A Hunyadit övező forgalmazói bravúr egészen egyedülálló a magyar filmgyártás történetében, de nem a véletlen műve. Egyrészt, ahogy a sorozat szlogenje is hirdeti, a cél a déli harangszó történetének megismertetése az egész világgal: a nándorfehérvári ütközet pedig nem egy vegytiszta magyar történet, hanem egész Európát érintő esemény, ha pedig a Kelet és a Nyugat harcaként keretezzük, akkor a fél világot befolyásoló történelmi sorsfordulat (ha csak a Hunyadi-sorozat többnyelvűségét nézzük, máris egy 330 milliós piacról beszélünk). Másfelől a Hunyadi eleve nemzetközi összefogásban valósult meg, mögötte áll a televíziós piac egyik meghatározó szereplője, a német Beta Film, és a sorozat sugárzási jogaiért már a tavalyi MIPCOM-on, Európa legfontosabb televíziós és filmes szakmai rendezvényén is egymással versenyeztek a televíziós csatornák.

A Hunyadi átnyúl az országhatárokon
A Hunyadi nemcsak a méretei, az egyöntetű pozitív fogadtatása, hanem a hatása miatt is magasan kiemelkedik a magyar filmek és sorozatok sorából. Az elmúlt évekből csupán két sorozatot tudnék megemlíteni, ami mélységében rezonált a magyarság meghatározó élettapasztalataival, és rögtön közönségkedvenccé is vált: az újgazdag közegben játszódó Aranyéletet és a szocializmus utolsó éveibe kalauzoló A besúgót.
Ez a kép azonban mégis csalóka kicsit, mivel ezek a tartalmak bármekkora hullámokat is verjenek a médiában, egy HBO-s sorozat nézettsége a valóságban eltörpül egy átlagos kertévés szappanopera, valóságshow vagy tehetségkutató műsor mellett.
A Hunyadi ezzel szemben nem „csupán” az absztrakt közbeszédet tartotta lázban, hanem a valóságban is rengetegen, csaknem egymillióan követték hétről hétre. A tömegmédia felaprózódásával (gondolok itt a kábel- és műholdas televíziók elszaporodására, majd az internet és a streamingmegjelenésére), a fikciós műfajokban egyre ritkábban lehet részünk olyan, az egész nemzetet érintő közösségi élményben, mint amilyet a Hunyadi-sorozat nyújtani tud.
A széria egyik izgalmas és felettébb beszédes aspektusa, hogy milyen diskurzus alakult ki körülötte.
Testiség és feminista olvasat a Hunyadiban
Ennek az egyik rétege a testiség megjelenítésére vonatkozik, gondoljunk akár a fedetlen női mellekre és férfifenekekre, akár a vérbő harcjelenetekre. A Hunyadi a meztelenség tekintetében korántsem kirívó sorozat, ezt az ösvényt az HBO kezdte el kitaposni húsz évvel ezelőtt a Róma című sorozattal. Ezek a jelenetek legtöbbször vállaltan öncélúak, amik a mindnyájunkban ott szunnyadó voyeurizmusra építenek, a Hunyadi legtöbbször mégis túllép ezen, és kontextussal együtt tárja elénk az emberi testet: kiszolgáltatottságot és megaláztatást épp úgy kifejez, mint odaadó szeretet, romlott bujaságot vagy éppen a hatalom eszközét. Egy réteggel beljebb haladva rájöhetünk, hogy itt már ideológiai kérdésről van szó, a mai korszellem testiséggel kapcsolatos ellentmondásáról, és a Hunyadi körüli vitákban is ez tükröződik.
A nyugati világban egyszerre van jelen a fullasztó prüdéria és az ízléstelen közönségesség, miközben már a feminista kurzus is belegabalyodik, hogy mi szolgálja jobban a „női felszabadulás” érdekeit: ha megmutatja vagy ha takargatja magát?
A Hunyadi ebből a szempontból jól vizsgázik, már-már feminista sorozatnak is nevezhetnénk, mivel rengeteg női sorsot, különféle megküzdési stratégiát megvillant, amik hatással vannak a cselekményre – és valahogy hasonlóan lehet a valóságban is, ahol ritkábban kerül női főre a korona, egy klasszikus mitológiai képpel élve mégis Helené miatt rombolják porig Tróját.