A mai napig sokakban élénken él az az elképzelés, hogy a mozis és televíziós nézettség jó mérőszáma egy produkció sikerének, holott egyfelől egy kulturális termék sikere nem csak ebben mérhető (a Hunyadi-sorozat is túlmutat a számokon, nagyon komoly identitás- és közbeszédformáló hatása lett, merchandising- és országmárka-értékkel is bír) másfelől a fogyasztási szokások teljesen átalakultak az utóbbi két évtizedben. Az internet általánossá válásával először az illegális letöltések számán látszódott meg, hogy a magyarokat nagyon is érdeklik a hazai produkciók, csak nem szívesen fizetnek értük. Több, a moziban csalódást keltő film (Salamon király kalandjai, Veszettek, Kojot stb.) is nagy érdeklődésre tartott számot vagy szépített valamelyest a torrentoldalakon és a különféle online videómegosztókon (YouTube, Videa, Indavideo stb.), ahol sokszor ma is elérhetőek a filmek (még ha gyenge minőségben is). Ez azonban legfeljebb a kreatív alkotóknak és az ingyenes szórakozást kereső nézőknek okoz örömöt, ebben nincs olyan pénz, ami visszaforoghatna az államhoz, illetve a magyar filmgyártásba, és – a filmkalózok legnagyobb örömére – a törvényi szabályozás sem megoldott.
Netflix, torrent, mozi & tv
A streamingplatformok és az okos eszközök elterjedésével azonban Magyarországon is jelentősen visszaszorult az illegális filmfogyasztás, egyszerűen annyival gyorsabb és kényelmesebb, nem utolsósorban pedig tisztább megoldás a streaming, ami már bárkinek megér havonta pár ezer forintot, és a Covid-időszak is az otthoni tartalomfogyasztást erősítette. Igaz, már lassan kezdünk kijönni abból a bevezető szakaszból, ahol a szolgáltatás irreálisan olcsó (a legtöbb streamingplatform a mai napig nem termel nyereséget, lásd az Apple TV+-t vagy a Disney+-t).
A magyar filmek gyűjtőhelyeként működő Filmio viszont jelenleg is csak 1190 forint, itt kis idő elteltével szinte az összes új magyar filmet megnézhetjük (az NFI által finanszírozott produkciókat mindenképp), és a platform előfizetőinek száma évről évre óriási mértékben nő.
Mivel ez tulajdonképpen egy fizetős állami szolgáltatás, aminek működési feltételei nem a piactól függnek, ezt a vonzerejét feltehetően a jövőben is megtartja, iga,z ugyanez negatívan is visszahat rá: a verseny ösztönzőleg hatna a még most is kívánnivalókat maga után hagyó kezelőfelület fejlesztésére és a felhasználói élmény növelésére, az alacsony árral pedig úgy kell súlyozni, hogy ne érezzük drágának, de értéktelennek sem az alacsony ár miatt.
Közben nem szabad megfeledkezni a hagyományos televíziózásról sem mint másodkörös forgalmazási felületről (illetve a magyar tévéfilm is az utóbbi időben mintha új erőre kapott volna, lásd a Kék Róka vagy a Majdnem menyasszony pozitív fogadtatását), a már a mozikban is nagy siker Semmelweist több mint 400 ezren nézték meg a Duna TV-n, mielőtt a Netflixet is meghódította volna. Annak a megítélése tehát, hogy mi mennyire sikeres, korántsem olyan magától értetődő, de az biztos, hogy a magyar tartalmak rendszerint a Netflix toplistáin is az élre ugranak a magyarok körében.
Legutóbb a TV2-n közepes nézettséget elérő S.E.R.E.G. ebből a szempontból kissé csalódást keltő módon nem tört az élre a netflixes premierjekor, az egy évvel korábban a köztelevízión kicsit alacsonyabb, de javuló nézettséget elérő Tündérkertnek viszont rögtön sikerült (a sorozat egyébként most is ingyenesen elérhető a Médiaklikk felületén).
A mozifilmek esetében szinte mindig nagy az érdeklődés, így találta meg a maga közönségét többek között A játszma, az Így vagy tökéletes vagy az Átjáróház is, miközben a mozikban is jól teljesítő filmek rendszerint streamingen is sokakat érdekelnek, a Semmelweis mellett lásd legutóbb a független finanszírozásban (de az állami adókedvezményt igénybe vevő) Futni mentem sikerét, amitől a szinte vele egy időben bemutatott Hogyan tudnék élni nélküled idén vette át a rendszerváltás óta moziban bemutatott legnézettebb film címét, 780 ezernél is több nézőjével. A Herendi-film esélyeit ezúttal épp az gyengítette, hogy idő előtt felkerült Netflixre (ahol rögtön az élre is ugrott), ahonnan ironikus módon február végén szintén egy magyar film taszította le a trónról, a tavaly a mozikban csak 50 ezer nézőig jutó Ma este gyilkolunk.
Közben a két bombasztikus mozisiker árnyékában A Véletlenül írtam egy könyvet is átlépi lassan a 150 ezres mozis nézőszámot, ami a korábbi években többször is elég lett volna a dobogó legfelső fokához, de a készítőknek így sincs okuk panaszkodni, és várhatóan ugyancsak tarolni fog a Netflixen. Hogy ez a számok nyelvére lefordítva mit is jelent pontosan, azt nem tudjuk, mivel ilyen adatokat ritkán közöl a Netflix, bevételi szempontból pedig a legtöbb producer azt mondja, hogy a Netflix legtöbbször nagyon olcsón tud bevásárolni a magyar filmekből és sorozatokból. A Hunyadi azonban mindenképpen kivétel, mivel itt versenyezni kellett a streaming-forgalmazás jogaiért.
A tízrészes Hunyadi-sorozat szombat este ért véget a TV2-n, és részről részre nyolcszázezer és egymillió közötti nézettséget produkált, 22,3 százalékos, kiemelkedően magas nézői részesedéssel, a záróepizódot pedig egy este erejéig még moziba is küldték. Aki be akarta pótolni a korábbi részeket, az eddig csak a TV2 Play felületén tehette ezt meg, de az utolsó részt követően a sorozat már vasárnap felkerült teljes egészében a Netflixre, és rögtön a negyedik helyen nyitott.
A Hunyadi sikere nemcsak azt mutatja, hogy érdekelnek minket a magyar filmek, hanem azt is, hogy eladni is képesek vagyunk. A sorozat eddig is nagy siker volt, de a Netflix-premierrel többek között ahhoz a fiatalabb közönséghez is eljut, akiknek például egyszerűen nincsen kábeltelevíziója.
