Ötezer éves divatörökség
Kr. e. 3500–3100 között, a Nílus menti korai államalapítás idején készült a Tarkhan ruha. Szabott, nem pedig drapírozott, így a legkorábbi ismert összetett szövésű öltözék.
Sir Flinders Petrie 1913-ban tárta fel a Gízai kormányzóságban, Kairótól mintegy 60 kilométerre délre fekvő Tarkhan nekropoliszát. A mastabában talált „nagy halom vászonruhát” valószínűleg sírrablók dobták félre.
Londoni felismerés
A lelet 1977-ig raktárban pihent, amikor a Victoria és Albert Múzeum restaurátorai felismerték jelentőségét. Ma a University College London Petrie Múzeumában látható. Három, kézzel szőtt lenvászon darabból készült. A vállon és a míderen finom, pengeéles ráncok futnak. Az alsó rész hiányzik, ezért nem tudni, tunikának vagy ruhának szánták-e, de egy fiatal, karcsú nőre szabták.
„Az erősen romlandó textíliák túlélése a régészeti feljegyzésekben kivételes” – írta Alice Stevenson, a UCL múzeumi régészetének professzora. 2016-ban Michael Dee izotópkémikussal megerősítették, hogy a ruha „az első dinasztia csúcsán” készült.
Viselet és társadalom
A szövet kopása mutatja, hogy a ruhát hordták, mielőtt temetési ruhadarab lett.
A korabeli sírművészet hasonló öltözékben ábrázolja az elitet, így a Tarkhan-ruha valószínűleg divatos darab volt.
A bronzkori skandináv Napszekérhez hasonlóan a Tarkhan-ruha is bepillantást enged az őskori hitvilág és mindennapok anyagi kultúrájába. Együttesen segítenek megérteni, hogyan alakult a textilművesség és a rítusok szerepe a civilizáció hajnala idején.
A Tarkhan-ruha nemcsak az ókori egyiptomi technikát, hanem a korai állam társadalmi hierarchiáját is megidézi. Fennmaradása ritka szerencse, amely újraírta a textiltörténet kronológiáját – és ma is inspirálja a divatkutatókat.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
