Az állandó jelenlévő

A Szent Korona nemcsak szimbóluma a magyar nemzetnek, a magyar államiságnak, hanem a forrása is, ezért helyet kell kapnia az új alaptörvényben – mondta lapunknak adott interjújában Tóth Zoltán József címzetes egyetemi docens. A jogtörténész, aki egyben a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára s a témakör egyik legjobb hazai ismerője, úgy véli: utalni kell a folyamatosságra, a folytonosságra is, mert a Szent Korona összeköti a mai és az 1944 előtti, ezeréves magyar állam törvényes rendszereit.

Tóth Zoltán József negyvenhárom éves jogász, politológus. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemen címzetes egyetemi docens, a Nyugat-magyarországi Egyetemen tanszékvezető. Dolgozott a Határon Túli Magyarok Hivatalában és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában. Bejegyzett ügyvéd. PhD fokozatát 2006-ban szerezte meg. Három gyermek apja.

Hetek óta vita dúl arról, szerepeljen-e a Szent Korona a most készülő új alaptörvényben, s ha igen, miként. Ön szerint mi a dilemma lényege?
– Az egyik lehetőség az, hogy az új alaptörvény csupán utal a Szent Korona-tanra, a történeti alkotmányra s magára a Szent Koronára mint koronázási jelvényre. A másik, hogy a jogalkotók a múlt hagyományaiból tartalmilag is beépítenek valamit a szövegbe. Úgy látom, ez még nem dőlt el. Az ok az lehet, hogy nagy a tájékozatlanság, hiszen a kérdéskörről alig lehet részletesebb ismereteket szerezni. A Szent Korona-eszme az utóbbi időkben nem volt része a közgondolkodásnak.
– Ha az ember átlapozza azt a kevés összegző irodalmat, amely a Szent Korona-tanról most hozzáférhető, azt láthatja: nincs egyetlen végérvényes, konkrét felfogás. Ön szerint mit nevezhetünk Szent Korona-eszmének?
– A Szent Korona-tan régi, közjogi jelentőségű hagyomány. Először is azt kell rögzítenünk, hogy a magyar történeti alkotmány törvények sorozatából állt, amelyet kovászként tartott össze a szokásjog. Az egésznek az alapjául a Szent Korona-tan elvei szolgáltak.
– Ezeket már a múltban rögzítették, vagy az elmélet utólag munkálta ki az alapelveket a korábbi évszázadok törvényei és joggyakorlata alapján?
– Az alapelvek rögzítve voltak, csak nem törvényben, hanem szokásjogi gyűjteményben. Werbőczy Hármaskönyvében, a bírósági ítéletekben és a tankönyvekben. A Szent Korona testesítette meg a szuverenitást, a tulajdonjogot, az értékrendet és a jogfolytonosságot. Lényegi eleme volt az önkormányzatok függetlensége is.
– Ön korábban több helyütt arról nyilatkozott, hogy a Szent Korona-tan különleges közjogi sajátosságokat fogalmazott meg. Mi volt ezek lényege?
– A legtöbb európai országtól eltérően idehaza nem a királyé vagy a nemzeté volt a hatalom teljessége, vagyis a szuverenitás. A király, a nemzet és a Szent Korona együttesen adta a szuverenitás forrását. Ez unikumnak tekinthető. Hogy miért alakult így, annak több oka van. A korona mindenekelőtt szent és misztikus. A magyarság emellett mindig azt szerette, ha van egy megfelelő személy, akit tisztelhet, és aki erős központi vezető szerepet tölt be, miközben a nemzet jogait gyakorolja. A harmadik, igazán praktikus ok: a középkortól sok helyütt gyakorlattá vált, hogy a hatalmi építkezéskor a pénzt helyezték a középpontba. A bank eladósította a királyt, a király pedig eladósította az államot. Innentől a király átengedte a pénzügyi rendszer irányítását a banknak. A magyar jogrend ebből kimaradt. Éppen amiatt, mert a tulajdonjog nem külön a királyt vagy a nemzetet illette meg, hanem a Szent Koronáé volt. A korona tulajdonát forgalomképtelennek nyilvánította a jog. Sem a király, sem a nemzet sem külön, sem együttesen nem adhatta el, nem ajánlhatta fel jelzálogként, csak birtokosként gondozta, használta.
