Az elnök kétszer csenget

Mintha időgépbe ültünk volna, amikor a volt köztársasági elnök átkelt a komáromi hídon. Éppen egy esztendeje tiltották meg, hogy átléphesse a magyar–szlovák határt. Sólyom László elégtételt kapott, mivel Révkomáromban szeretettel fogadták. Ficóék tavalyi akciója ilyen szempontból is balul sült el, hisz közép-afrikai banáncsászársági szintű tettük nélkül talán a volt államfő mostani látogatását sem övezte volna ilyen fokozott szimpátia. Nagyot fordult azóta a világ. Nem csupán szomszédainknál, nálunk is egészen más irányultságú kabinet intézi az ország dolgait. A közelmúlt eseményei viszont arra figyelmeztetnek: diplomáciai tekintetben is nagy volt a pusztítás, a csontvázhalmok ott is dőlnek a szekrényekből. Ennek a külügyi rehabilitációnak, romeltakarításnak volt része Sólyom László jószolgálati útja.
Nem túlzás, a szocialisták irdatlan bukásához hozzájárult az a mód, ahogy tavaly sorsára hagyták az alkotmányosan sérthetetlen első polgárt. Mint cseppben a tenger, a szlovák provokációk kezelésében benne volt egész kormányzási alkalmatlanságuk. A nemzeti érdekvédelmi ügyekben mutatkozott meg leginkább, mennyire egy srófra jár Bajnai Gordon és Gyurcsány Ferenc agya. Először szóban keménykedtek, ám a morcoskodás után szolgaian alákontráztak a szélsőséges szlovák kabinet demagóg szólamainak.
Az is kiderült feketén fehéren – inkább feketén –, hogy Ficóval és Slotával politikai tejtestvérek. Tömegesen esett le a tantusz, hogy ezektől semmi jót nem lehet várni. Képtelenek voltak megvédeni a magyar nemzetet szimbolizáló legfőbb közjogi méltóságot. A háttérben még cinkosan össze is röhöghettek hátsó holdudvarukkal, milyen jól kiszúrtak a szomszédok ezzel a kellemetlenkedő Sólyommal, akit végre megtanított valaki kesztyűbe dudálni.
Az emberek viszont ráébredhettek: ha egy államfőt hagynak így megalázni, mit várhatnak ők, egyszerű állampolgárok ettől a szélsőségesen önző társulattól? Bajnai Gordon tökéletesen lemásolta elődjének papírmasé matadori fellépését. Először úgy tűnt, végre sarkára áll, aztán – akárcsak Gyurcsány a 2008. november elsejei dunaszerdahelyi brutális szurkolóverés után – lényegében fülét-farkát behúzta. Mindkét alkalommal a magyar miniszterelnök kezdeményezett találkozót Robert Ficóval. És mindkét esetben szégyenteljes kudarcba torkollt a randevú. Hogy mind a kétszer napnál világosabban elváljon a máj a tüdőtől: csak a szorult szlovák szocialista kormányfő megtámogatása járt sikerrel, más haszna nem volt a diplomáciai porhintésnek. A negatív mintát Gyurcsány adta 2008 novemberében, aki nagy dérrel-dúrral hívta tárgyalóasztalhoz Ficót, hogy aztán olyan nyilatkozatot írjon alá, amelyben egy megveszekedett szó sem esett a szlovák hatósági magyarverésről, de még a Dunaszerdahely név sem íratott le. Csak az szerepelt benne, hogy mindkét fél fellép a szélsőségek ellen. Vagyis burkoltan egyetértett a kormányfő, hogy a magyar szélsőségesek okozzák a gondot. Egyoldalúan vállalta: a magyar nacionalizmus nem lépheti át a határt. Ficóék ígérték, hogy olyan felvételeket, bizonyítékokat mutatnak be, amelyek kétségbevonhatatlanná teszik: a magyar szurkolók voltak a vétkesek. Gyurcsányéknak egy szavuk sem volt, hogy egy fia bizonyítékot sem produkáltak. Ha akkor nem olyan pipogya a szocialista kabinet, a köztársasági elnök elleni későbbi atrocitásra sem kerül sor. De szintén sohanapján kiskedden készült el az a szakértői bizottsági javaslatcsomag, amit meg a Bajnai–Fico-féle közös kommüniké ígért 2009. szeptember 10-én. Ebben meg az álszakértői kormányfő keltette azt a hatást, mintha az államfőnk lenne a ludas. Másként miért fejezte ki sajnálkozását a történtek miatt? Nem volt az MSZP-kabinetnek igazán baja a szlovák nyelvtörvénnyel sem. Inkább felhívás volt a további táncra a párnapuhány hozzáállás. Vagy hallott valaki bármit az állítólagos kétoldalú vegyes bizottság ténykedéséről? Ficónak, Gyurcsánynak, Bajnainak egy a hangja – ezt a két ország polgárai is megérezték. Ezért váltották le őket. Miként a szlovák, úgy a magyar kabinet is attól rettegett tavaly, hogy Sólyom a közös történelmi gyökereinkről tartott beszédével oldhatja a mesterséges ellentéteket a két nép között. Akkori kiállása most érett be. Az a beléfojtott beszéd hozzájárult, hogy jobb kormányok legyenek mindkét államban. Akik támogatnak minden együttműködést célzó gesztust.