A méregdrága véres hurkától az ingyenes pattogatott kukoricáig – így telnek az idei Szent István-napok

Az államalapítás ünnepe már jóval augusztus 20. előtt elkezdődött, megnéztük, milyen a hangulat a Csárdafesztiválon, a Művészkertben, a Vigadó pianón és a Magyar ízek utcájában.

2025. 08. 20. 17:00
Fotó: Polyák Attila
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Már épp indultam volna a Csárdafesztiválra, a Vörösmarty térre, mikor a szüleim hívtak, hogy kóstoljuk meg az idei országtortákat a Várkert bazár előtt. A cukormentes győztes (megalkotója Kovács Alfréd, a váci Édes Vonal cukrászda cukrásza) most nem annyira nyerte el a tetszésünket, a hagyományos országtorta (Balogh László és Kis Roland, a gyulai Kézműves Cukrászda cukrászmestereinek műve) viszont repeta után kiáltana, ha nem lenne annyira laktató a sok csokoládé. A szüleim csak állított dobostortának nevezik, amiben van igazság, de már csak a meggydarabok miatt sem fedi a teljes valóságot. A Magyar ízek utcájában bevásároltunk a Szent István-napi kenyérverseny győzteseiből is (az innovatív kategóriát a Varga Pékség mediterrán kenyere nyerte, amit megkóstolva az idegrendszerem zavartan kezdte keresni maga körül a tengert), és engedtünk pár háztáji bódé csábításának is: vadhúsok, büdös sajtok, házi csokoládék és lekvárok, kézműves sörök és pálinkák versenyeznek a látogatók kegyeiért. Idegenkedem a vásári hangulattól, de a Magyar ízek utcáján a tumultus ellenére is kulturáltan hömpölyög a tömeg, kellemes hangerővel szólnak a magyar dalok, és nem egy árus igazi mestere a kóstoltatásnak.

Augusztus 20. Magyar Ízek Utcája Szent István-napi program
Az Alföldi Pajta kenyér lett idén a Szent István-napi kenyér kategória győztese (Fotó: Polyák Attila)

Mire valóban megérkeztem a Duna túlsó felén helyet kapó Csárdafesztiválra, már túlságosan is jóllaktam – meglehet, hogy a legtöbb ételnek rendesen megkérik az árát, de sok helyen az adagok is akkorák, hogy abból két-három ember is jóllakik –, így itt már csak a nyál futott össze a számban a méretes hurkák, pecsenyék, kemencés malachúsok láttán. Pedig mivel a Csárdafesztiválon a színpadon is egymást váltják a néptáncosok és népzenészek produkciói, itt jön csak meg igazán az ember kedve a magyar gasztronómiához, miközben Kovács Lázár séf napjában többször is bemutatta a kitelepült csárdákat és ínyencségeiket.

Csárdafesztivál - Duna Táncelőadás Szent István-napi program Augusztus 20.
Fotó: Havran Zoltán

A tér másik oldalán kézműves bódék fogadják a nézelődőket, köztük olyan ritkaságokkal is, mint a fésű- vagy a sütipecsétkészítők. Az igazán izgalmas dolgok nyilván a várban történnek a Mesterségek ünnepén, ahol lehet szőni, hímezni, kosarat fonni és sok egyéb mást is ki lehet még próbálni, de egy-egy egyedi tárgyért elég idejönni (mi egy gyönyörű tűzzománc fülbevalóval gazdagodtunk). Ha valaki mégsem vásárolni, hanem csak kulturálódni jön a Vörösmarty térre, az sem kell hogy kényelmetlenül érezze magát, mivel a fák hűvös árnyékából is jól látható, élvezhető volt a színpadi műsor. Mi a Duna Táncműhely produkcióját kaptuk el teljes egészében, amiben a néptánc és a kortárs tánc elemei vegyülnek, de a legszórakoztatóbb része mégiscsak az volt, mikor a magyar legények boroshordókon táncoltak.

Csárdafesztivál - Duna Táncelőadás Szent István-napi program Augusztus 20.
A Duna Táncműhely előadása a Szent István-napi programok egyikén, a Csárdafesztiválon (Fotó: Havran Zoltán)

Nem sokkal arrébb a Vigadó téren merőben más hangulat uralkodott, egész nap bárzongorakoncerteket lehetett hallgatni borozgatás vagy pezsgőzés közben (de a merészebbeknek pálinkapultot is felállítottak). Ha a hagyományőrző programok zöme arra szolgál bizonyítékul, hogy a tradíció nem holmi megkövesedett, holt dolog, hanem friss, élő és szórakoztató valami, akkor nagyon hasonlót mutatott be a Vigadó piano is a jazz műfajával is. A színpadon többek között francia sanzonklasszikusok, magyar popslágerek, örökzöld filmzenék, bossa nova, swing és balkán jazz váltották egymást folyamatosan, és egy pillanatig sem lehetett azt érezni, hogy valami idejétmúlt vagy rétegműfajt hallgatna az ember.

A Millenárison felállított Művészkert már inkább az irodalom és a költészet (avagy a dalszöveg) terepe – ha eltekintünk a keddi beszélgetésektől, amik a magyar űrprogramról (Hunor), űrutazásról és a csillagászatról szóltak. Az esti szabadtéri filmvetítések viszont ennek szellemében lehettek kiválasztva, hétfőn egy irodalmi adaptáció (Ványa bácsi – Buborékkeringő), kedden pedig egy musical, a rekorddöntő Hogyan tudnék élni nélküled? került a vászonra. Annak ellenére, hogy a filmet már 900 ezren látták a decemberi bemutató óta, és hogy még ma is fut a mozikban, ezúttal is telt ház volt, sokan a kerítés mögött állva nézték végig – ők nem csak az ülőhelyekről, hanem az ajándék popcornról és limonádéról is lemaradtak, ami a szervezők részéről különösen kedves gesztusnak hat azután, hogy a többi helyszínre inkább a vásári hangulat a jellemző.

A Művészkertben gyülekezik a közönség az esti filmvetítés előtt (Forrás: Művészkert Facebook-oldal)

Bármilyen hihetetlen, de a Hogyan tudnék élni nélküled?-ről eddig csak a rekordjai kapcsán írtam, most láttam először a filmet, ami alkalmas apropót szolgáltat egy rövid kritikára is: ha musicalként nem is mindig működik teljesen a Demjén Ferenc slágereire felhúzott történet, hagyományos romantikus komédiaként hibátlanul teljesít, könnyed és szórakoztató nyári film, egyszerű, de nagyon szerethető típuskarakterekkel, amely bár univerzális forgatókönyvírói szabályok mentén működik, a dalok és a balatoni miliő miatt (ami meglepő, de jóleső módon alig-alig változott a 90-es évek óta) mégis van egy jó értelemben véve nagyon magyaros hangulata, ami miatt az augusztus 20-i programok közé is remekül illik.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.