Csellengők önkéntes mentője

Az állami gondozott gyermekek segítését tűzte ki céljául Kothencz János, a Fidesz szegedi, tarjáni képviselőjelöltje. A 36 éves, egykor szintén állami gondozásban nevelkedett családapa négy diplomát szerzett, és kidolgozott egy pszichoszociális pedagógiai programot, ami már akkreditált képzési forma a gyermekvédelemben. A családból kiszakított gyermekekért eddig civilként küzdő Kothencz úgy döntött, a politikában is megméreti magát, hogy még többet tehessen a szülői támasz nélkül nevelkedett fiatalokért.

Városmentés. Szeged pénzügyi és gazdasági stabilitásának megteremtését tekinti legfontosabb feladatának B. Nagy László országgyűlési képviselő, a Fidesz polgármesterjelöltje. Az önkormányzat nyolc év alatt 6 milliárdról 25 milliárd forintra növekedett adósságállományát és 12 milliárd forintos költségvetési hiányát kezelni kell ahhoz, hogy bele lehessen kezdeni a munkahelyteremtésbe és a fejlesztésbe – mondta a politikus tegnap a programját ismertető tájékoztatón. A következő ciklusra háromezer új munkahely teremtését vállalta, hangsúlyozva, ezeknek nem a közszférában, hanem elsősorban a kis- és középvállalatoknál kell létrejönniük. Kiemelte az önkormányzat és az egyetem – mint a térség két legnagyobb munkáltatója – szoros együttműködésének fontosságát is. (MN)

