Egykor a britek találták fel a vasutat. Ők építették fel először a rövidke szakaszokat saját hazájukban, majd a már meglevő világbirodalmat elkezdték behálózni a vonatsínekkel. Ahol a vonatsín megépült, nem volt szabadulás a britek markából. A pénzt és a jólétet mindenki szereti, néhányan még a szabadságnál is jobban. A brit gyarmatbirodalom pedig úgy tudott hatékonyan működni, hogy szükség esetén villámgyorsan a helyszínen teremtek a fegyveres katonák, és rendet tettek az esetleg lázadozni akaró tömegek leverésével. A módszer tökéletesen működött.
A volt gyarmatbirodalom ma már független országaiban a vasút ma is a közlekedés fő módja, India vonathálózatát még a britek építették ki, s ma is lényegében ugyanúgy használják, csak jóval többen.
Van viszont egy térség, ahol bár a britek megtelepedtek, a hatalmuk nem volt különösebben erős, és a fiatalabb unokatestvér korábban befolyást szerzett. Ez Arábia. Ott az amerikaiak a britekkel egy időben, de jobb ajánlatokkal jelentek meg, az olajkincs pedig egyrészt viszonylag későn tűnt elő – 1938-ban –, másrészt annak stratégiai jelentőségét csak még később ismerték fel. Addigra viszont késő volt. A britek építettek ugyan a sivatagban egy vasútvonalat, a legendás Hidzsáz-vasutat, azt később a legendás Arábiai Lawrence felrobbantotta. Az óriási sivatagos térségben nem vonattal utaztak az emberek, hanem repülővel. Az akkoriban még két királyságra oszlott későbbi Szaúd-Arábia két fővárosa – Dzsidda és Rijád – között közel kilencszáz kilométer a távolság. Van autóút, de azt azért könnyebb karbantartani, mint a vasúti síneket, ráadásul ha a repüléssel megoldható az utazás, aligha választják sokan az ezer kilométeres túrát. Így Arábiában repülőterek épültek vasútállomások helyett, meg baseballpályák az amerikai mérnököknek. Egészen az ezredfordulóig kellett várni, hogy kiderüljön, mégis jó dolog a vasút. A mekkai zarándokoknak ugyanis valahogy el kell jutniuk a szent városba a dzsiddai repülőtérről, ők pedig nagyon sokan vannak és egyszerre érkeznek.
Mekkában nincs repülőtér, a dzsiddait használják erre a célra, onnan vonaton nagyjából egy óra alatt jutnak Mekkába.
De Rijád és Dzsidda között ma sincs vonat. A szaúdi vasúttársaság három hálózatot üzemeltet, az észak–déli útvonalat Rijádtól Jordániáig, a régi Hidzsázt kiszolgáló, Dzsiddát Mekkával és Medinával, valamint a King Abdullah Economic Cityt érintő nyugati vonalat, valamint a Rijádot az olajbányászat világával összekötő, Dammamig haladó keleti szakaszt. Tervek persze vannak, például a Dzsidda–Rijád áthidaló projekt, vagy a ma már alakulóban levő tengerparti, többnemzetiségű GCC vasútvonal.
