A magyarországi folklór él és élni fog

A népi iparművészet és a kézműveshagyományok legnagyobb éves seregszemléjén, a négynapos mesterségek ünnepén csaknem hatvanötezren látogattak el a budai várba. Az idén Bulgária volt a díszvendég, a kiemelt téma a jeles napokhoz – lakodalmi időszak, búcsú és a húsvét – kapcsolódó kismesterségek köre, a tojásdíszítés, a mézeskalács-készítés és a gyertyamártás volt. A népművészeti seregszemle összköltségvetése idén 98 millió forint volt. Az év mestere díjat Gulyás Béla gyertyakészítő, a Heves Megyei Népművészeti Egyesület tagja vehette át, Az év ifjú mestere pedig Rácz Erika ötvös lett.

Tojáscsoda, mézvarázs. Az idei évben a tojásdíszítés, a mézeskalács- és gyertyakészítés került fókuszba. A három mesterség összekapcsolása nem véletlen, hiszen az anyagok elválaszthatatlanok egymástól: a hímes tojásokat méhviasszal írókázzák, a mézeskalácsot tojáshabbal díszítik, amelynek fontos alapanyaga a méz, gyertyát pedig a mézkészítés melléktermékéből: a méhviaszból is készítenek. A mesterségeket 2010-ben nem csak a szabad ég alatt csodálhattuk meg, egy kiállítás is nyílt a Nemzeti Galériában Tojáscsoda, mézvarázs címmel. A bejáratnál elhelyezett óriási kosárba 2010 darab különböző mintájú hímes tojást helyeztek el, beljebb más és más vidékről, karcolt, patkolt, drótozott, növényekkel festett tojások százai tárulnak elénk. A tojások a húsvéti ünnepkört, a mézeskalácsok a karácsonyi és lakodalmi szokásokat idézik fel. Az egyik tárlóban kidíszített csillag-, csengő- és karácsonyfaminták, tükrös szívek és pólyás babák, mellettük pedig a készítéshez szükséges eszközök, csakúgy mint a gyertyáknál, bemutatva az öntés folyamatát. A kiállítás augusztus 29-ig látható. (Ramocsa Szonja)

Minden évben megszokott arcát kínálja a mesterségek ünnepe. Ez persze egyáltalán nem baj. Sőt. Épp ettől lesz otthonossá, bensőségessé egy nagyszabású fesztivál. A Szent Istvánhoz kötődő ünnepségektől elválaszthatatlanná lett ünnepre az idén is rengetegen látogattak ki, csak augusztus 20-án huszonhatezren zarándokoltak fel a várba. Elsősorban kisgyermekes családok, idősek, de persze turisták is akadtak bőven, hisz a Népművészeti Egyesületek Szövetsége (NESZ) által szervezett folklórseregszemle nemzetközileg is jegyzett, idegenforgalmi vonzereje még mindig élen járó.
A belépőjegyek ára az idén sem változott, maradt a négyéves kortól kötelező 500 és a felnőtteknek érvényes 1500 forintos belépő. Ami, ha úgy vesszük, drága is lehet: egy átlagos vagy nagycsaládnak így is ki kell kalkulálnia, hogy ezt kifizetve mit vehet meg egyáltalán, úgy, hogy mindenki kapjon valami pirinyó vásárfiát. Akadnak viszont sajnos olyanok is, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy vásároljanak, egyszerűen nézelődni mennek ilyenkor a várba. Álmodozni vagy csak épp a hangulatért, a forgatagért. Mindezek ellenére vásárlóból is akad bőven, a recesszió ellenére sokan költenek a mesterségek ünnepén: ruhákat, lakásdíszeket, öltözékkiegészítőket, játékokat vesznek a legtöbben.
El kell fogadni, hogy a kézművesmunkáknak megkérik az árát, de meg is szolgálják a beléjük fektetett bizalmat. A hagyományos technikával, természetes alapanyagokból készült textilek nem fognak hónapok alatt szétfesleni, a masszív bőrtáskák elfáradni, a kosarak széttöredezni.
Radics László mézeskalács-készítő mester például a mai napig dédszülei százötven éves ütőfájával készíti süteményeit. Huszáros, harangos, pólyás babás, szív alakú mézesei az ősi, hagyományos recept szerint készülnek, nincs rajtuk tojáshabos díszítés, az ütőfa mintázata adja meg a jellegüket. Ezeket a míves ütőfákat látva az ember rögtön kedvet kap, hogy idén karácsonyra már ilyennel készítse el saját mézesbábját. Az újonnan faragott ütőfák borsos árban vannak (10–14 ezer forintba kerülnek), de érdemes spórolni rájuk. Az egész országban már csak tíz fafaragó foglalkozik ezeknek a készítésével. Harasztovics Róbert ostffyasszonyfai mézeskalácsos ütőfakészítő az egyikőjük. Körtefából készített hetvennél több ütőfamintája közt megtalálhatók hagyományos darabok, amelyek múzeumi darabok alapján készültek, de már saját kompozíciói is vannak: esküvői galambokat, Szent Miklóst vagy a szent családot ábrázolók. Aki mégis drágállja ezeket a fákat, az beérheti kerámiaváltozatukkal: Bogdán Klára nemesvidi keramikustól szép számmal vásároltak a máz nélküli formákból.
A mesterségek ünnepén hagyományosan a NESZ kézművesmesterei – csaknem nyolcszázan – árulják zsűrizett termékeiket, illetve felkért alkotók tartanak bemutatókat. Ezeken most is tömegek gyűltek össze, hogy ellessék például a fafaragás, a gyékényszövés, a fazekasság, a szövés, a csipkeverés és a szíjgyártás alapjait vagy egy-két fogást a tárgyalkotóktól. Nemcsak az anyukák és a kicsik csatlakoztak be egy-egy ilyen körbe, de az apukák, fiatalok és meglett férfiemberek is a legnagyobb örömmel próbálták ki magukat egy ilyen helyzetben. Előszeretettel díszítettek például mézeskalácsot: az egyszerű tojáshabos mellett a szlovák eredetű csipkemintázatút vagy a piros alapon rikító színekben pompázó vurstli mézest is bátran bevállalták. A mesterségek ünnepének másik nagy kedvence az Újvilág kerti játszóház, ahol minden a gyermekről szól: vesszőparipák, szekerek, cipósütés, rongybabázás, muzsikálgatás.
A mesterségek ünnepe az idén is bebizonyította, hogy a magyar folklór életben van, utánpótlás és kereslet is van bőven. Nincs ok az elkeseredésre.