Gulag és balalajka

Nem hozott sok szót a török hódoltság százötven éve a magyar szókincsbe. Ezeknek egy része is elavult az oszmán kiűzése után: kádi, defterdár, szandzsák; más része ma is él: dohány, kávé, findzsa, pamut, zseb, dívány. Ezek többnyire a napi élethez kapcsolódó dolgok, tárgyak nevei, amely dolgokat a magyarság addig nem vagy más minőségben ismert. A mára már húsz éve véget ért szovjet hódoltság sem hozott számottevő mennyiségű orosz szót, jóllehet az orosz nyelvet már az általános iskolában tanítani kellett. Néhány, a XX. század első harmadából ismeretes kifejezés használati gyakorisága megnőtt: kolhoz, kombájn, kulák, szovhoz. Mintegy félszáz éve jelent meg a sztahanovista, a szputnyik.
A GULag Szolzsenyicin regényének párizsi megjelenése után került lassacskán a magyarba, eleinte a monumentális lágerszociológiát GULAG szigetcsoport címmel említette például a Világirodalmi lexikon. A szó az orosz Glavnoje Upravlenyije Lagerejnek, azaz (Büntető)táborok Főigazgatóságának rövidítése, amely szervezte, felügyelte a Szovjetunió-szerte létesített munkatáborokat, és amelyet 1934-ben hozták létre a Belügyi Népbiztosság főszerveként.
Magyarul Gulag-szigetvilág címmel adták ki az időközben Nobel-díjjal kitüntetett író munkáját 1993-ban, amelynek címéből új szó került a magyar nyelvhasználatba (és a világ számos nyelvébe). A GULag rövidítés számos írásváltozatban – GULAG, Gulag, gulág – lelhető föl a magyarban. A XX. század végén vált országszerte ismeretessé a nagykanizsai Rózsás János, aki szintén túlélte a kényszermunkatábort, ahol megismerte Szolzsenyicint is. Rózsás adatokat gyűjtött a rabtársakról: a Gulag lexikon 2000-ben jelent meg, megmagyarázza a Gulag jelentését, s egyebek mellett ezt írja: „Téves szóhasználat, de már átment a köztudatba, amikor azt mondják, gulágokon raboskodott…” A Magyar helyesírás szabályai 11. kiadása szótárában nincs Gulag vagy gulág szó, hiszen 1984-ben, még a „szocializmus építése” korszakában ez kevéssé lett volna (finoman szólva) ildomos. A szocializmusnak mondott rendszer bukása óta a napisajtó is többféle írásmódot használ: „…azon millióknak, akik fogolyként megjárták a Gulágot, még fenyegetés volt a szocializmus”; „Dr. Olafson Placid atya, bencés szerzetes, aki három év rabságban volt az Andrássy út 60.-ban, majd tíz évet töltött gulágon, a túlélés szabályszerűségeiről beszélt”; „A előadó tájékoztatta a fiatalokat a gulag-rabokról” – és így tovább.
A megjárja a gulágot vagy éveket töltött a gulágon mintájú szerkezeteket is használja a köznyelv, holott magát a GULag-ot Moszkvában a rabok soha nem járták meg, soha egy percig ott nem voltak, amint Rózsás János is említi ezt. Nyilvánvaló: Szolzsenyicin könyvének címe a sziget, szigetcsoport révén a gulág szóhoz olyan járulékos ismeretet kapcsol, mintha az maga valamely földrajzi név volna. Sajnálatos módon már találkoztam egyetemi hallgatóval, aki azt hitte, a Szahalin sziget környéken vannak a „Gulág-szigetek”…
A Magyar értelmező kéziszótár 2003-ban gulág szóalakot ír a sztálini időkben szovjetellenesnek nyilvánított nézeteikért, magatartásukért kényszermunkára ítéltek számára felállított táborok neveként. Tehát a gulág szó – főként a történettudományi nyelvhasználatban – része lett a magyar nyelvnek, olyannyira, hogy nem is pontos eredeti jelentése használatos.
Talán a szovjet hódoltság elmúlta miatt felejtődik el egy orosz népdalban levő „dúli balalajka” kifejezés. A Rákosi-érában ugyan Sztálin kedvenc dalát, a Szulikót tanultuk, énekeltük alsó tagozatos társaimmal, de a „Nyírfa ága hej, kifaragva, / Abból lesz a jó balalajka, / Dúli, dúl, balalajka” orosz népdal nem ilyen okból lehet ismerős, hiszen már Bérczy Károly nevezetes Anyegin-fordításában szerepelt 1866-ban a szó. Csajkovszkij IV., f-moll szimfóniájában is hallható a dallam, és Kádár Endre első világháborús élményeiről szóló Balalajka című regénye is terjesztette a háromszög alakú, háromhúros orosz népi pengetőhangszer nevét. Juhász Gyula költői nyelvében is megvan: „Fölzendül szépen, csendesen / A balalajka Szegeden” (Balalajka). Nemrégiben olvastam, hogy valakiből a politika virágfürtös rétjén „dúli balalajka” lesz, mint az ott álló magányos nyírfából. Szellemes képalkotás, viszont a szerző tévesen bizonyára úgy véli, a hangszernek valamilyen jelzője a dúli. Ez a szó azonban az oroszban „l-ju-li”, vagyis hangutánzó szó, dúdolászás, hasonló, mint a mi népdalunkban: „Cini-cini, hegedűszó, / Szép asszonnyal lakni be jó!”