A baloldali liberális blokk válsága

Országos ünnepet rendeznek Széchenyi István tiszteletére, amelyen Schandl Károly földművelésügyi államtitkár a nemzeti megbékélés jegyében kijelenti: hajlandók elfelejteni a közelmúltat, de senki ne igyekezzék azt visszahozni. Gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén bejelenti: az újgazdag rétegektől meg fogják követelni, hogy támogassák a magyar műveltséget. Válságban van az ellenzéki liberális blokk, a Ház folyosóin feltűnést keltő viták folynak baloldali politikusok között. 4700 autót tartanak nyilván Budapesten, egy év alatt másfél ezerrel nőtt a számuk.

Gróf Széchenyi István emléke előtt egész napos országos ünneppel tiszteleg az ország. A fővárosi eseményekről a Budapesti Hírlap így tudósít november 10-én: „Szűnni nem akaró zuhogó esőben ünnepelte tegnap az egész ország a legnagyobb magyart. De hiába volt szakadó fellegekkel borított az égbolt, hiába borult valóságos ernyősátor az ünneplő közönség fölé, a lelkekben a legnagyobb magyar iránt előtörő tisztelet, hódolat és lelkesedés ragyogóvá tette ezt a napot.” Nemzeti színekkel fellobogózott város várja a közönséget. Az utakon, tereken 

száz és száz piros-fehér-zöld zászló leng az esőtől csapzottan a meg-megújuló szélrohamban. […] A csendes utcákon keresztül harangok zúgása hallatszik. Kilenc óra. Most kezdődik meg az ünnep a különböző egyházak templomaiban, ahol a vallásfelekezetek legnagyobb méltóságú papjai végzik az istentiszteletet, a templomokat zsúfolásig megtöltő előkelő közönség előtt.

 A harangzúgással záruló ünnepi istentiszteleteket követően a közönség az Országház térre vonul. „Szünet nélkül özönlenek a küldöttségek. Levente formaruhák, vidéki népviseletek, díszmagyar ruhák kaleidoszkópszerűen tűnnek fel és vegyülnek el egymásba. […] Az ének- és zenekarok hangjai elcsendesednek. Most ágyúlövés hangzik. Azután még egy. A Dunán fel-alá cirkáló Szeged monitor ágyúi huszonnégyszer szólalnak meg gyors egymásutánban, jelezve az Országház téren lezajló ünnepség kezdetét. Ekkorra már a ludovikások díszszázada, a Ferenc József Intézet növendékei s a cserkészek sorfala által elkerített szónoki emelvénytől jobbra helyet foglaltak a kormány és a nemzetgyűlés képviselői.” Az ünnep országos bizottságának elnöke, Schandl Károly földművelésügyi államtitkár arról beszél: 

„Ha a nemzet élni, az ország feltámadni akar, vissza kell térnie Széchenyihez. Legyen a mai nap határkő, amely pontot tesz a pártviszályok után, legyen a magyar egység kezdete, amelyben becsülettel, munkával és értelemmel dolgozunk az ország újjáépítésén. Munka és áldozatkészség lendít csak sorsunkon. A szavak ideje elmúlt, a tettek idejére van szükség. A sárepés kritika, amely mérgez, de segíteni nem segít, helytelen. Nem az ad kenyeret, aki az elégedetlenséget szítja, hanem az, aki ismereteket tanít és munkára hív.” 

Az államtitkár nemzeti megbékélést szorgalmaz. „Mi hajlandók vagyunk elfelejteni a közelmúltat, de senki ne igyekezzék azt visszahozni. […] Egységes magyar tábort akarunk, de ebben az egységben magyar erkölcs, magyar kultúra legyen.” 

Széchenyi István emlékműve 1907-ben a Lánchíd pesti hídfőjénél, a mai Széchenyi téren    Forrás: Fortepan/Deutsche Fotothek/Brück and Sohn

A beszéd után a mintegy húszezres hallgatóság a Lánchíd pesti hídfőjénél, az akkori Ferenc József téren található Széchenyi-szoborhoz vonul. A szoborral szemközt a kormányzó, a királyi hercegi család, a Széchenyi nemzetség tagjai, a kormány és a megjelent nagyságok részére díszsátrat állítanak. Horthy Miklós „érkezésekor a Magyar Légiforgalmi Társaság gépe jelent meg a tér felett, s a gépből színes pillangókként cédulák libbentek alá, Széchenyi mondásaival ékesítve”. 

