– A szülőhazám a lélegzetem. Anyanyelvem csendesen csordogál az ereimbem, azokban az erekben, melyeken radikális intenzitással áramlik át sok-sok élettapasztalat, még akkor is, amikor angolul írom a dalaimat, és németül az esszéimet, az anyanyelvem olyan, mint egy patak, amely sosem apad el, egy elveszíthetetlen pillanat, ami a létezésem fonalát szőtte és alakította.
Ötven éve fájó szívvel kellett mennem, és sokáig nem térhettem vissza. Most, amikor tehetem, jövök, még ha nem is olyan gyakran, mint ahogyan szeretném. A szülőföldem a belső égboltom, a szívem egyik darabja, egy lobogó mécses, ami nem alszik ki soha. Minél távolabb kerültem tőle, annál közelebb és mélyebben élt bennem, emlékké érett és mítosszá lett, szinte szakrálissá
– fogalmazott a zenész.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!