Aranyra épült falu

Kelet-Közép-Európában a mindenkori rendszer irányvonalától függetlenül bőven találni politikai, gazdasági okokból megsemmisített vagy megsemmisíteni kívánt, ám szerencsésen megmenekült települést. Gondolhatunk akár az Észak-Magyarországon 1943-ban egy tervezett állami medverezervátum miatt lebontott Derenkre, vagy a közelmúlt talán leggigantikusabb őrültségére, Ceausescu „szisztematizálási” tervére. Az erdélyi Torockón hallottam a helyiektől, hogy 1989 nyarán már megvoltak a részletes rombolási tervek a megyeközpontú Gyulafehérváron. A páratlan szépségű falut ki kellett volna üríteni, a jórészt magyar lakosságot pedig a Kárpátokon túlra, Olténiába telepíteni.
A Föld Színház fiatal művészei a román draMacum csoporttal, a dán Vestjyllands Népfőiskolával, dán és olasz színészekkel két hetet töltöttek el Verespatakon (Rosia Montana románul), ahol viszont úgy tűnik, előkerültek a régi tervek. Igaz, a Torockótól nem messze eső település esetében nem etnikai-hatalomtechnikai szempontok dominálnak. A koncesszióba adott terület új gazdái a Verespatak alatt lévő arany megszerzéséért akarnak bontani. A Rosia Montana Gold Corporation közel ezer házat kíván eltüntetni a remélt nyereség érdekében, a házak egy részét már fel is vásárolták. Bonyolítja a helyzetet, hogy a környéken óriási a munkanélküliség, szinte senki nem dolgozna, ha a külföldiek nem adnának munkát. A részletekről persze eddig is bőven hallhattunk, így a súlyosan környezetkárosító kitermelési módról is. A témát számos nézőpontból vizsgáló, a projektoros prezentációt sokszor leleményesen alkalmazó dramaturgiai játék, amelyet a múlt héten mutattak be Budapesten, a két hét tapasztalataiból a helyiekkel való találkozásokból született. Az élménygyűjtés és a határidő szorításában működő színészek számtalan esetben releváns szimbolikát használva találták meg a helyszínen felvett performance-okból származó lehetőségeket, s adekvát módon vittek színre egy-egy pillanatot. Jó példája ennek az idő visszafordítására tett filozófiai kísérlet, amelynek nyomán félig lebontott, vagy magányosan sínylődő házak támadnának fel, ha nem is eredeti, de némi iróniával szemlélve kevésbé romos állapotukban.
Az angol, román, magyar, dán, olasz, spanyol nyelven folyó előadás legnagyobb problémája, s ez is az idő szorításából adódó kényszerűség következménye talán, hogy nincs íve. Várni kellett volna még egy kicsit, amíg kompozícióvá érik a happeningek sorozata. Akkor bizonyára nem szerepelne néhány, talán a közös időtöltésből fakadó nosztalgia okán megtartott jelenettöredék. Feleslegesnek tűnik a helyi unitárius templombeli „mozgásszínház”, illetve néhány elnagyolt, s ezért túl direktnek ható színlelt párbeszéd. Ugyanakkor a hatalmasoktól elhagyott faluért szóló segélykiáltás, s ez a legfontosabb, így is kihallatszik az alkalmi darabból.
(RosiaMontana.ppt. Föld Színház. Rendező: Juhász Bálint.)