– Ez volt az ősiség, amelyet az 1848-as polgári forradalom eltörölt. Gondolhatunk itt Széchenyi István munkásságára is.
– Széchenyi azt vallotta, hogy a hitelezés kérdésében lehet kompromisszumot kötni. Kossuth Lajossal együtt végül arra az álláspontra helyezkedett, hogy legyen forgalomképes a paraszti és a nemesi birtok, de ne valamely külföldi bankház, hanem a létrehozandó magyar bank nyújtson számukra hitelt ellenőrzött feltételekkel. Ez a gondolatmenet ma is követendő lehet.
– A piacgazdaság ön szerint szerepelhetne az új alkotmányban?
– Természetesen. A kérdés azonban az, hogy a banki pénztőke milyen kapcsolatban álljon a hazai gazdasággal: mellérendelt vagy alárendelt viszonyban. Megvizsgálandó az is, hogy a nemzeti vagyon még megmaradt része hogyan kaphat abszolút védelmet. Szükséges ugyanis, hogy azt se a többség, se a kisebbség ne privatizálhassa. Hatásosabb szabályok kellenének, mint amilyenek most az állami, az önkormányzati törzsvagyon forgalomképtelenségéről szólnak.
– Hogyan élhetnének tovább az alkotmányban a Szent Korona-tan más alapelvei?
– A jogalkotás folyamatában elemzést kíván az állam és a vagyon működési módja is. Ennek szabályai a történeti alkotmányban unikumnak számítottak a kontinensen. Más országokban úgy ment végbe a hatalommegosztás, hogy létrejött a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom, majd mellettük az önkormányzatok. Idehaza a hatalommegosztás nemcsak a központi államszervezetre volt jellemző, de érvényesült a központi hatalom és a területi, érdek-képviseleti, nemzetiségi és más önkormányzatok kapcsolatában is. Ehhez az kellett, hogy az önkormányzatoknak is megfelelő, elidegeníthetetlen vagyonuk legyen.
– Említette az alapelvek között az értékelvűséget és a jogfolytonosságot. Ezeknek milyen szerep jutna az új alaptörvényben?
– Az értékelvűség a szakralitásból következik. Van ugyanis egy olyan értékmező, amely nem a többség, kisebbség szavazata szerint alakul, hanem a természetjogból következik. Nem a szavazatarány dönti el, mi a jó, mi a rossz, mi az igaz, és mi nem az. A szabadság nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál, amit akar, például minél több pénze, hatalma van valakinek, annál több a joga. Ha vannak értékek, van jó és rossz, akkor a szabadság a kettő közötti választás. A Szent Korona rendje nem az a fajta liberális értékrend, amely az elmúlt húsz évben nálunk kialakult.
– Mit ért jogfolytonosságon?
– A jogfolytonosság sérelmére a legklasszikusabb példa az idegen megszállás. A megszállók ugyanis új jogrendet vezetnek be. Ez a jogrend nem érvényes, mert nem a Szent Koronából fakad. Ilyen volt az 1945-ös megszállás után az 1949. évi alkotmány s végeredményben az 1989-es módosítás is, hiszen ezeket még a régi, nem legitim Országgyűlés fogadta el. Emiatt volt szükség rendszerváltozásra. A jelenlegi alkotmány népszuverenitásról beszél, de elfogadásakor nem érvényesült a népszuverenitás. A legtöbb szocialista ország helyreállította a jogfolytonosságot, új alkotmányt szavazott meg.
– Vissza akarja állítani a régi jogrendet?
– Ha törvénytelen, ami 1944-től a rendszerváltozásig történt, akkor azt nem lehet visszaállítani az idő múlása miatt sem, de újra lehet tárgyalni, hiszen törvénytelenségre nem lehet jogot alapítani. Ha törvényes, akkor az állam által elkövetett bűncselekmények elévülnek, a privatizáció, az államosítás újratárgyalhatatlan. Emellett kimondható – és ez a lényeg –, hogy az a hatalmi szerkezet, amely 1944 és 1989 között létrejött, 1990 után akár az új intézményekben is alkotmányosan tovább élhet. A mostani berendezkedés szerintem valójában a régi folytatása. A hazai feszültségek többsége emiatt keletkezett. Ugyanakkor van egy nagy elvi és egyben gyakorlati kérdés: mit lehet tenni ilyen körülmények között?
