A rossz bor cégére

Marketing az egész világ, mondta egykor ábrándos arckifejezéssel egyik közgazdaságtan-tanárom. Akkor ez nagyon viccesnek tűnt, torz Shakespeare-parafrázisnak, de valójában igaza volt. Nemcsak az autóguminak vagy a csokinak kell reklám, de az ideológiáknak is. Az internet korában pedig ez nagyon könnyűvé vált.

Fotó: AFP/ARIS OIKONOMOU

Nyugati palesztinok

A Közel-Keleten 1948, vagyis Izrael állam megalapítása óta folyik a háború. Kisebb-nagyobb csendes időszakok ugyan mindig voltak, de a megnyugvás soha nem következett be. Az ír gondolkodás hamar megtalálta a párhuzamokat: a megszálló, technológiailag és anyagilag hatalmas fölényben levő, alkalmasint radikálisan jobboldali Izrael áll szemben az elnyomott, szegény, képzetlen palesztin tömegekkel. Vagyis Izrael a brit fél, a palesztinok pedig az írek. A falakon palesztin zászlók jelentek meg már a hetvenes években. 

Az unionista, vagyis királyhű írek magukra vették a szimbolizmust, izraeli zászlókat lengettek, Dávid-csillagokkal díszítették a saját drapériáikat.

 Viccek sora szól a belfasti zsidó rabbikról és az írországi palesztinokról. A Kneecap ezt hozta magával, ezt lovagolja meg. A néhány éve még írül rappelő fiúk ma szinte kizárólag politizálnak, mert tudják, hogy ez sikert és elismertséget hoz. A dalaikhoz írt hozzászólások a közösségi oldalakon már nem arról szólnak, hogy milyen az adott szám, hanem Izraelről, a Hamászról, a Hezbollahról. A fiatalság körében ugyanis ma nagyon divatos letenni a voksot a palesztinok mellett, teljesen függetlenül attól, mi a valóság. Borzasztó nehéz ugyanis megállapítani egy nyolcvan éve folyó konfliktusban, hogy kinek van igaza. Épp ez a hosszú háborúk rákfenéje, hogy mindenkinek igaza van, és egyben senkinek sincs. Az összes ember szenved, mindenki gyászol valakit, a megértés és a kiegyezés teljesen lehetetlen, s egyik fél se tud békében élni, ha a másik is ott van. A radikális liberális elképzelés szerint teljesen elfogadható a terror, a palesztin harcosok pedig akár hősnek is tekinthetők. A tavaly október 7-i mészárlás is indokolt és helyénvaló.

 A Kneecap pedig beáll ebbe a sorba, és a színpadról harsogja, hogy kinek van igaza a közel-keleti viszályban.

Globális intifáda

Meglepő módon ha valaki húsz évvel ezelőtt egy palesztin futballmezben sétált volna az utcán, azt antiszemitának tartották volna, ma egyértelműen liberálisnak. A jelenség mögött hatalmas erők munkálkodnak világszerte, és a közösségi média megjelenésével a hatékonyság megsokszorozódott. Izrael és a palesztinok egyaránt küzdenek azért, hogy az ő olvasatuk nyerje el a világ szimpátiáját. Erre Izrael egy speciális módszert is kifejlesztett. Ez a hasbara, amely mesteri médiamanipuláció. A szakértők minden kérdést végiggondoltak, minden problémát felfejtettek, tudják, kivel kell beszélni Európában és Amerikában, milyen interjúkat kell adni, milyen futballcsapatot kell támogatni, milyen ételekkel kell megkínálni az újságírókat. Utakat szerveznek a külföldieknek, bemutatva az izraeli életet, szép tájakon sétálnak, kedves fiatalokkal buliznak. A nemzetközi sajtóban rajzokon jelenítik meg, milyen veszélyben van Izrael az iráni rakétáktól, összehasonlítva a Közel-Kelet térképét Európáéval. A Facebook és az Instagram korában már nem olvasnak az emberek, csak pörgetik a fotókat, így az izraeli hadsereg is emelte a szintet. Az IDF (Izraeli Véderők) hivatalosan is fenntart egy olyan katonai egységet, ahol roppant csinos fiatal lányok töltik a katonai szolgálatukat. Bár a lányok valóban részt vesznek az alapkiképzésen, és ugyanúgy végrehajtják a vezetőik utasításait, mint bárki más, az ő feladatuk ennél több: imázst teremtenek. A lányokat folyamatosan fotózzák, lengenek a hosszú hajak a szélben, a katonai gyakorlóba öltözött, gépkarabélyos modelleken mindenkinek megakad a szeme. 

Fotó: Getty Images

A TikTokon ugyanezek a lányok zenére táncolnak, mintha a háború móka és kacagás volna. A trükk persze beválik. A hasbara azonban mégsem működik tökéletesen. Az ellenoldal ugyanis saját hasbara nélkül is eljutott a fiatalokhoz. A palesztinok oldalán állók – hangsúlyozottan nem a palesztinokról van szó, hanem az őket felhasználó nyugatiakról! – a saját ügyeiket öltöztették palesztin kendőbe. Az egykori klímaharcos Greta Thunberg varázslatos gyorsasággal felejtette el a zöldfordulatot és a klímarettegést, s vált belőle emberi jogi aktivista, aki meg akarja törni a gázai blokádot. A nyakában ma már palesztin kendő van, és nem bánja, ha benzinnel pöfög végig a Földközi-tengeren. A lényeg ugyanis nem Izrael és nem Palesztina, nem az ott élő emberek állandó tragédiája és megoldhatatlan háborúja, hanem az aktivizmus. A nyugati fiatalokat ideológiailag behálózó liberális elit a globális intifádával elégíti ki a radikális változásokat követelő hangokat. A fiatalok önmagukat elnyomottnak tekintik, miközben korlátlan szabadságuk van. A saját fejükben ők az ír és palesztin szabadságharcosok, a szemben álló fél pedig az elnyomó gépezet. Persze mindez nagyon romantikus, soha nem volt képek mentén jelenik meg, a tankot kővel megdobó palesztin kisfiú vagy a vörös hajú, zöld szemű ír patriótalány mindig hazugság volt, de legalábbis mesébe illő jelenetek, amelyek az érzelmekre hatnak. A valóságban az a kisfiú soha nem dobott volna követ a közeledő tankra, ha nem látja a fotóst, az ír patrióták pedig általában nem a modellek közül kerülnek ki.

Borítókép: DJ Provai, a Kneecap zenekar tagja koncerten (Fotó: AFP/Aris Oikonomou)