Megjelent a legelszántabb patrióták krónikája

Díszkiadású gyűjteményes kötet formájában megjelent A Rongyos Gárda krónikája. A mintegy ezer oldalon hat, egybekötött ritka forrásmunka és memoár idézi fel azt a kort, amikor egy maroknyi merész hazafi mindent megtett azért, hogy az Anyaország területi integritása tovább ne sérülhessen.

Forrás: Wikipédia

„A trianoni parancs a nyugati határvéget a cseh megszállt területtől a szerbekig 200 km hosszúságban és 35–40 km szélességben Sopronnal együtt Ausztriának ítéli. E területet hosszanti felezéssel A. és B. zónára osztja és kötelezi a magyar fegyveres erőket és hatóságokat, hogy 1921. augusztus 28-ig az A., 29-ig pedig a B. zónát is kiürítve, – átadják az osztrák fegyveres erőknek, illetve az Ausztria által kinevezett Dawy-nek, »Burgenland« kormánybiztosának. Az imperializmustól duzzadó cseh sajtó újabb területrablásra izgat, Benes pedig nyíltan követeli a Burgenlandon keresztül vezető szláv korridort, a cseh-szerb egyesülést. […] És ekkor […], 1921. augusztus 27-én este 11 órakor 120 válogatott kecskeméti embere élén megjelenik Héjjas Iván és perelycsapásszerűen megvívja Nyugatmagyarország első ütközetét, az ágfalvi csatát.” Dr. Héjjas Jenő A nyugatmagyarországi felkelés – Kecskemétiek az 1921. évi nyugatmagyarországi harcokban című kötetéből idéztük a rongyosok harcaihoz vezető alaphelyzetet, amely öt másik ritka és már-már elfeledett mű mellett A Rongyos Gárda krónikája című gyűjteményes kötet gerincét adja – írja a Kisalföld.

Ezeroldalas könyv mutatja be a Rongyos Gárda történetét (Forrás: Magyar Menedék)

Héjjas Jenő 1926-ban megjelent műve az egyik legelső könyvnek számít arról a magyar irreguláris csoportról, akik a világháború, a vörösterror és a párizsi békeditátumoktól megtört korban nyíltan szembementek a konvenciókkal, fittyet hánytak a fenyegetéseknek, és mint egy új kor nyitányaként még bevittek egy gyomrost az Antantnak, s persze egyúttal a féktelen étvágyú, arcátlan bajtársnak, Ausztriának, valamint a hazánkat a nyugattól elvágni szándékozó szláv korridor tervének is. Így került vissza Sopron más kisebb területekkel együtt. Hogy a publicista Pilhál Györgyöt idézzük:

Héjjas Iván Rongyos Gárdája nélkül sosem lett volna soproni népszavazás, a hűség városa. Ha ők nincsenek, ma Ödenburgba járnánk át Tűztornyot csodálni.

Tegyük hozzá, a rongyosok soraiban nemcsak magyarok (kecskemétiek, erdélyiek és selmecbányai diákok is), de bizony németek, szerbek, horvátok, bosnyákok, törökök és albánok is harcoltak. Olyanok, akik tisztán látták a célt, és automatikusan megértették, hogy területi revízióra nyílt lehetőség, és nem foglalkoztak a párizsi gyökerű ármánnyal. Nagyot álmodtak, és megelőzték a Nyugat szorgalmas doktrínerjeit.

Nem túlzás, ha analógiát fedezünk fel a mai korral, hiszen Brüsszel most az új Párizs, ahol nem hogy a külhoni magyar kisebbségekkel nem foglalkoznak már, de magasról tesznek Magyarországra, a magyar érdekre, a magyar szuverenitásra pedig végképp.

Aki hozzájut A Rongyos Gárda krónikájához, az nem csak egy vaskos, élfestett, sorszámozott díszkiadással gazdagíthatja könyvtárát, hanem egy ezeroldalas, „régimódi” patrióta útmutatót is készhez kap. A Magyar Menedék Könyvesház gárdája által összeállított vaskos, korabeli illusztrációkkal is tarkított könyv Dr. Héjas Jenő úttörő műve mellett magában rejti A Rongyos Gárda harcai 1919–1939 című művet is, amelyet egy névtelen rongyos adhatott ki.

Itt nem véletlenül tág az időintervallum, mert a Rongyos Gárda később a felbomlóban lévő Csehszlovákiához tartozó Kárpátalján is hozta a formáját. Maga Héjjas Iván 1938–1939-ben a kárpátaljai gerillaakciók egyik vezetője és osztagparancsnoka volt. Erről az időszakról szól Egyedy Balázs Dénes 1941-ben megjelent Örök katonák – A Rongyosok hősi küzdelme című könyve is, ami szintúgy olvasható a gyűjteményes díszkiadásban. Az 1945 után tiltólistára került kötet a felvidéki, illetve kárpátaljai akciókat mutatja be regényes formában.

Missuray-Krug Lajos soproni mérnök, tisztviselő, író, költő, a Dunántúli Közművelődési Egyesület főtitkára tollából két kötet is bekerült a krónikába. A nyugat-magyarországi felkelés című dokumentumértékű művében a harcok mellett külön rész emlékezik meg az elhunyt felkelőkről.

Az eredetileg 1930-ban megjelent Tüzek a végeken a Selmecbányai Bányászati Akadémia menekülését írja le Sopronba, és a főiskolások, valamint a magyar és más nemzetiségű (főleg bosnyák) harcosok küzdelmét a nyugati határokon. A kötet a soproni népszavazás idejének magyar és osztrák propagandaanyagaiból is bemutat néhány érdekes példányt.

A krónika zárókönyve maga Maderspach Viktor Emlékeim a nyugat-magyarországi szabadságharcból című híres műve. A „Kárpátok kommandósa” ebben a könyvben méltó emléket állít azoknak a bátraknak, akik révén Sopron az Anyaországon belül maradhatott.

(A Rongyos Gárda krónikája – Díszkiadás. 1008 oldal. Magyar Menedék kiadó, 2025. 13500 Ft.)