Boronghatnánk rajta, hogy a szombati svéd lapok egyike sem közölte a pénteken késő este Európa-bajnoki selejtezőt játszott magyar labdarúgó-válogatott öszszeállítását, de ha jobban belegondolunk, minek is? A skandináv olvasók úgysem ismerik a mieinket, akik közül nehéz lett volna bárki teljesítményét kiemelni, Rudolf Gergelyt is amolyan szükségmegoldásként választották a meccs legjobb magyarjának. Ez nem azt jelenti, hogy reménytelenül teljesített a nemzeti gárda, az első félidő például egészen elviselhetően sikerült, a második viszont nem, a 2-0-s eredmény önmagáért beszélt. Egervári Sándor szövetségi kapitány pedig helyszíni érdeklődésünkre így: „A szünetig elfogadható teljesítményt nyújtottunk, aztán viszont fölénk kerekedett az ellenfél, amely több klasszissal és nemzetközi rutinnal rendelkezik, mint mi. Minden csapat annyit kezdeményez, amennyit a rivális enged, nekünk most keveset engedett. Nem számítottam rá, hogy fejjel ver meg minket a svéd csapat, hiszen több magas, jól fejelő játékossal rendelkezünk. Azért többekkel elégedett voltam, de az egyéni értékelést mindig az öltözőben tartom, nem a nyilvánosság előtt.”
Azért egy csere a szünetben egyértelmű értékelésnek számít mindenki számára, nem véletlenül mondta ennek „elszenvedője”, Dzsudzsák Balázs a repülőtérre tartó buszra szállva a telefonba valakinek: „Már hogyne lennék ideges?” Azóta Egervári nagyszerű pedagógiai érzékkel már beszélt a PSV Eindhovenben rendre kiváló, a válogatottban viszont visszafogott teljesítményt nyújtott játékossal, megnyugtatva őt, hogy továbbra is számít rá, például holnap Moldova ellen, ahol nem ki-kimaradozó védekezésén, hanem kiváló támadó szellemén lehet a hangsúly. Csakúgy, mint Gera Zoltánnak, akire a csapatkapitányi mellett a vezér szerepét is ráosztotta a szakvezető, ám a Fulham középpályása a Rasunda Stadionban kevéssé tudott ennek megfelelni.
Ellentétben Zlatan Ibrahimoviccsal. A Barcelonából a Milanba került csatár fickándozott kötetlen irányító feladatában, s bár gólt nem rúgott, a mezőny legjobbjának bizonyult. No meg legalattomosabbjának is, amit a második svéd gól előtti lökése, valamint Juhász megtorlatlanul maradt letaposása is jelzett. „Szabadon szerettem volna játszani, mint a madár, s élvezni a játékot, ez sikerült is. Viszont
annyit futottam, hogy elfáradtam a végére, azért néha még ekkor is felpörgettem a fordulatszámot” – fogalmazott az Expressen című lapban a klasszis, aki sportszerűtlenségét nem kommentálta, sőt, a magyar ideges rugdosódását emlegette. Erik Hamrén szövetségi kapitány autós metaforát használt értékelésében: „Olyan érzésem volt az első gól után, hogy a csapat végre levette a lábát a fékről, s elkezdte nyomni a gázpedált. A kényszerű cserék sem zavartak meg minket, így fölül tudtunk kerekedni az egy félidőn át a vártnál jobban játszó magyarokon.” A holland AZ Alkmaar két gólt szerzett védekező középpályása, Pontus Wernbloom elárulta, második találata taktikai fegyelmezetlenség eredménye: „Szóltam Sebastian Larssonnak, hogy lépjen hátra a helyemre a szögletnél, hátha megint betalálok fejjel. Bár lábbal, de sikerült. Előtte Zlatan tényleg lökött ugyan kicsit, ám ennél keményebb is előfordul ilyenkor. Ez volt pályafutásom eddigi legjobb meccse!”
Erről van szó. A svédeknek volt egy Ibrahimovicuk, egy kiemelkedőt nyújtó másik játékosuk, és több olyan, aki jó közepes európai klubjában rendszeresen szerepelve a válogatottban sem vallott szégyent. Utóbbi két feltétel számunkra is követhető, sőt, követendő példa, mondjuk már holnap Újpesten, a moldávok ellen. Akiket – bár pénteken legyőzték a finneket – mégiscsak az ötödik kalap vetett ki magából. Ez pedig legalább egyfokozatnyi különbséget jelenthetne a mi javunkra.
origo.hu
Elképesztő, mit mondott a tárgyalásán a karateedző, aki felrúgott egy fiút a szolnoki kalandparkban
