A kisebbségi önkormányzatiság visszásságai

És még azt mondják, hogy Magyarországon halódik a folklór! Pedig csak az imént folklorizálódott a Big in Japan című Alphaville-sláger, és ilyen változáson megy keresztül a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek kulturális autonómiája. Előbbiből Bikicsunáj lett egy angolul nem tudó ökörítófülpösi fiatalember ajkán, utóbbiból etnobiznisz válik az adott kisebbségi nyelvet nem beszélő szélhámosok kezén. Alighanem ugyanazon embertípus dolgozik méhecskeszorgalommal sok kisebbségi önkormányzat megalakításán, mint amelyik akár több „egyházat” is alapított már a rendszerváltozás óta.
Persze ez csak egy olvasat. Mindenesetre nagyra és költségesre puffasztja a kisebbségi önkormányzati rendszert valami sajátos kovász. Azt is gyaníthatnám a Valasztas.hu-t böngészve, hogy minálunk kiterjedt ukrán kolóniák fejlődtek ki még a dunántúli megyékben is. Hogy újabban görögök, örmények szülték tele Magyarországot, hisz az egynyelvű, egyszokású ország gyönge és esendő. A helyi kisebbségi önkormányzati képviselő-választások száma pedig csak emelkedik, szüntelenül. Négy éve 1435 településen 1598 ilyen választást bonyolítottak le, most 2049 helyen 2327-et.
A kisebbségi eszmélkedések olykor közvetlenül a semmiből törnek elő. Mitől is tűntek fel oly nagy számban öntudatos lengyel kisebbségi választók éppen most és éppen Győrben? Talán 18 éve valami lengyel „baby boom” zajlott le ebben a városban, amelynek gyümölcsei most választókká értek? Tudjuk, hogy egy helyi kisebbségi választáshoz harminc ember kell, aki feliratkozik a – nem nyilvános – kisebbségi választói névjegyzékre. Ám az idén a szóba hozott megyeszékhelyen ötszáz bizony dalolva ment a lengyel kisebbségi regisztrációra. Lengyelségüket jelen szabályozás szerint a jegyző sem kérdőjelezheti meg. Most akkor éppen én feltételezzek rosszat, hogy netán mozgósította őket néhány egymással hevesen versengő közös ismerősük, aki számon tartja, hogy egy ilyen helyi önkormányzatnak csaknem hétszázezer forintos állami támogatás jár? S hogy ez a város – még a balliberális időktől – tiszteletdíjat ad a kisebbségi képviselőknek? Biztos csak az, hogy 2001-ben egész Győr-Sopron-Moson megyében 95-en vallották magukat e nemzetiséghez tartozónak.
Mellesleg Győrben, ha az október 3-i választás sikeres lesz, még román önkormányzat is alakulhat. Dacolva azzal, hogy a hazai románok szálláshelyei messze, Békés, Hajdú-Bihar és Csongrád megyében húzódnak. Nem baj: Dél-Dunántúlon is sorra alakulnak román önkormányzatok és borsodi és szabolcsi falvakban szintén sorra ki kell tűzni nemcsak a roma, hanem a román kisebbségi önkormányzati választást is. Van aztán Északkelet-Magyarországon olyan település, ahol valakik szlovén önkormányzat felállítására is kísérletet tettek, bár a Vendvidék kissé odébb, nyugati határsávunkban található. Mivel a törvény adta lehetőségek korlátlanok, érthetetlen, hogy Budapest IV. kerületében miért éppen szlovén önkormányzati választás nem lesz. Hiszen a többi 12 kisebbség mind duzzad az erőtől Újpesten, hogy megméresse képviselőjelöltjeit.
Gonosz gondolatom támad, miután bezárom a választási iroda honlapját. Ehhez tudni kell: ameddig vissza tudok tekinteni a családfámra, csak két horvát felmenőt találok – oldalágon –, tudtommal mindenki más magyar. De miért ne alakíthatnék én horvát vagy akár ruszin önkormányzatot? Nem kell tudnom egy szót sem e nyelveken, hogy választó és választható legyek. Ahogy barátaimnak sem. Ha pedig közülük harmincan megtettek egy minoritás helyi képviselőjének, elérkezett számomra Amerika. Elektor lettem! Az elektori választáson dönthetek arról, kik legyenek választott kisebbségem országos önkormányzatának a tagjai. Kis szerencsével e testületbe is bejuthatok, hogy aztán esetleg a jövő ciklus parlamentjében találhassam magam. Méghozzá a kisebbségi kedvezményes mandátummal. Ott aztán mérleg nyelveként elérhetem az etnobiznisz bebetonozását a hazai viszonyokba. Egy a bökkenő: az új kormányzat azon töri a fejét, hogyan szüntethetné meg jogi úton a megörökölt visszásságokat és azt, hogy bizniszelőkhöz kerüljön a kisebbségekre szánt pénz. Pedig sajátos érdekvédelmi tevékenységemmel elérhetném a valódi nyelvi kisebbségek teljes asszimilációját kis hazámban. Igaz, nekem csak egy kis fizetéskiegészítésre volna szükségem…