyont Putyin is einstandolja.

Ám ettől még megmaradt a háborúba készülők nagy dilemmája, miből finanszírozzák Ukrajnát, nehogy abbahagyja a hadakozást addig, míg az összes német autógyár át nem áll haditermelésre, és össze nem fogdossák a szükséges mennyiségű harcolni vágyó fiatalt szerte Európában. Erre szolgált a másik zseniális ötlet a gigahitel közös felvételéről.