Bombakereső kutya, életnagyságú Gripen-makett és hungarikumözön

Államalapításunk ünnepe olyan többnapos eseménysorozattá nőtte ki magát, ahol mindenki talál magának kedvére való programot, legyen tíz- vagy kilencvenéves, szeresse akár a népzenét,vagy a jazzt, sőt az sem gond, ha nem magyar az illető, hiszen a hazánkba látogató turisták is örömmel vesznek részt a Szent István-napi eseményeken. Népes csoportjaikba sorra belebotlottunk, miközben bejártuk Budapest főbb programhelyszíneit.

A budapesti Szent István-napi események egyik központi helyszíne a Mesterségek ünnepe Fotó: Ladóczki Balázs

Az augusztus huszadikához köthető, Budapest főbb programhelyszíneinek eseményeit felsoroló táblázatot áttanulmányozva úgy döntöttünk, hogy első állomásunk a Varázsliget lesz, ami széles gyermekprogram-kínálatával és a kiemelt jelentőségű eseményként meghirdetett honvédségi interaktív bemutatókkal csábított. Természetesen a helyszín sem volt elhanyagolható, hiszen a Városliget fái árnyékot ígértek, ami nyári melegben fontos szempont, főleg, ha gyerek is van a családban. Megérkezésünkkor azonnal feltűnt, hogy milyen széles az ételkínálat, még kedvenc pesti pizzázónk kocsiját is megtaláltuk. 

Budapest főbb programhelyszínei között megtalálható a Varázsliget is (Forrás: Honvédelem.hu)

Az egész helyszínt úgy alakították ki, hogy ha csak ide jut el egy család államalapításunk ünnepén, akkor is meglegyen minden, amit csak szeretne. Mesés játszótérrel, vásári mutatványokkal, koncertekkel, bábelőadásokkal és mesefilmvetítésekkel várták a közönséget. 

Érkezésünkkor kezdte műsorát az Egyszervolt Mesezenekar, akik régi mesék ismert dalait játszották a jelenlévők nagy örömére. A hangulatot fokozta azt is, hogy Süsü és Vuk nemcsak dalban tette tiszteletét a koncerten, hanem a maga teljes valójában, az interaktív műsor részeként meg is jelent a gyerekek között. Süsü ugyan nem volt olyan pocakos, mint megszokhattuk, de a melegben így is nagy teljesítmény egy ember számára ilyen öltözékben masírozni. 

A koncertet követően bevetettük magunkat a honvédség kitelepült járművei és sátrai közé. Volt itt minden: tank, önjáró löveg, Gripen vadászgép, fegyverek és védelmi eszközök. 

Mint a Gripeneket gyártó cég svéd képviselőjétől megtudtuk, a helyszínen látható repülő – amibe egyébként egy rövidebb sor kiállását követően be is lehetett ülni – nem rendelkezik motorral, tulajdonképpen egy életnagyságú makett. 

Az élethű darab szétszedhető, és összecsomagolását követően elszállítható egy másik eseményre. Tovább bóklászva az egyik sátorban megtanulhattuk a pisztoly biztonságos kéztartását, és az is kiderült, hogy a katonák által hordott mellény csak egy lövéstől véd, ezt követően megsérülve már nem olyan ellenálló. 

A bemutató fénypontját számunkra Stella, a robbanóanyagokat kereső kutya jelentette. Rég találkoztunk ennyire okos és szófogadó állattal. 

Mint a katonaeb gazdájától megtudhattuk, a fiatal állat már volt bevetésen Boszniában, nagyon szereti a jutalomfalatokat, és ha szimpatikus neki valaki, akkor még puszit is ad. A kutyussal fotózkodni is lehetett, sőt csapatunk legfiatalabb tagját olyannyira megkedvelte, hogy „szigorúan őrzött” labdáját a lábához gördítve játékra invitálta.

A Vigadó téri koncerthelyszín (Fotó: Havran Zoltán)

Nagyon nehezen, de elszakadtunk ettől a helyszíntől és átugrottunk a Vigadó térre, ahol már elkezdte koncertjét Pikács István bárzongorista. A híres Gerbeaud Kávéház zongoristájaként tevékenykedő művész előadását már egy teljesen más közönség hallgatta: borozgató középkorúak, akik székeken és a fűben heverve hallgatták az andalító muzsikát. 

A repertoár ismert slágereket tartalmazott, mindezt pedig – mindenki nagy örömére – virtuóz zongorajátékkal adta elő a tehetséges zenész, aki nem volt egyszerű helyzetben, hiszen a zsibongó város közepén, a Vigadó tér kis oázisában kellett egy szál hangszerrel elvarázsolnia a hallgatóközönséget. 

Ez pedig kétségkívül sikerült neki! Biztosak lehetünk, hogy a koncert után mindenki megjegyezte Pikács István nevét, és ezentúl keresi majd az alkalmakat, hogy hol hallhatja őt ismét élőben.

A Mesterségek ünnepének színpada (Fotó: Ladóczki Balázs)

Napunk – mint minden évben – a Mesterségek ünnepén ért véget, ahova pont akkor érkeztünk, amikor a Szentháromság téren a Magyar Nemzeti Táncegyüttes járta a palotást a nagyszínpadon. 

Miközben a kiváló táncosok immár a csárdást ropták, azon merengtünk, létezik-e ma nagyobb menőség annál, minthogy a nemzet fővárosában, Szent István ünnepén, egy hungarikummá vált táncot tökéletes tudással bemutathat valaki a töménytelen külföldit is felvonultató ünneplő közönségnek. 

Mi hirtelen nem találtunk. A Mesterségek ünnepe pedig hozta számunkra a már ismert, de még mindig meg nem szokott örömteli találkozásokat, kiváló portékákat és a mellkasunkban érzett nemzeti büszkeséget. Isten éltessen, Magyarország!