Református templom Felsővályon

Magazinunk múlt heti számában a Rimaszombat felől keletnek tartó főút bátkai elágazását javasoltuk a dél-szlovákiai község, Zsip megközelítésére, most három kilométert tovább autózva, Füge (Figa) községnél észak felé hagyjuk el az 50-es gyorsforgalmi utat, így kerülünk a Vály-völgy falvait összekötő mellékútra.
Felsővály a Vály-patak völgyében sorakozó négy magyarlakta község – Kálosa, Mihályfalva, Alsó- és Felsővály – közül a legvégső zsákfalu. Észak felé erdővel borított hegyvidék övezi, nem messze tőle, a 499 méter magas Meleg-hegyen középkori vár – talán a Balog nemzetség ősi fészke – maradványai rejtőznek. Azelőtt Bikszöggel együtt alkotott községet, az 1899-ben egyesített település hivatalos neve azóta Felsővály (szlovákul Vysné Valice). Legkorábbi írásos említése Kálosa 1247. évi határleírásában maradt fenn Villa Wal alakban. A faluban lakó jobbágyok azokért az érdemeikért, amelyeket II. András és IV. Béla harcaiban szereztek, adományul kapták Kálosa lakatlan várföldeit. Ezzel léptek feljebb a vályiak a társadalmi ranglétrán: a Rima és a Balog folyók közötti erdős vidékek, egészen a magas hegyekig, egy tagban jutottak a Balog nemzetség birtokába – olvashatjuk Ila Bálint Gömör-monográfiájában (1976) –, a királyi adományhoz tartozó várnép szabad jogállású maradt; 1274 és 1307 között Itemer fia, Beke és István vályi „királyi emberek” (szerviensek) nemességet nyertek az uralkodótól, a XIV. század folyamán maga a község is nemesi rangra emelkedett.
A település magja már a XIII. században Felsővályon volt, ahol a plébánia állt. Boldogasszony titulusú egyházának papja 1332-ben kilenc garas pápai adót fizetett másfél márkára becsült jövedelme után. A középkorban kevésszer szerepel Vály neve, lakói erdőműveléssel, gazdálkodással foglalkoztak. A huszita háborúk idején a közeli Ratkó sorsában osztoztak, a környéket megszálló kelyhesek a helyi lakosságon élősködtek. 1469-ig, Mátyás király tisztogató hadjáratáig tartott a „zsebrák” uralom, csehek azonban kis szórványokban ott maradtak a zárt völgyekben. 1516 és 1568 közötti iratokban Vály birtokosai között találjuk az Ember, Fuló, Kálas, Kálmánczy, Lőkös, Nagy, Vályi és Vincze családot. A török hadak pusztítása sem kerülte el a Vály-völgyet, a hódoltság idején pedig teret nyert a protestantizmus. 1828-ban 502, 1851-ben 522 lakója volt Felsőválynak, ebből éppen félezren voltak reformátusok. Ma háromszáz körüli a népességszám, valamennyien magyarok.
A kőfallal kerített, dombháton álló református templom tömegében azonos a középkori Szűz Mária-egyházzal. Erőd jellegű átalakításában szerepük lehetett a huszitáknak is – mint több helyütt a Felvidéken –, a tekintélyes nagyságú teremtemplom szintén XV. századi, a késő gótika jegyeit mutatja, Telkibánya hegyi templomához hasonló formában. Átépítése 1622-ben történt, ekkor készült festett famennyezete és -karzata. A vaskos kőtámokkal megerősített kerítőfal déli sarkán lévő négyszögű bástyára szintén a XVII. században emeltek fából ácsolt harangtornyot magas, karcsú, árkádos zsindelysisakkal. Figyelmet érdemel a nyugatra néző főbejárat fölé épült kapubástya, emeletén körbejárható erkéllyel, félköríves bélletében kettős ajtószárnnyal. 1720-ban Rétei János birtokos nagy költséggel javíttatta a templomot, 1732 karácsonyán pedig másfél mázsás harangot ajándékozott a gyülekezetnek.
„A templom szomszédságában roskadozó parókia Gömör legszebb klasszicista épületei közé tartozik” – olvasható Tököly Gábor 2003-ban megjelent Kastélyok, kúriák, udvarházak Gömörben című munkájában. „Egyet sem találunk a valaha itt állt nemesi udvarházak közül” – panaszolta a 2006-ban fiatalon elhunyt történész-kutató, akinek fotókkal dokumentált kötetei a horror műfaját súrolva tárják elénk a vidék régi műemlékeinek pusztulását. A parókia – ahol Vályi Nagy Ferenc lelkész (1765–1820), Homérosz első magyar fordítója született – jelenleg is elhagyottan áll, állapota szemmel láthatóan romlik. A sorozatunk előző részében meglátogatott Zsipen a klasszicista Farkas-kastélyt már a halál állapotában láttuk. „Az országos műemléki lajstromban szereplő és védettséget élvező épület cseréptetejét néhány év alatt szétlopták, tetőszerkezetét elhordták és eltüzelték, a szabadon maradt falak gyors romlásnak indultak” – jelezte Tököly. Nyolc év alatt a téglabányászat sokat haladt előre, ilyen tempóban a kastély tetemét is hamar eltakarítják.
Fogyatkoznak a magyar emberek és a magyar emlékek.