A Hogyan tudnék élni nélküled? a héten elérte az egymillió fős nézettséget: decemberi mozipremierje óta a hazai mozikban 848 372-en váltottak rá jegyet, Szlovákiában, Szerbiában, Ukrajnában és Romániában pedig összesen több mint 152 ezren voltak kíváncsiak rá. A nézettségi rekord mellé bevételi rekord is társult: a magyarországi mozijegyeladásból befolyt bevétel 2,036 milliárd forint, ezzel a teljes magyar piacon, a hollywoodi filmeket is beleértve, az elmúlt 35 év második legnagyobb bevételét érte el az Avatar: A víz útja mögött (nézettségét tekintve pedig a legjobb tíz között foglal helyet). A Hogyan tudnék élni nélküled? ezzel már gyártási költségeinek dupláját termelte vissza, ami nagyon ritka az ilyen volumenű közönségfilmeknél (a kisebb összegekből készülő szerzői filmek sokszor nyereségesebbnek bizonyulnak, ha egy szerencsésen megválasztott fesztiválszerepléssel felhívják magukra a nemzetközi forgalmazók figyelmét).

Üresen kongó mozitermektől az egymillió nézőig
A hazai filmek anyagi megtérülését több dolog is akadályozza: egyfelől a magyar közönség az elmúlt harminc-negyven évben kiszeretett a magyar filmekből (ebben jelentős szerepe lehetett annak, hogy 2012-ig egyszerűen alulfinanszírozott volt az iparág, miközben visszaszorultak a közönségbarát alkotások) és nem bír az amerikai filmipar dömpingjével (ami a rendszerválásig értelemszerűen nem állt fenn), másrészt a magyar nyelv korlátokat szab a nemzetközi értékesítésnek (kivéve a már említett fesztiválsikereket, ami azonban mégicsak inkább egy szűkebb filmfogyasztó rétegnek szól).
A Hogyan tudnék élni nélküled? sikere azonban alaposan rácáfol ezekre, még ha egymagában nem is hoz változást, ez egy tendencia fontos állomása. A sikerben nyilván jelentős szerepe volt annak, hogy az alkotók a Demjén-slágerekkel és a balatoni nosztalgiával egy nagyon is létező nézőközönséget céloztak meg, a magyar filmek pedig rendszerint vagy a szerencsés témaválasztásnak, vagy a romantikus vígjáték műfajának köszönhetik a sikerüket. A Demjén-moziban ez a kettő ötvöződik.
A kelet-európai régióban a csehek és a lengyelek is azzal büszkélkedhetnek, hogy a hazai közönség a moziban is kíváncsi a saját filmjeire, nem csak a televízióban, streamingen, vagy videómegosztó- és torrentoldalakon. A magyar közönség ugyanis hasonlóképpen kíváncsi a saját filmgyártásunkra, épp csak pénzt adunk ki rá nehezebb szívvel, főleg most, mikor a streaming megjelenésével, a mozgóképes tartalmak (beleértve a sorozatokat is) sosem tapasztalt dömpingjével, és a mozi Covid-időszak óta tartó válságával egyre inkább megváltoznak a filmfogyasztási szokások.