– A Szent Korona-tan most vázolt formája az ön egyéni értelmezése vagy valamelyik korábbi jogi iskola része? Ismert, hogy a kiegyezés után főleg politikai megfontolásból virágkorát élte a Szent Korona-eszme kutatása. Ön nemrég megjelent könyvében tárgyalta Eckhart Ferenc jogtudós háború előtt kifejtett nézeteit.
– A budapesti egyetem egykori professzora, Eckhart Ferenc több mint tíz évig kutatta ezt a területet: 1941-ben valójában felülbírálta 1931-es nézeteit. Eredetileg azt mondta, ahol győznek a monetáris viszonyok, ahol erős a tőke, ott jobb az élet, fejlettebb az alkotmány is. Ahol nem, ott még alkotmányosságról sem beszélhetünk. Fejlettek csak azok az országok lehettek, ahol a monetáris hatalmi struktúra előkelő pozícióban volt. Ahol tehát nem a hagyományos viszonyok, hanem a pénz által szabályozott gazdaság vált uralkodóvá, ahogy ezt a marxisták és a liberálisok vallják. Ezt későbbi munkáiban Eckhart revideálta, és az álláspontja megközelítette a másik, a hagyományos iskola nézetét, amely szerint nem a tőke a fejlettség egyedüli feltétele. A két szemlélet ma is küzd egymással. A budai vár reneszánsz kiállításán nemrégiben például azt tudatták a közönséggel: Mátyás király bevételei és a magyar aranyvaluta nagysága az első volt akkoriban Európában, mégis fejletlenebbek voltunk, mert Mátyás bevételei nem a külföldi bankoktól származtak. Szemléletmódok, paradigmák ütköznek, választhatunk, melyiket fogadjuk el.
– A Szent Korona csupán szimbólumként vagy szabályozó elvként szerepelhetne az új alkotmányban, s a preambulumban vagy a rendelkezések közt kaphatna helyet?
– A preambulum felsorolhatná a Szent Korona-tan alapelveit: a szuverenitást, a nemzeti vagyon védelmét és működtetését, az értékelvűséget s a jogfolytonosságot. Nem lehetünk azonban maximalisták. Az is eredmény lenne, ha a preambulum hivatkozna a Szent Koronára mint állandó jelenlévőre, a hatalom szimbólumára, illetve a mai rendszer és a 1944 előtti törvényes magyar rendszerek közötti folyamatosságra. Már ezt kompromisszumként könyvelhetnénk el.
– Az állami intézményekről, az államszervezet szabályozásáról mondana valamit?
– Most egy rövid alaptörvényt kellene elfogadni, amely csak felsorolná az intézményeket, de az alkotmányos szabályok részleteit külön törvények fejtenék ki. A tömör alkotmányos szabályok alapján például az államfő, a kormány, az Országgyűlés, a bíróság mind-mind önálló törvények szerint tevékenykedne. Természetesen helyet kapnának az alkotmány szövegében az emberi jogok is. Ennek a megoldásnak az lenne az előnye, hogy az alaptörvényen csak kivételesen lehetne változtatni, a hozzá kapcsoló külön törvények viszont szükség szerint módosulhatnának. Nem biztos például, hogy most kétkamarás Országgyűlésre lenne szükség, de egyszer ez is felvetődhet, és akkor már nem az alkotmányhoz kellene hozzányúlni, hanem csak a vonatkozó jogszabályhoz. Emellett minden intézményi törvénynek lehetne egy rövid bevezetője, amely ismertetné a történeti előzményeket. Ez csak szépészeti kérdés, de kifejezné a jogfolytonosságot.
– Nézeteit az elmúlt hetekben több fórumon vitatták. Megkérdőjelezték, hogy ilyen felfogással részt vehet-e az államigazgatásban. Mi az álláspontja erről?
– Tudományos, publicisztikai munkásságom és igazgatási feladatköröm élesen elválik egymástól. A minisztériumban a honvédség és a honvédelem szerkezetének újjáépítésén dolgozunk. Az egyetemen jogtörténetet, közigazgatást, alkotmányjogot és gazdasági igazgatást oktatok. Van rátekintésem a jogalkotás filozófiájára és technikájára is. Tudományos fokozatomat a XX. század alkotmányossági problémáinak feldolgozásával értem el. Nézeteimmel számosan egyetértenek.