Kórház a város mélyén

Mikor épült meg a budapesti légókórház? Mi történt az ostrom és a forradalom alatt a Sziklakórházban? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik hétfőn a Hír Tv Ősök tere című műsora.

Békés Márton
2010. 09. 06. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A legendás, pár éve múzeumként működő Sziklakórház több mint fél évszázadon keresztül szolgálta a főváros közönségét. Volt, hogy háborús helyzetben látta el a sebesülteket, máskor ürességtől kongó betonbunkerként várta az atomkatasztrófát. A budai Várhegy alatti barlangrendszert két ütemben, először 1942–44, majd 1952–62 között alakították át bombabiztos kórházzá. A Sziklakórházban egészen a nyolcvanas évek közepéig tartottak orvosok és ápolók részvételével polgári védelmi gyakorlatokat, a létesítmény szolgálati lakásában lakó gondnok házaspár 2004-ig tartotta karban az 1952 és 2002 között titkosnak számító objektumot.
A budai vár alatt húzódó, több kilométer hosszú természetes barlangrendszert a XX. század elején kezdték el mesterségesen bővíteni és termeit egybenyitni. A második világháború elején a Várhegy alatti természetes, illetve korábban vájt járatokat megerősítették, és átjárókat, nagy tereket alakítottak ki. Az 1942-ben kezdődő erődítési munkálatok célja az volt, hogy korszerű óvóhely létesüljön. A tíz kilométer hosszúságú kiépített barlangrendszer 15–30 méter mélységben húzódott, méghozzá éppen a korban kormányzati negyedként funkcionáló vár alatt, Horthy Miklós rezidenciájának szomszédságában – mondja Tatai Gábor, a múzeum szakmai vezetője, igazgatója. A Sziklakórház bombabiztos „légókórházzá” alakítását Szendy Károly budapesti polgármester rendelte el, végül 1944. február 23-án nyílt meg teljes nevén a Székesfőváros Sebészeti Szükségkórháza. A második világháború utolsó éveiben három nagy és egy kis kórteremmel, valamint műszakilag és orvostechnikailag egyaránt rendkívül korszerű műtővel – amely önálló generátorról ellátott röntgenkészülékkel is fel volt szerelve – dolgozott a János-kórház szakmai felügyelete alá tartozó intézmény.
Vezetője Kovács István egyetemi adjunktus, sebész főorvos, helyettese Seibriger András sebészorvos volt. 1944–45-ben a szükségkórházban dolgozott özv. Horthy Istvánné Edelsheim Gyulai Ilona, valamint Andrássy Ilona és Cziráky Aliz grófnők. Az egészségügyi munkát a Vöröskereszt önkéntes ápolói látták el, a mélyben dolgozó negyven orvos között harmincan zsidó származású munkaszolgálatosok voltak, akik így mind megmenekültek a nyilasterrortól.
A szükségkórház az 1944. májusi amerikai bombázások után került fokozott használatba, feladata a sürgősségi sebészeti ellátás lett. 1944 májusától 1945 februárjáig a harcokban és bombázásokban megsérült civileket és katonai személyeket fogadta. Pest 1945. januári eleste és az anyaintézmény szovjet kézre kerülése után a légókórház maradt több mint egy hónapig az egyetlen működőképes ellátóhely Budán. Így, noha a kórházat háromszáz ember befogadására tervezték, az ostrom végén hétszáz főt is ápoltak itt. A fővárosi harcok utolsó heteiben elfogyott az ivóvíz és az egészségügyi felszerelés. A kitörés napján, 1945. február 11-én a járóképes katonák elhagyták a kórházat, amelyet a szovjetek foglaltak el. A vár és vele együtt a létesítmény további sorsáról ellentmondó információk vannak – állítja Tatai Gábor.
Miután a szükségkórház még 1945 júniusáig működött, s a világháborús sebesültek ápolását látta el, hamarosan átalakították, és 1949-ig jugoszláv exportra készülő, tífusz elleni védőoltást gyártottak egykori kórtermeiben. Míg a Rákosi-érában Kovács István és Seibriger András két-három évig tilalmi listán volt, és nem gyakorolhatta hivatását, addig a nemrég vezetésük alatt álló létesítményt a hidegháborús paranoiának megfelelően alakították át. Az ötvenes évek elején titkosították a létesítményt, és a „szigorúan titkos” minősítés mellett LOSK 0101/1 rejtjelszámon tartották nyilván. Ugyanekkor új kórteremmel bővítették, és megkezdték felszerelését.
Ezerkilencszázötvenhat október 25-én újra megnyílt a kórház, és a sebesült forradalmárokat (valamint a gyakran ugyanide kerülő államvédelmiseket és szovjet katonákat) látta el, többek között Seibriger András orvosi felügyelete mellett. A forradalom heteiben hat fiú és egy lány született a Sziklakórházban. A ’44-es megnyitáskor tizenöt éves Balogh Györgyöt leventeként Németország nyugati felén vetették harcba az ostrom idején, így a vár környékén történtekről az ott rendőri szolgálatot teljesítő apjától szerzett tudomást a háború után. Mint mondja, „sohasem hitte volna, hogy egyszer ide fog kerülni”. Pedig így lett. Miközben apja betegsége folytán a János-kórházban feküdt, a 27 éves Balogh György szülei pesti házából budai lakásához igyekezett. Az Attila úton egy eltévedt golyó átfúrta hasát, a kimenő lövedék pedig majdnem leszakította jobb kézfejét. Elmondása szerint a Váralja utcán előrehaladva bekopogtatott valahova a mai Dózsa-szobor környékén. Az ott lakók egy elhaladó teherautóra tették, amely a Sziklakórházba vitte. December 1-jéig tartózkodott az intézményben, amelynek orvosairól és ápolóiról a legmelegebb szavakkal emlékezik meg több mint fél évszázad múlva. 1956. december végén a még itt maradt lábadozókat is elszállították, majd 1957 tavaszáig rabkórháznak használták a barlangrendszert. Az itt ápoltak sorsa ugyanaz lett, mint Balogh Györgyé: „ellenforradalmárnak” nyilvánították őket, állásukat elvesztették.
A Kádár-rendszer Rákosiék építkezési gyakorlatát is folytatta: 1958–62 között a Sziklakórházat ismét átépítették és bővítették, hogy vegyi és atomtámadás esetén is védelmet nyújtson. Ekkor szerelték fel egészségügyi áteresszel, lég- és vízkezelő rendszerrel, amelynek folytán légkondicionálóval, Dunához kapcsolódó vízvezetékkel, harcigáz-szűrővel és energiaellátó rendszerrel bővült a szigorúan titkos objektum. Így 1962-től a kórházat külső áramellátás híján is működtetni lehetett volna két Ganz dízelmozdonymotor és generátorai segítségével. Az átépítés eredményeként 72 óra teljes és három hét külvilágtól való részleges elzárásra volt hitelesítve. A kórház tömegpusztító fegyverek támadása elleni védelme a hatvanas évek végére már elavult, ráadásul nem is korszerűsítették tovább, a létesítményt a polgári védelem használta raktárként. Az idő az ezredfordulót követő évekig megállt a Sziklakórházban.
A budapesti Sziklakórház több mint fél évszázados múltjával és hőseivel foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.