Amikor egy évvel ezelőtt találkoztunk, a pedagógiai programjáról és a mozikban is vetített, Ösztön című dokumentumfilmről beszélgettünk, amely az ön életútjáról készült. Nem említette, hogy a politika is érdekli. Miért fordult a közélet felé?
– Kétszázhetven karitatív segítővel együtt csaknem másfél évtizede küzdök a hátrányos helyzetű gyerekekért a civil szférában. Az utóbbi hat-nyolc évben azonban észrevettem, hogy egyre nagyobb nehézségeket élnek meg a fiatalok, és amikor valamilyen közéleti szereplőhöz fordultam a gyerekek érdekében, akkor a támogatásukat egyfajta szívességen alapuló segítségadásként kellett értékelnem.
– Mondana példát?
– Évek óta működtetek egy civil alapítvány segítségével egy játszóházat Tarjánban, ahol azokkal a gyerekekkel foglalkozunk, akik az iskola befejezése után az utcán csellengtek. A városvezetés egyre több fenntartási költséget terhel a játszóházat üzemeltető alapítványra, pedig itt karitatív, azaz önkéntes segítségadás folyik. A szemléletmódommal élesen ellenkezik az a logika, hogy valakinek azért kell fizetnie, mert ingyenmunkát végez. A játszóházban a gyerekekkel foglalkozó önkénteseinkkel gyakran a zsebünkbe nyúlunk azért, hogy ki tudjuk fizetni a rezsit.
– Ebből lett elege?
– Igen, szeretnék kevésbé kiszolgáltatott lenni ebben a szélmalomharcban, ezért döntöttem úgy, hogy indulok az önkormányzati választáson. Amikor ezt elhatároztam, érkezett egy ajánlat is.
– Ekkor kérték fel arra, hogy segítsen a kormányprogram kidolgozásában?
– Igen, Soltész Miklós államtitkár munkáját támogattam azzal, hogy a kormányprogramban a gyermekvédelem, gyermekjólét fejezet kidolgozásában vehettem részt kollégáimmal. Emellett kaptam felkérést a képviselő-jelöltségre, ami azért volt aktuális, mert már tizenegy éve működtetek olyan programokat, amelyek a gyermekvédelmi alapellátás hézagait próbálják kitölteni. Többszöri megkeresés után most elfogadtam a felkérést.
– Ki kereste meg?
– Mások mellett B. Nagy László, a Fidesz szegedi polgármesterjelöltje kért fel arra, hogy vegyek részt a csapatában, és az ifjúságvédelemmel, ifjúságpolitikával kapcsolatos területeken dolgozzam, amit a szívügyemnek és hivatásomnak is tartok.
– Az ön körzetében, Tarjánban mi lenne ezen a területen a legégetőbb gond?
– Mint minden nagyvárosban, itt is felütötte a fejét az elszemélytelenedés. A szülők azért, hogy tisztességben felnevelhessék gyermekeiket, rengeteg munkát vállalnak, vagy annak hiányában naphosszat munkát keresnek, így nem marad idejük arra, hogy csemetéjükkel foglalkozzanak. Ennek a helyzetnek markáns tünete, hogy a gyerekek az utcán csellengenek, kallódnak, kulcsos gyerekekké válnak. Éppen ezért Szeged önkormányzata számára kidolgoztam egy ifjúságpolitikai koncepciót, amelyben olyan közösségi programokat preferálnánk, ahol a családon belüli személyes kapcsolatok kerülnének előtérbe. A Szegeden, illetve Tarjánban kallódó gyerekek sorstalansága a felnőtt társadalom hibája és tünete, ami ellen tenni kell. Nem hódíthat teret a közönyösség. Ezért hoztam létre a Tarjáni Önkéntes Kört is.
– Mit tett eddig ez az önkéntes mozgalom?
– Közösségi rendezvényeket szerveztünk, szociális védőhálót üzemeltetünk, és kidolgoztunk egy gyermekvédelmi programrendszert, de korrepetitortanodát is működtetünk. Például tarjáni karácsonyt tartottunk: a panelrengeteg közepén egy hatalmas fenyőfát állítottunk, lakossági körben ajándékakciót szerveztünk, a rendezvényre több ezren látogattak el. A helyiek éjfélig beszélgettek egymással, noha eddig azt sem tudták, hogy szomszédok. Ahhoz, hogy a generációkat is közelebb hozzuk egymáshoz, egy polgári nyugdíjasklub-hálózatot is működtetünk. Azt hiszem, ha az embereket ráébresztjük arra, hogy a valahova tartozás igazi élmény, akkor hatékony közösségek alakulhatnak olyan paneldzsungelekben is, ahol egy kisebb város lakossága él együtt nagyon kis területen. Ilyen elemekre épülne az általam kidolgozott ifjúságpolitika is, aminek fontos része lenne még a gyermekvédelmi jelzőrendszer és alapellátás hatékonyabbá tétele. Fontos a fiatalok közéleti szerepvállalásának és önrendelkezésének fejlesztése is.
– Hogyan kezelné a kulcsos gyerekek helyzetét?
– A szabadidő-eltöltésüknek az értékalapú alternatíváját kell megvalósítani. Azaz olyan játszóházakat, közösségi tereket kell létrehozni, ahol önkéntesek, lelkes egyetemisták vagy főiskolások foglalkoznak velük, ahol vannak kortárs és önismereti csoportok. Itt a gyerekek kézművestanodába mehetnének, vagy korrepetálnák őket, ha szükséges. Ehhez pedig nem kell több, csak az önkormányzat értékalapú hozzáállása. Hiszem, hogy ez megvalósítható.
– Tekintsünk a jövőbe. Mi lesz, ha bejut a közgyűlésbe? Össze tudja majd hangolni a civil munkáját, az állami gondozottak támogatását a politikai szerepvállalásával?
– Nemcsak folytatni szeretném a családból kitaszított gyermekek támogatását, hanem abban bízom, hogy jóval több illetékességgel professzionálisabb szerepet tudok majd vállalni a gyermekvédelemben. Szeretnék minél hatékonyabb módszereket becsempészni a gyermekvédelembe, amit a korábbi években önerőből már kiharcoltam. Eddig is volt arra példa, hogy a játszóházas gyerekeimmel kivonultunk közterekre, rendet tettünk, összeszedtük a szemetet, kitakarítottuk a helyi tavat. Ezt a szemléletet követném, mert azt hiszem, az olyan közösségszervezésben van a jövő, ahol valóban a magunkénak érezzük mindazt, ami körülvesz minket.

Életút: Kothencz János 36 éves, 1973-ban, Kiskunhalason születetett. Három hónapos korában került állami intézetbe. A kiskunfélegyházi középiskola után egyetemi évei alatt Szegeden telepedett le, pedagógiát, teológiát, szociológiát végzett. Számos más képesítést is szerzett, többek közt terapeuta képzettséget. 1996-ban alapította meg az Ágota Alapítványt, amelyen keresztül több ezer családból kiemelt gyermeket támogat önkénteseivel. Később az élménypedagógiai programok mellett országos kutatást és kísérleti pedagógiai programokat vezetett. 2000-től emelt szinten foglalkozik ifjúságpolitikával. 2007-ben Szegeden alapította meg a Tarjáni Önkéntes Kört.