A Magyar Dalosszövetség elénekli a Magyar Hiszekegyet, majd Snassel Ferenc, az Országos Széchenyi Szövetség elnöke a beszédében fogadalmat tesz az ifjúság nevében, hogy 

arra fog törekedni, hogy Magyarországon ne legyen senki se kenyér, ruházat, fedél és szakismeretek nélkül és az erkölcsi műveltséget senki se nélkülözze.

Magyar mecénások fellépését sürgeti gróf Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a Magyar Történelmi Társulat közgyűlésén ― számol be róla a Pesti Napló november 13-án. Ötvenedik születésnapja alkalmából köszöntik a tárcavezetőt, aki nagyszabású, elsősorban Széchenyi István életművét elemző beszéddel nyitja meg az ülést. Mint mondja,

a legnagyobb magyar személye a legékesebb bizonyíték, „hogy az européerség nem ellentétes a magyarsággal. Sőt, csak az, aki ismeri az európai kultúrát és benne él ebben a kultúrában, tudja méltányolni a magyarság értékeit.”

 Az újgazdagokat figyelmezteti a kötelezettségeikre Széchenyi nyomán, aki egyéves jövedelmét ajánlotta fel 1825-ben. „Vegyék tudomásul: megköveteljük tőlük, hogy támogassák a magyar műveltséget.” 

A liberális blokk válsága címmel közöl vezető anyagot Az Est november 10-én. Azt írják: „Arról határoznak, hogy a nemzetgyűlés baloldali pártjainak blokkja, amely lényegében a liberális polgári pártok és a szociáldemokraták szövetségét jelenti, továbbra is fennmaradjon-e.” Rámutatnak: 

„A blokk belső válsága nem mai keletű, és ez a feszültség, amely ezeken a kereteken belül pártokat és egyéneket egyre távolabb sodort egymástól, már régóta megbénította az ellenzéki blokk működését. Az aktív politika körein kívül álló közvélemény is megállapította, hogy a baloldali pártok működése, különösen a passzivitás abbahagyása óta, veszített korábbi lendületéből, legutóbb pedig egyenesen mintha fenékre szaladt volna.

 A legutóbbi parlamenti ülések alatt a folyosón élénk és nem egyszer feltűnést keltő viták folytak baloldali politikusok között, és ekkor már nyilvánvalóan látni lehetett azt, hogy a blokkon belül eseményeknek kell elkövetkezniük.” Az Est információi szerint Szilágyi Lajos együtt ebédel másnap Vázsonyi Vilmossal, majd a szocialista Peidl Gyulával beszél, azután pedig a Kossuth-párti Rupert Rezsővel találkozik. A lap a vezércikkében úgy fogalmaz: „Ki tud róla, kérdjük a világháború legszomorúbb körkérdésével. Ki tud az ellenzékről ― hol van, merre jár, mint csinál a láthatatlan oppozíció?” 

Automobil 1922-ben a Városligetben, a mai Hősök terén, háttérben a Millenniumi emlékművel     Forrás: Fortepan

A főváros közigazgatási bizottságának ülésén Marinovich Jenő fővárosi rendőrfőkapitány a fővárosi közlekedésről ad tájékoztatást a november 10-i Az Est szerint. Elmondja:

„Ma már 4700 autó szalad Budapesten, tavaly óta tehát 1500-zal emelkedett az autók száma. Ezek számára bizonyos utcák nagyon szűkek.”

 Hozzáteszi, hogy „a gépkocsibalesetek számát a minimumra csökkentették le. Ki kellene cserélni a villamosvágányokat, és gondoskodni róla, hogy megfelelő hely legyen az autó és kocsi közlekedésére. A gyalogosközönség számára ki fogják festeni azt az irányt, ahol az úttesteken át kell menni.”