Ezerkilencszáznegyvennyolcban a katolikus egyház híveinek száma 6,5 millió fő volt. Az 1949-es népszámlálás szerint a lakosság hetven százaléka volt katolikus. További beszédes adat, hogy 1948-ban a 23 férfiszerzetesrend 157 rendházában kétezer-ötszáz szerzetes élt, ugyanekkor a 44 női szerzetesrend 580 rendházában kilencezer nővér. Ez azt jelentette, hogy a kommunista hatalomátvétel időpontjában az egyetlen szervezett erő, amely feltartóztathatta volna a magyarországi bolsevizmus áradatát, a katolikus egyház volt. Kezdetben az egyháztól oktatási intézményeit vették el, majd miután a klérus vezetése nem írta alá az immár deklaráltan kommunista állammal való egyezményt, legnagyobb társadalmi befolyást élvező intézménye, a férfi- és női szerzetesrendek kerültek célkeresztbe.
A katolikus egyház az 1946–47. évi tanévben többek között 35 fiú- és 14 leánygimnáziumot, 92 polgári iskolát és 2828 elemi iskolát tartott fenn. A legjelentősebb tanító rendek közül a piaristáknak tíz, a bencéseknek kilenc, a cisztercieknek és premontreieknek pedig öt-öt gimnáziumuk volt. A férfiszerzetesrendek taglétszámánál jóval több tagot magáénak tudó női rendek közül az angolkisaszszonyok három, a Miasszonyunkról elnevezettek négy, az orsolyiták két gimnáziumot tartottak fenn. A katolikus gimnáziumokban az 1946–47. évi tanév során összesen 22 694 tanuló tanult, ami, ha kismértékben is, de létszámemelkedést jelentett a világháborút követő tanévhez képest. A fogadalmas testületek ezenkívül egészségügyi, betegápoló és templomi szolgálatot is elláttak, át- meg átszőve a társadalom minden rétegének életét. A második világháború végétől az 1950-es feloszlatásig a női betegápoló rendek nyolcvan kórházban és 173 szociális intézményben végeztek munkát. Így nyugodtan kijelenthető, hogy a női és férfirendek a magyar társadalom szerves részét képezték – állapítja meg Szabó Csaba (főigazgató-helyettes, Magyar Országos Levéltár) és Bögre Zsuzsanna (egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézet), a Törésvonalak – Apácasorsok a kommunizmusban (METEM–Szent István Kiadó, 2010) című kötet szerzői, szerkesztői.
Érezte ezt a hatalomra áhítozó élcsapat is. A szerzetesrendeket 1945-től kezdve támadó baloldali sajtókampány leginkább a tanítással foglalkozó rendek ellen irányult. Rajk László belügyminiszter 1946 júliusában oszlatta fel a katolikus egyesületeket (köztük a cserkészetet, az agrárius KALOT-ot és az egyetemistákat tömörítő Emericanát). Az igazi támadás másfél évvel később indult meg, amelyet jelzett, hogy Révai József 1947. december 13-i beszédében a korábbinál is durvábban bírálta a katolikus egyházat és Mindszenty Józsefet. „A klerikális reakcióval az év végéig végezni kell” – mondta Rákosi 1948. január 10-én az MKP értekezletén. Fél év múlva az Országgyűlés 230:63 arányban megszavazta a nem állami iskolák államosítását, hamarosan pedig felújult a katolikus egyházat célzó sajtókampány. „Támadást kell indítanunk, hogy a dolgozó osztályok körében megtörjük a reakciós klérus befolyását” – fogalmazott A klerikális reakció elleni harc című 1948-as kiadvány. „Gondoskodni kell arról – állt ugyanitt –, hogy volt pap és apáca tanárok az ifjúság között semmiféle munkát ne végezhessenek.” Miután 1948 végén letartóztatták az esztergomi érseket, csupán idő kérdése volt, hogy mikor ér célhoz a kommunista párt politikai akarata.
Fordulópontot jelentett, amikor 1949. szeptember 5-én az Elnöki Tanács rendeleti úton megszüntette a kötelező iskolai vallásoktatást. Ezt követően felgyorsultak a folyamatok, főleg, hogy az év második felében az MDP vezetése elégedetlenségét fejezte ki a „klerikális reakció elleni harc” eredményeivel kapcsolatban. Így ősztől újra felerősödtek az egyházat érő támadások, megindítva a „klerikális reakció” elleni harmadik kampányt. A kórházakban dolgozó apácák leváltása több szakaszban ment végbe 1949 ősze és 1950 tavasza között. 1950. május végére a tanító rendek után már a betegápoló rendektől is elvették működésük feltételeit. Tavasszal Vas Zoltán egyenesen azt javasolta Rákosinak, hogy „meg kellene kezdeni a tervszerű összelakoltatást, különösen Budapesten”. A szerzetesek kitelepítésének és a rendek feloszlatásának nyitánya Révai József 1950. májusi beszéde volt. Az ideológus kijelentette: „A klerikális reakció tömegagitációjának legfontosabb szervezetei a különféle férfi- és női szerzetesrendek […], a szerzetesrendek képezik a klerikális reakció agitátor apparátusát.” Ugyanekkor Darvas József részletes javaslatot tett a kitelepítendő szerzetesek létszámára. A szerzetesrendek kitelepítésére vonatkozó végleges döntés akkor született meg, amikor az MDP politikai bizottsága kijelentette: „A klerikális reakció az imperialisták 5. hadoszlopának szerepét játssza Magyarországon is.”
Az MDP központi vezetőségének titkársága 1950. április 17-i határozata alapozta meg a szerzetesrendek tagjainak kitelepítését. A szerzetesek 1950. nyári kitelepítése a katolikus egyház tárgyalóasztalhoz kényszerítése érdekében is történt – mondja a két kutató. Az első szerzeteskitelepítés a jugoszláv határ mentén kezdődött 1950. június 9-én, közbiztonsági és közrendészeti okokra hivatkozva. Majd még három hullámban zajlott egészen 1950 augusztusáig. Szabó Csaba szerint az éjjel, ÁVH-s felügyelettel zajló elhurcolás minden helyszínen ugyanolyan forgatókönyv szerint ment végbe, és célja a megfélemlítés volt.
A kitelepítés után az állampárt tárgyalóasztalhoz ültette a katolikus egyházat, ami 1950. augusztus 30-án ért véget. E kényszertárgyalások eredményeként a katolikus egyház megtarthatott négy hittudományi főiskolát és nyolc gimnáziumot, valamint csak a bencések, a piaristák, a ferencesek és a Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek rendje működhetett tovább. Az Elnöki Tanács szerzetesrendek feloszlatásáról szóló 1950. évi 34. számú törvényerejű rendelete 1950. szeptember 7-én jelent meg. Összesen 23 férfi- és negyven női szerzetesrendet oszlattak fel, amelyekhez 182 rendház tartozott közel háromezer szerzetessel és négyszázötven rendház több mint kilencezer nővérrel. Bögre Zsuzsanna elmondja: a nővérek 1950 utáni beilleszkedési stratégiái eltérőek voltak, a legtöbben fizikai munkát végeztek vagy plébániákon helyezkedtek el. Az egykori kilencezer apácából kétezer-ötszáz érte meg a rendszerváltást.
Az apácák 1945 utáni sorsával foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Újabb elképesztő részletek derültek ki az alsónemesapáti horrorbalesetről
